Miért vegyünk sok könyvet?

Egészen pontosan azért, mert néhány nap leforgása alatt nekem sikerült 6, azaz hat könyvet összeszednem. Stratégiai szempontból tanácsosabb lenne erről két hét múlva írnom, mert így elvész az újdonság varázsa (azaz: nagyon remélem, hogy júliusban már nem lesz több új könyvem), de szavak helyett csak egy szivacsos pép van a fejemben (ez az agyam akar lenni).

Kieg.megj.: a Moly szerint most olvasom az 1200. könyvemet. Valójában többnek kell lennie, mert régen sok könyvet többször újraolvastam, de anno izének tartottam, hogy egymás után négyszer bejelöljem a Bridget Jones naplóját, amit tizenvalahány évesen olvastam.

     

És még két körömlakkot is vettem (mentazöld és levendulaszín Rimmel, a Rossmannban csak 700 Ft, tiszta haszon). A menetrenden kívüli tobzódás egyébként semmi jót nem jelent nálam, de ez van.

Az Angyaltrombita és a VII. Olivér (amit némi fürdőzéssel egybekötve már el is olvastam) antikvár szerzemények, mert az otthoni antikváriumoknak még mindig semmi nem ér a nyomába. Még aznap betértünk a Szandiba is - jelesül az akció első napján -, ahol első nekifutásra vagy nyolc könyvet behajigáltam a kosárba (nagyon rossz kedvem volt). Később ritka nagy önuralommal leredukáltam egyre, a Kleopátrára, amit most olvasok és borzasztóan tetszik.
Este, mivel kattant könyvmolyok vagyunk, végignyálaztuk az online listát (miközben macskák garmadája gondolta azt, hogy őt simogatni érdekesebb, mint a képernyőt bámulni), hogy mit szabad még beszerezni. A macskaszőrös, írásos listán csüggesztően sok könyv szerepelt, de tudtam, hogy az Erős rengésnek jönnie kell. Másnap, verítékezve, négy szatyorral lesúlyozva betántorogtam érte, mert kattant könyvmoly vagyok, akinek az a fixa ideája, hogy két napon belül felvásárolják az összes őt érdeklő könyvet.
Az utolsó két darabhoz sztiminek hála sikerült hozzájutnom, ajándék formájában, nagyon köszönöm neki. A Trilógiát régóta kerülgetem, és már nagyobb bennem a kíváncsiság és a dac, mint a meg nem értéstől való félelem. Az Itt és most régen bebábozódott rögeszme, valamelyik könyves cikkben olvastam Auster és Coetzee levelezéséről, és kialakult az a hülyeségem, hogy ezt nekem olvasnom kell. Az, hogy az egyik úriembertől csupán egy regényt olvastam, a másiktól pedig semmit, cseppet sem tart vissza. Szeretek néha nyakatekerten ismerkedni különféle írókkal, olyan, mintha váratlanul lepnék meg valakit, és jóleső fensőbbséggel tölt el az érzés, amikor egy gondolatát felbukkanni látom valamelyik művében. Nem feltétlenül tartom követendőnek az általánosan elfogadott sorrendet, olyan lélektelen és gazdasági ütemtervet idéző.