2022. június 8., szerda

A májusi zárás

 Májusban szorgos erőkkel szaporítottam az idei beszerzéseim listáját (és a várólistámat is, természetesen):



A Pendragon legendát muszáj volt ezt a régi korok dizájnját idéző kiadásban megvásárolni (jellemző lett volna, hogy addig halogatom a beszerzését, mire elfogy és fetrenghettem volna a kíntól), akárcsak Rose Tremain és Maggie O'Farrell regényét. Vannak szerzők, akiktől muszáj mindent elolvasni, ez tudott.



A Frannie Langton vallomásai az elképzelt alapszituációt hozta, de a történet teljesen más irányba kanyarodott, mint amire számítottam. A Zene és csend még Rose Tremainhez képest is kiemelkedő volt. A Minden család pszichotikus nagyon groteszk, nagyon abszurd módon hozta a családregény műfaját, a Vacsora a Honvágy étteremben a papírforma szerint - bevallom, az utóbbit jobban élveztem, Coupland flowját csak ritkán kaptam el. A Vezércsel újraolvasás volt, vágytam arra az introvertált lelki tusára, amit Beth vív magával, pedig alig egy éve olvastam. Ahhoz, hogy  valami újraolvasásra sarkalljon, kevés az, hogy jó könyvnek számítson, az extra összetevő pontos természetére még mindig nem jöttem rá.

A többiek májusa:
Dóri - aki a szokásos lendületével hasít
Mit mondjak, nagyon meg vagyunk rogyva.:D


5 megjegyzés:

  1. A Pendragon tényleg gyönyörű kiadásban jelent meg, mostanában olyan szép borítókat varázsolnak a kiadók, lassan boritópulziv (tudom, nincs ilyen szó 🤣) vásárló leszek. Kellemes júniusi olvasmányokat kívánok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem nagyon tetszik ez a szó! Szóalkotást végeztél, meglévő elemekből alkottál egy újat, és, mivel már kimondtad (ill. leírtad), igenis létezik ilyen szó.:)
      Én régen voltam a szép borítók rabja, most is szeretem őket, de már nem akarom mindet megvenni.
      Neked is kellemes olvasást!

      Törlés
  2. Ne is mondd, tényleg meg vagyunk rogyva, meghalni nincs időm... De készülök egy közös ápr-májusi zárással. :) A könyvkupacról a fotót már meg is csináltam, de még nem írta meg magát a poszt :D
    A Pendragon-legenda olyan szép, de nekem olyan ijesztő is valamiért, mint az Elfújta a szél meg a Háború és béke, hogy szerintem sose nyúlnék felé.
    Vezércsel ♥ Coupland könyve(i) nálam is várólistás(ak). Tremain nem tudom tetszene-e, de szemeztem már vele.
    Frannie Langtont nem szerettem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, a fotót megcsinálni még hagyján, de néha olyan nehéz leülni és megírni azt a pár sort, nem is értem.:)
      Szerb Antal a könnyen befogadható, nem érfelvágós, nem megközelíthetetlen klasszikusok közé tartozik. Az Elfújta a szél igazi guilty pleasure, igazi, jó értelemben vett szórakoztató regény, őt "csak" az idő patinája emelte piedesztálra. A Háború és béke nekem is ijesztő, ezt a sárkányt még nem győztem le.
      Hú, szerintem ne a Minden család pszichotikussal kezdj, nagyon abszurd.
      Frannie-t igazából én se szerettem. Értem, mit akart mondani a szerző, de szerintem nem stimmeltek az arányok.

      Törlés
    2. Hát nem lenne nehéz, ha a fiam hagyná... De nem hagyja legtöbbször. Mindenesetre most, hogy majdnem aktuális a júniusi, megírtam az április-májust. :D
      Jól hangzik, amit írsz Szerb Antalról, mégis valahogy tartok tőle. Úgy látszik három jó különböző regényt mondtam, amitől tartok, és talán egyiktől se kéne. :)
      Frannie, igen, valahogy így.

      Törlés