Hamis mesék

"Az igazság feleannyira sem szép, mint ahogy feltüntetik. A molnár aranyszőke hajú lánya szíve mélyén egy fejedelemre ácsingózik, esetleg valami herceget vagy gazdag fiút akar magának fogni, ezért felkeresi a pénzkölcsönzőt, hogy legyen miből gyűrűt és nyakláncot vennie az ünnepre. Szépségével felkelti a fejedelem, a herceg, vagy a gazdag fiú figyelmét. A legény táncol vele, mad a tánc végeztével felviszi egy csendes szénapadlásra. Csakhogy utána hazamegy, és a családja által kiszemelt gazdag lányt veszi el. A molnár cserben hagyott lánya bosszúból elhíreszteli, hog a pénzkölcsönző az ördög cimborája, mire a falubeliek elkergetik a szerencsétlent, talán meg is kövezik. Így a lány legalább az ékszereket megtarthatja, és a kovács feleségül veszi, mielőtt a gyanúsan korán megfogant első gyermek megszületik."

Naomi Novik: Ezüstfonás

Novik végre megcsinálta.

Tudom, hogy sokaknak óriási kedvenc a Rengeteg - nekem meg óriási csalódás volt. Úgy éreztem, az írónő hülyének néz, pontosabban feláldozott egy remek ötletet a kommersz ízlés oltárán. Rettenetesen dühös voltam rá és megérett bennem a döntés, hogy a többi könyvét nem fogom elolvasni, nem nekem ír, minek pazaroljam rá az időmet.

Az Ezüstfonás se érdekelt. Olvastam a Strahan-válogatásban megjelent novellát és húztam rá a szám, emlékeim szerint közepesnek ítéltem. Gondolatban úgy viselkedtem, mint egy szigorú tanerő a csalódást okozó diákkal (tekintsünk el attól, hogy Naomi Novik Nebula-, Locus- és Mythopoeic-díjas szerző. Az én kegyeimet nehéz elnyerni). Novik megint elbaszta, engem nem tud elvakítani, csak egy közepes tehetségű írócska, akinek nincs mersze tovább lépni a közízlés kiszolgálásánál.

A kedvest kevésbé rázta meg a Rengeteg-fiaskó és minden közhiedelem ellenére jóindulatúbb olvasó, mint én. Tudta, miféle mézesmadzagot kell előttem elhúzni:

- Milyen? - kérdeztem a laptop mögül egy borús szombat délelőtt.

- A szereplőknek nagyon rossz és egyre rosszabb lesz.

A szadista állat figyelmét felkeltette a könyv, még úgy is, hogy V. a könyv végével nem volt száz százalékosan megelégedve, amit az ítéletem újabb bizonyítékaként könyveltem el, de addigra felcsigáztak az egyik főszereplő gondosan vezetett főkönyvei meg a tengernyi szenvedés ígérete.

Ha ez a bejegyzés egy rövidfilm lenne, a következő snittben azt látnánk, hogy éjszaka tizenegykor sajgó szemhéjjal falom a sorokat.

Minden a helyén van. Nem tudom, mi történt Novikkal, végre a sarkára állt, kidobta a szerkesztőjét vagy csak nem engedte, hogy belepiszkáljanak a könyvébe, de ez a történet kerek egész, nincs furcsa fókuszváltás, mint a Rengetegnél, nincsenek erőltetett jelenetek, suta magyarázatok.

Az Ezüstfonás igazi girlpower. Imádom ezeket a csajokat; Mirjem, a tutyimutyi pénzkölcsönző lánya, megelégelve az éhezést és a nyomort, és látva adósaik jól fűtött házát, maga kezdi el űzni nagyapja és apja mesterségét. Lepereg róla a tengernyi sértés, a szúrós pillantások láttán nem inog meg, egyedül a számok igazságát ismeri el. Hamar felvirágoztatja az üzletet, ám egy óvatlan megjegyzéssel felkelti a tél népének, a sztarikoknak a figyelmét.

A hercegnő Irina, bár jóval védettebb életet él Mirjemnél, mégis boldogtalan; apja értéktelennek látja, mivel nem a klasszikus értelemben vett szépség, így alkalmatlan a nők által betöltendő szerepre: hogy előnyös üzletkötések záloga legyen (magyarán nem lehet vagyonos, befolyásos emberhez hozzáadni).

Vanda sorsa a legsanyarúbb, egyszerű parasztlány, aki öccseivel nyomorog erőszakos, alkoholista apjuk zsarnoksága alatt. Butának és alacsonyabb rendű lénynek látja magát, pedig állhatatossága és jó esze messze a többi ember felé emeli.

"- Pontosan mit is kell megbeszélnünk? - köpte dühödten. - Miért jössz vissza egyáltalán?
 - Az apám adókimutatásai miatt - feleltem."

A három lány sorsa a sztarikok és a kegyetlen tél miatt összekapcsolódik; helyzetük folytán kénytelenek a leleményességükre, az eszükre és a vasakaratukra támaszkodni, hogy kiharcolják  jogaikat, hogy ne tapossák el őket - hogy megmentsék az életüket. A könyvben szereplő férfiak, bár természet-és társadalomadta hatalmuk van, képtelenek azt a saját védelmükre fordítani - gőgjük miatt hamar kutyaszorítóban találják magukat. A nőket lenézik, a szemükben ugyanolyan nélkülözhető tartozékok, mint egy ló vagy egy mosólány, csak más szerepet látnak el. Az egyikük, Mirnácjusz (fantasztikus macskanév!) ráadásul ironikus módon klasszikus női helyzetben találja magát: kénytelen eltűrni egy nála erősebb szeszélyeit, teljesíteni a parancsait és tűrni, valamint mások előtt titkolni a fizikai bántalmazást.

Hogy ne fessek ilyen gyalázatos képet, kiemelném Mirjem nagyapját, aki nem ítélkezik és támogatja az unokáját, egyszersmind hagyja, hogy a maga útját járja. Azt hiszem, Mósel sokaknak lett-lesz a kedvence.

Habár erősen körbekontúroztam a lányok szerepét és cselekvő erejét, hiba lenne pusztán feminista könyvnek mondani az Ezüstfonást - inkább azt üzeni, amit már a Tűz és Jég Dala óta megtanultunk: soha ne becsüld alá a nőket.

Talán a legnagyobb üzenete a másság elfogadása; akár egy másik faj szokásairól, akár egy másik vallásról, a rangról, nemről van szó, nem a konfliktuskeresés és a gyűlöletkeltés viszi előre a világot.

Isten bizony, még a végét se bántam, annyira megvett magának. Egyedül Irina semmiből előtörő karakán volta volt egy kicsit furcsa, de ennyit hajlandó vagyok elnézni.

Leülhet, Novik, jeles.

Eredeti cím: Spinning Silver
Sorozat: Gabo SFF
Kiadó: Gabo 
Kiadás éve: 2018
Fordította: Heinisch Mónika
Ár: 4990 Ft