2014. július 23., szerda

Értelem vagy érzelem

"Egy fogadás, amelynek szerelem a tétje!"

Arthur Japin: Casanova menyasszonya
Értékelés: 5 fátyol az 5-ből
Kedvenc karakter: Galathée

A szélhámosnak tűnő Seingalt lovag figyelmét felkelti Galathée de Pompignac, a kurtizán, aki arcát mindig fátyollal takarja el és senkinek nem fedi fel arcát. A férfi valójában Giacomo Casanova, a nő pedig fiatalkori szerelme, Lucia, az egyetlen nő, akibe szerelmes volt életében, és aki annyira megsebezte, hogy leszámolt a szerelemmel és a történelem legnagyobb nőcsábászává vált.
A könyv kicsit vontatottan indul, kicsit elvont filozofálgatás a szerelemről, de az első pár oldal után gördülékenyen halad a sztori, és megkaptam, amit titkon elvártam a regénytől: egy ember felfogásának, személyiségének változását, talán a fejlődésregény túlzás lenne rá nézve, de szeretem az ilyen "miből lesz a cserebogár"-típusú történeteket.
A cselekmény két szálon fut, a múlt és a jelen váltakozik, de előbbi nemcsak a Galathée-Casanova - fogadásra terjed ki, hanem Galathée egész életére, arra az útra, melynek során az egyszerű olasz parasztlányból ünnepelt francia kurtizán lesz. Bevallom, az erre vonatkozó fejezeteket sokkal jobban szerettem olvasni, mint a két hajdani szerelmes szópárbaját. Érdekes, Galathée eszmefuttatásai nem zavartak, úgy látszik, továbbra sem bírom a túlbonyolított szerelmi elgondolásokat.
A történet fő feszültségpontját egy kérdés alkotja - mit tesz Galathée, felfedi magát egykori kedvesének vagy titokban tartja kilétét [nem spoiler, a fülszövegben is benne van]? Visszahozható-e az egykori igaz, mesterkedésektől mentes szerelem vagy még nagyobb sérülést szenvednek mindketten? Az évek során mindketten megváltoztak, elvesztették ártatlanságukat, a világba vetett hitüket, felismerhetetlenné váltak egymás számára. Létezik-e még egyáltalán az a tiszta szívű ifjú, aki Seingalt lovag egykor volt, vagy már csak egy érzéketlen intrikus?
Casanova alakját nagyon nem szerettem, legszívesebben víz alá nyomtam volna a parókás, szép fejét. Rettenetesen önelégült, fájdalmát pedig dicsőségként hordozza, dédelgeti sérelmét, eszébe sem jut a másik helyébe képzelni magát és kicsit a dolgok mögé látni. De nem kell megijedni, Arthur Japin nem feminista regényt írt, csak én vagyok ilyen szőrösszívű nőszemély:P
Tragikus hangvételű, elgondolkodtató történet szerelemről, fájdalomról, önfeláldozásról. Szerettem olvasni.
Ui.: A borítója gyönyörű, bár azok a vörös szemek kicsit nyugtalanítóak.

Eredeti cím: Eeen schitterend gebrek
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Fordította: Szőcs Petra 
Ár: 2500 Ft


4 megjegyzés:

  1. Na jó, akkor most felírok még egy könyvet a Szandis akciós listámra. Nem lesz ez így jó :D

    VálaszTörlés
  2. Én is 'szemeztem' ezzel a könyvvel, de olyan kicsi, szerintem marad a könyvtár, meg valahogy a sztori se fogott meg. (Holland szerző? - akkor viszont megy a 'nemzeti válogatott' polcomra)

    VálaszTörlés
  3. Háhá, direkt ezért szedtem elő pont ezt a régi postot.:D Dehogynem lesz jó, Catriana.:))

    theodora: mondanám, hogy kölcsönadom, de oly' messze vagy (a postát meg nagyrészt ignorálom, borzalmasak az árai) :( Jó lesz az onnan is.

    VálaszTörlés
  4. Hogy Te milyen vagy! :) Eddig is listán volt, most már biztos beszerzem az akcióból.

    VálaszTörlés