Értékelés: 3.8 selymes árny az 5-ből
Kedvenc karakter: -
Amikor megláttam a kiadó honlapján az előkészületben lévő kötetek között ezt a művet, teljesen bezsongtam, mire az idei Könyvfesztiválra (végre) megjelent, alig bírtam magammal.
Irgalmatlanul nem erre számítottam. Ez ugyanis nem holmi regényes elbeszélés, hanem hardcore dokumentumkötet, egy szélessávú, irtó hosszú tanulmány - és a stílusa is pont ilyen. Nem azt mondom, hogy olyan száraz, mint három kilapátolt sivatag, de az elsődleges szempont nem az olvasmányosság volt. Én pedig kisebb-nagyobb megszakításokkal egyhuzamban rágtam át magam a könyvön, senkinek nem ajánlom ezt az élményt, vagy csak én vagyok olyan defektes, hogy ismeretterjesztő köteteket nem tudok egyhuzamban olvasni.
A cím kicsit pontatlan, az eredeti témamegjelölő: A mérgezési ügy. Bevallom, az eset 90%-a ismeretlen terület volt számomra, csupán annyit tudtam az egészről, amennyi szóba került Madame de Montespannal kapcsolatban A párizis látó című Judith Merkle Riley-regényben, nevezetesen annyi, hogy XIV. Lajos szeretője boszorkányokkal és méregkeverőkkel áll kapcsolatban, ám az ama regényben okos, vonzó nőként ábrázolt La Voisin a Méregkeverőkben kifejezetten ronda, rosszindulatú és kapzsi nőszemély, saját bevallása szerint több mint 2500 koraszülöttet égetett el a kemencéjében - ennyit a regényes illúzióról.
Tehát, mondhatjuk azt, hogy a könyv nem kifejezetten izgalmas olvasmány - ám azt igen, hogy alaposan kiművel bennünket a kriminális esetből, a huszonnégy és fél oldalas szerzői előszavával, a tizenegy oldalas bibliográfiájával és egyéb függelékeivel önmagában a mű komolyságát és szakmai hihetőségét támasztja alá. Leginkább a La Montespannal foglalkozó utolsó fejezetet kedveltem (legalább megért miért végigvánszorogni az oldalakon:), de egyéb helyt is akadt néhány gyöngyszem, főleg az az eset, amikor egy feleség úgy akart megszabadulni idős férjétől, hogy a hálóinge alját fekete szappan és arzén keverékével kenték össze, a következménye az lett, hogy az idős úrról szifiliszt tételeztek fel. A másik, kívülről nézve roppant mulatságos eset: szintén egy kedves asszony méreggel táplálta hites urát, hogy a szeretőjével élhessen, ám közben a szerető ellenmérget adott be a másik férfinak, mert azt feltételezte, hogy az aljas nőszemély ellene is elkövetheti ezt a dolgot - a szerencsétlen delikvens végül túlélte az üdítő kúrát.
De mi is volt ez a híres mérgezési ügy? 1676-ban kezdődött, Brinvilliers márkiné halálával, akit máglyahalálra ítéltek, aki méreggel küldte a másvilágra apját, két fiútestvérét és majdnem a nővérét is, hogy hozzájusson a családi vagyonhoz - mintha a szél által szétszórt hamvait mindenki belélegezte volna és sötét gondolatokat kezdtek volna táplálni embertársaik ellen. Emellett botcsinálta és valóban tehetséges alkimisták tűntek fel, hogy létrehozzák a fémek legnemesebbikét - az aranyat, amelyről még Newton is ábrándozott; ez szorosan összetartozik az üggyel, hiszen mérget a boszorkányok és boszorkánymesterek,borbélyok, jósok-jósnők, valamint a patikusok mellett ők is tudtak kotyvasztani, a szentségtörő miséket tartó papokról nem is beszélve. Olymértékű őrület alakul ki, hogy a testvérek nem mernek enni az egymás által felszolgált ételből, egy istállómestert letartóztatnak, mert férgek irtására szolgáló mérget szeretett volna vásárolni. De a pálmát az az eset viszi, amikor egy férfi szívszélhűdés miatt összeesett az utcán, mérgezés gyanújával nekiláttak a boncolásnak, és szegény ember az első bemetszésnél felébredt.
Az őrület odáig harapózik el ebben a "kénes illatú, boszorkányos atmoszférá"-ban, hogy a király külön bizottságot állíttat fel az esetek kivizsgálásra, a Chambre ardente-t. A kotyvasztás egészen a legfelsőbb szintig elterjed, célpontja a Napkirály, ebben tetőződik ez a téboly. Hogy kik, mikor, hol, mit, mi célból és hogyan csináltak, az egy nagy lutri, Petitfils könyve részben ezek megtippelésével foglalkozik jegyzőkönyvek, vallomások, levelek stb. alapján. Egyes vélekedések szerint La Montespan állt az ügy mögött, aki a mellőzése miatti bosszúból akarta megmérgezni a királyt és új szeretőjét, Mademoiselle de Fontanges-t, az "angyali szépség"-et. Mások szerint a Mortemart-leszármazott helyett az udvarhölgye tevékenykedett a saját szakállára, aki szintén a szeszélyes király szerelme volt, ám közös gyermekeiket nem törvényesíttette.
Összességében és hihetetlen álmosságomban annyit tudok mondani, hogy akit érdekelnek a történelem viselt dolgai, valószínűleg tetszeni fog neki ez a kötet.
Ui.: egyébként még Jean Racine-t is meggyanúsították, hogy méreggel vetett véget szerelme, a színésznő La Du Parc életének.
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2012
Fordította: Aradi Péter
Ára: 3300 Ft
