2020. szeptember 8., kedd

Az augusztus, mint olyan

 A nyár utolsó hónapjában egyetlen könyv került hozzám, az is szülinapi ajándék volt, Nita jóvoltából:

Sara Collins: Frannie Langton vallomásai

Sokakhoz hasonlóan én is a 21. Századot mondtam volna a kiadójának, nem a Librit, annyira vonzza a tekintetet - persze ennek semmi köze a belbecshez, nagyon kíváncsi vagyok a történetre, a témája alapján nagyon nekem való.

Nem mondhatnám, hogy remekeltem az olvasásban, de mentségemre szóljon, hogy az egyik könyv több mint 800 oldalas volt:

Gail Carriger: Időtlen Kazuo Ishiguro: A dombok halvány képe Maggie O'Farrell: Utasítások hőhullám idejére Michael Chabon: Kavalier és Clay bámulatos kalandjai

Az Időtlennel eléggé megszenvedtem - már piszkozatban hever a véleményem, csak még gyűjtök mellé egy-két szösszenetnyi értékelést -, amit jól mutat, hogy közbeiktattam Az Aranypintyet a maga bájos 800 oldalával. Rettentő sok idő telt el a Lélektelen iránt érzett szimpátiám óta (rajongásnak azért nem mondanám), eléggé eltávolodtam Carriger stílusától, na. Egy sorozat kiadását sem lenne szabad ennyi ideig húzni, de legalább megjelent az utolsó rész, sajnos már ezt is illik erénynek tekinteni.

Amennyire szerettem a Napok romjait, annyira nem tudtam mit kezdeni A dombok halvány képével, rettenetesen fárasztott a japán társalgási módi és bizonyos témák, ill. ahogy a szereplők kezelték őket, heves undort váltott ki belőlem.

Szerencsére a másik két olvasmány ellensúlyozta a rossz kezdést; nem is tudom, honnan jutott eszembe, hogy nekem kell Maggie O'Farrell regénye, anno imádtam olvasni A köztünk lévő távolságot, erre az élményre vágytam most is és megkaptam, egyben a könnyűnyári olvasmányom is megvolt.

Nagyon örültem, amikor új Chabon-regény jelent meg, amit ezidáig sikerült a polcon aszalni. Mostanában fekszenek a hosszú regények - régebben ki nem állhattam őket -, szeretem belakni a történeteket, hogy a szereplők sokáig velem maradnak, most se volt másként.

A többiek augusztusa:

Nita

PuPilla

Dóri


3 megjegyzés:

  1. Kíváncsi leszek, neked hogy fog tetszeni Frannie. Tényleg marhára 21. század kiadós a designja...
    Carriger - tökre egyetértek, jól elszúrták ezekkel a feleslegesen közbeiktatott évekkel. :/ Várom azért a posztot is róla. :)

    VálaszTörlés
  2. Hú remélem neked is bejön majd a Frannie :D
    Carrigert én is sajnálom, mert elvett az élményből hogy ennyit kellett várni rá és közben mi is változtunk.
    Maggie O'Farrell nekem csak idei felfedezésem, de szeretnék még olvasni tőle.
    Chabon <3

    VálaszTörlés
  3. Szegény Frannie, kezdenek kissé magasak lenni az elvárásaim.:D
    Meg hát a franc emlékszik ekkora pauzákkal, mi történt Alexiával az előző kötetben, és olvassa újra minden egyes rész megjelenésével az előzőeket az, akinek hat anyja van...

    VálaszTörlés