Momo, a bölcs

Annyira bírom ezt a kissrácot, hihetetlen, ahogy a sajátos gyermeki látásmód és a korai élettapasztalat elegyedik a beszédében és a gondolkodásában:

"Nyaltam a fagylaltot. Nem volt lelkierőm, és a jó dolgok még jobban ízlenek, amikor az embernek nincs lelkiereje. Már sokszor megfigyeltem. Ha az ember a legszívesebben megdöglene, akkor a csokoládé a mindennaposnál is finomabb."

"Lefeküdtem a földre, becsuktam a szemem, és a meghalást gyakoroltam, de a beton hideg volt, és féltem, hogy beteg leszek. Ismerek egy csomó kiskrapekot az én esetemmel, akik mindenféle szamárságot beszerválnak maguknak, de én nem fogom az élet seggét nyalni, hogy boldog legyek."

"Olyan boldog voltam, hogy szerettem volna meghalni, mert a boldogságot akkor kell fülön csípni, amikor lehet!"

(Émile Ajar: Előttem az élet. Európa Könyvkiadó, Budapest, 1980, fordította: Bognár Róbert)

Lármásan követelem, hogy adják ki Romain Gary többi regényét is. Bátorkodtam.

Ui.: tegnap Miamonáékkal megállapítottuk, hogy a Momók jó fejek, tehát el kell olvasnom Michael Ende és Eric-Emmanuel Schmitt regényét is, azaz a Momót és az Ibrahim úr és a Korán virágait is.