Tematikus post - A nagy újraolvasás-tervezés

A jóformán egymást követő két újraolvasásom (Az időutazó felesége és Átkozott boszorkák) ihlette ezt a postot; úgy tűnik, mostanában kedvem van régi olvasmányokhoz nyúlkálni - a várólistám úgyse fog se elfogyni, se kezelhető méretűre zsugorodni -, ezért sorra vettem, jelenleg milyen könyvek csábítgatnak egy második körre. A hangsúly a "jelenleg"-en van, azaz nem biztos, hogy a lista nem fog változni akár néhány nap múlva, már ha veszem a fáradtságot, hogy javítgassam.

Peter S. Beagle: Tamsin története; Az utolsó egyszarvú; Egy csendes zug - Jellemzően régi kedvenceket írtam fel. Beagle például olyan, akinek alig emlékszem a regényeire, csak néhány futó érzés és pár mozzanat maradt meg az emlékezetemben.

Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány; Itt a Földön; Hetedik mennyország - Ha jobban belegondolok, Hoffman és Beagle stílusa nem áll egymástól messze, mindketten úgy dédelgetik a lelkemet, ahogy pont szükségem van rá.
Mivel nemrég újraolvastam az Átkozott boszorkákat és változatlanul tetszett, úgy döntöttem, miért ne, előbb-utóbb Hoffman többi regénye is sorra kerülhet.

Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája - Erre mostanában kezdtem vágyni, hiányzik a játékos intelligenciája, a franciás könnyedsége. És az a nagy pofon a végén... a mai napig nem felejtettem el.:)

George R.R. Martin: Kardok vihara - Egy nagy, elmúlt szerelem emléke. Hosszú évekkel ezelőtt lettem a könyvsorozat rajongója (a Trónok harcát 2003-mas, első kiadást olvastam, valószínűleg nem sokkal a megjelenése után), amit 2011-ben olvastam újra a második résszel együtt, de elég nyögvenyelősen ment. És képtelen vagyok rávenni magam, hogy folytassam. Lehet, hogy megmarad szép emléknek, aztán nyugdíjas koromban kezdem elölről, hátha addigra Martin megírja a hátralévő részeket.

Alan Bennett: A királynő olvas - De még milyen régóta újra akarom olvasni! Ráadásul a Kardok viharával ellentétben rövid, nem két hetet vesz igénybe. Egyes Személyeknek köszönhetően remélhetőleg nemsokára sorra is kerül.

Charlotte Brontë: Jane Eyre - Ennek néhány hete majdnem nekifutottam, aztán a rengeteg olvasatlan könyvem miatt a vágyam léket kapott, és bűntudatosan visszatettem a helyére. Egyébként az újraolvasás nem (vagy nem mindig) csupán örömteli visszatérés egy kiszámítható, ismert világba; Az időutazó feleségénél éreztem azt a rémületet, hogy emlékeznem kellene valamire, de semmi nem jut eszembe, és menthetetlenül elveszejtődöm. Az első olvasás szinte teljesen kitörlődött a fejemből, olyan volt, mintha most olvasnám először a regényt. A Jane Eyre-nél is hasonló érzésre számítok.

Gerald Durrell: Istenek kertje - A komfortzóna mértani közepe. Durrellék kalandjaira nagyon is emlékszem, de ez semmit nem vesz el az olvasás élményéből - bár most nézem, hogy 2010-ben olvastam, öt éve, te jó ég! Egy nyári hosszú hétvégére tartogatom (ha összejön), mert a Korfu-könyvek nekem óhatatlanul ehhez az évszakhoz kötődööö, ez pont november végén olvastam.:D




Ti szerettek újrázni? Ha igen, melyik könyvet szeretnétek ismét elolvasni?