2017. december 27., szerda

Befejeztem az idei Várólistacsökkentést

Nem voltam túl szorgalmas, "csak" az előírt tizenkét könyvet olvastam el, a többieket lesöpörte a színről az új kattanásom, miszerint a friss beszerzések közül próbáljak minél többet elolvasni - ezt nem sikerült 100%-osan teljesítenem, de nem baj, mert élveztem a dolog újdonságát és sikerült pár olyan könyvet kipipálnom, amelynél éreztem, hogy ha nem kezdek neki, évekre betokozódik a várólistára - de térjünk vissza a VCs-hez.
Az eredmény elég felemásra sikerült, ami a bejegyzéseken is meglátszik, sokakat suvasztottam be mindenféle rövidkés posta, és van egy olyan is, amiről még nem írtam. Olyan igazán veszett szart nem olvastam, de jó párat kevésnek találtam ilyen-olyan okok miatt.

Rose Tremain: Színarany Kate Chopin: Ébredés Kőrösi Zoltán: Szívlekvár Charles Frazier: Hideghegy Saul Bellow: Sammler bolygója

Mariam Petroszjan: Abban a Házban

Az idő (és a tea+süti kombináció) sokat tud változtatni az ember véleményén; olvasás közben és után nem voltam annyira elragadtatva a Szívlekvártól, valamiért most mégis a jobbak közé válogatom be. A Színarany és a Hideghegy a fejemben kicsit testvérkönyvnek számítanak, hasonló a kinézetük, a stílusuk - nem az érfelvágós szépirodalom, de azért elég gyötrelmes életet élnek a szereplők, hogy megcsappantsák az életkedvemet. Olyan küzdősen jók, amikor az élvezet lelki fájdalommal jár, örülsz, hogy elolvastad, de nagy feladatnak érzed és öt-tíz évig nem tervezed újraolvasni. Összehasonlításképpen: a Csernobili imára gondolni se akarok, életre szóló traumát okozott, és nem akarom újraolvasni, az örökségében élünk és nem tanultunk abból a borzalomból - illetve sokan igen, de a kompetensek nem.
A Sammler bolygójával érdekes volt a kapcsolatom; lekaptam az antikvárium polcáról, beleolvastam és vittem a kasszához. Kellemes emlékeim vannak róla, de tudom, hogy voltak olyan szakaszok, amelyeken halálra untam magam, de lehet, hogy csak éretlen vagyok még, hátha egyszer kiderül. Az Ébredés biztonságosabb terep volt - unatkozó, fürdőző szépasszony aranykalickában, meglepő (vagy mégsem?) véggel.
A csúcs egyértelműen az Abban a Házban volt, ami azért ironikus, mert nem az én, hanem a kedves könyve, igazán kedves tőle, hogy én olvashattam először. Toronymagasan kiviláglik nemcsak a tizenkét várólistajátékos, hanem az idei könyvek közül is ez a, ez aaaa csoda, ami szép teljesítmény.

Niccolò Ammaniti: Én és te Delphine de Vigan: No és Én Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes visszatér Luis Sepúlveda: Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott Fritz Leiber: Éjasszonyok

David Mitchell: Felhőatlasz

Mint említettem, ezek se voltak rosszak, csak olyan so-so élmények. Az Én és te, valamint a No és én (hehe) esetében esélyes, hogy én vagyok túl öreg hozzájuk, az utóbbi esetében biztosan. Ammanitire haragszom egy kicsit, mert az Én nem félekkel képes volt nagyon ütős, gyerekfőszereplős könyvet írni, ezzel meg nem. 
A Sherlock Holmes visszatér meglepő? Már olvastam két kötetet Conan Doyle-tól és kezdtem unni az egykaptafát, Holmes fölényességét, és hogy olyan részletek segítségével oldja meg az eseteket, amelyek tényleg túlmennek a hitetetlen kategóriáján. Az öreg, aki szerelmes regényeket olvasott feldühített az ellentmondásosságával, pedig jó is lehetett volna, plusz állatokat bántanak benne, amit nagyon nem bírok - igen, eleve keserű szájízzel kezdtem neki, de, ha egyébként tetszett volna, nem soroltam volna ide. Nem így történt.
Az Éjasszonyok általában véve túl oldschool volt, ami a második kisregénynél nem volt gond, az elsőnél viszont szétlapította a cselekményt, elég unalmas volt. A Felhőatlasz egyáltalán nem rossz könyv, de nekem a Szellemírók sokkal jobban tetszett, valami hiányzott a katarzishoz, ennyi a hibája szegénynek.

Jövőre is fogok játszani, ez az egyetlen könyves kihívás évek óta, amin részt veszek. Néha nyűgnek érzem ezt a tucat könyvet, ami kész röhej, de ha csak egy-két olyan kincs a kezembe kerül, mint Mariam Petroszjan könyve, vagy a Színarany-Hideghegy páros (amelyek hosszú évek óta vártak), már akkor is megéri játszani.

[Nem szeretek a bejegyzések végén kérdésekkel kommentet kuncsorogni, szóval, aki gondolja, írja meg a saját élményeit itt vagy a saját blogján, és ez a kijelentés mindenkori érvényességű.] 


17 megjegyzés:

  1. Gratulálok a teljesítéshez!! :)))
    A Színarany felkerült a várólistámra, az Abban a házbanhoz pedig adtál még egy löketet, hogy elolvassam én is végre a saját példányomat!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi.:) Te hogy állsz vele?
      Remélem, tetszeni fognak, jó kis könyvek.

      Törlés
    2. Idén nem vettem rajta részt a korábbi sikertelenségek miatt :) Jövőre se fogok indulni, mert az utolsó fél évből tudtam volna csak olvasatlanokat gyűjteni főleg.
      Amúgy a friss beszerzések elolvasása tényleg jó módszer :)

      Törlés
    3. Pedig te olyan gyorsan és sokat olvasol. Na, nem baj, enélkül is fogy (meg hízik...) a várólista.:)

      Törlés
  2. Gratulálok! :):)
    Amúgy totál igazad van abban, hogy jó lenne elolvasni mihamarabb a beszerzett könyveket - erre lehet én is megpróbálok ráállni jövőre.(újévi elhatározások, jeee! :) ) Pont pár hete néztem, hogy mennyi "kihagyhatatlan" meg "régóta várt" könyv hever a polcomon hónapok óta (az évek óta opcióról ne is beszéljünk :D ), és tökre sajnáltam őket.
    Színarany, Hideghegy, Abban a házban - nálam pont ezek kerültek fel a posztjaid miatt a várólistámra :D jah, meg az Ébredés!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi.:)
      Remélem, kárpótlásképpen megsimogattad őket.:D
      Ejnye, sok 100 oldallal növeltem a várólustád (sic!)

      Törlés
    2. A várólustám ( :D mennyire találó már!) retteg tőled. :)
      Naná, hogy meg! Legalább ennyi jusson nekik az idei évben tőlem :D

      Törlés
    3. Sztem mindennemű törődésnek örülnek.:)

      Törlés
    4. Várólusta :D Kérek engedélyt megszakadni a röhögéstől! :"D

      Törlés
    5. Megszakadni nem szabad, csak nagyon nevetni.:)

      Törlés
  3. A friss beszerzések viszonylag gyors elolvasása tök jó ötlet, és nem is kivitelezhetetlen.. a betokosodó könyvek nálam is rendszeres vendégek, már most tudom, hogy az idei - nem túl sok - beszerzés közül melyik lesz az, ami még öt év múlva is olvasatlanul fog állni a polcon. Pedig, ha gyorsan elolvasnám őket, akár tovább is adhatnék rajtuk, idén néhány könyvemmel épp ez történt.
    Az Abban a házban nekem is felkerült a várólistára, megfogadtam (ahogy minden évben), hogy jövőre próbálom kerülni a töltelékkönyveket, és ez nem annak tűnik.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, nekem nem sikerült annyira, 29/47 az arány, ha a most olvasott Az új név történetét is belevesszük.
      Ez is jó motiváció.:) Komolyan nem értem, hogy sikerül még mindig ilyen betokosodós könyvet venni, amikor rég nem veszek ész nélkül könyveket.
      Nagyon nem az, de szerencsére nem az a fajta, ami több órás folyamatos figyelmet igényel.

      Törlés
  4. Gratulálok a teljesítéshez! :) Tetszik ez a rendszer is, ahogy bemutattad őket 6 ide, 6 amoda. És hát igazad van, akkoris megéri, ha csak egy olyan kerül róla előtérbe, mint most neked az Abban a házban. :) Pont emiatt én se csüggedek, mert ugyan csak 8-at olvastam el róla idén (hacsak nem lesz 9 holnap estig), azok közül volt 2 ami rögtön az évi top5be kerül (Tolvajok tele, A selyemhernyó), plusz egy ami szintén nagyon jó élmény volt (Gavalda: Édes életünk). :) Talán csak A sündisznó és a Zoo City volt csalódás, de legalább már azok se állnak ott a polcon merően nézve engem. :O :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Meg kellett néznem, hogy milyen hat ide, hat oda izéről beszélsz.:D
      Nem baj, ez csak egy játék, legalább ennyivel is kevesebb lett.
      Kíváncsi leszek, a radarom jól működik-e a Horgonyhely és a MM esetén - az utóbbinál tarts ki a második részig, nekem onnantól kezdett igazán tetszeni.

      Törlés
    2. :D :D
      Igen, engem se frusztrál. :) Játszok újra, ennyi. :D
      Na, én is kíváncsi leszek, tényleg. Igyekszem mindkettőt sorra venni és kibeszéljük! :D

      Törlés