Fecseg

A Hattyútolvajokról akarok nektek írni, vagy éppen dolgozhatnék is, de olyan átkozottul álmos vagyok, hogy legnagyobb vágyam végigomolni a kanapén, befejezni az Előttem az életet, és aludni mondom aludni utána olvasni az Ad Astra titkos cuccot.
Ezzel párhuzamosan sok mindenhez lenne kedvem, megcsinálni a medvehagymás salátát - a héten Hanna megkínált vele, és medvehagymás pogácsával is, olyan jól főz ez a nő, hogy az ő kedvéért még a halat is megenném -, sorozatot nézni, másik könyvet olvasni, sablont meg százféle kaját és sütit csinálni (pl. ezt).

Nem tudom, hogy a virágzó fákat, az aranyesőt, a gyöngyvirágot vagy az orgonát szeressem-e a legjobban. Ettől kedvem támadt újraolvasni Az almamag ízét, nagyon szeretem azt a kis könyvet. Imádom, hogy a levegő nem hideg pengeként szorítja a mellkasomat, hanem illata van, virág-és életillata, olyan, amilyennek mindig lennie kellene. Imádom nézni ezt a rengeteg zöldet, és rájöttem, hogy a zöldet is szeretem, főleg az alma- a kivi-és az erdőzöldet, utóbbi a Benetton-zöld sötétebb változata, ami egyébként rendkívül taszít. Tegnap végre eljutottam a cipővásárlásig - három hét után -, persze minden nő péntek délután rohamozta meg a boltokat, de sebaj. A kedves nemrég nevetve állapította meg, hogy én egy szarka vagyok, és ez a papucsválasztásomra is igaz: kettő darab almazöld pánt, almazöld kövekkel és köztük fém gombocskákkal díszítve. Normál szemmel nézve iszonyú csiricsáré, de nem érdekel, majd hatvanévesen hordok szimpla barna papucsot (már ha megélem, bár az nagyobb veszély, hogy addigra totál elmegy az eszem). És nagy nehezen találtam egyszerű, fekete balerinacipőt is, felpróbáltam mind a tizenhatfélét, de mind a tizenhatféle nyomta a lábam, aztán felfedeztem a tizenhetediket, és az végre tökéletes volt. Könnyű, nem szorít sehol, és emiatt nem érdekelt, hogy kicsit többet adok ki érte, mint ahogy normál esetben tenném.

Kép innen.

El lehet képzelni a frenetikus érzést, amikor felfedeztem, hogy a dobozban két jobb cipő van. Egy lány segített végignézni a dobozokat, de nem volt egy balos, 39-es cipő sehol. Irtózatos hisztis kászálódott bennem, de a boltos srác hozott nekem bal cipőt, mint kiderült, a márkásabb cipőknek mindig csak az egyik felét teszik ki. Nem tudtam, hogy a Fila cipők ilyen keresettek, de sebaj, megvolt, tökéletes volt. Igaz, hogy olyan meleg van, hogy nemigen veszem fel egy darabig, de sebaj, azt se bánom, ha őszig díszeleg a dobozában.
Már csak egy sort kellene és egy könnyű szoknya. Az előbbiből láttam egy tökéleteset, de kicsit sokallom az árát. Bezzeg a seggig érő sortok feleannyiba kerülnek, boldog-boldogtalan ezt hordja, ami engem nem érdekel, de azt én max. otthon viselem, nem konzervatív nézeti okokból, hanem simán kinézetiből. Nem áll jól és kész, na.

Ma pedig átvedlettem háziasszonyfélévé, vettem medvehagymát, koktélparadicsomot, dinnyét (!), banánt, körtét, uborkát, szőlőt, epret, bocsánat, szamócát, és senki nem kérdezze meg, hogy fért be mindez (és a bevásárlás többi terméke) a kicsi hűtőbe...
Rájöttem, hogy a "citromos piskóta" is a világ legszebb kifejezései közé tartozik.

Ui.: Van itt olyan tapasztalt ember, aki látott már zöld fokhagymát?
Ui2.: Nima megmagyarázta.