Gondolkodom, tehát vagyok -

- mondta az internet és lőn világosság.

Robert J. Sawyer: WWW1 - Világtalan
Értékelés: 4.2 szakkádikus szemmozgás az 5-ből
Kedvenc karakter: -


Robert J. Sawyer olyan író volt nekem, akinek érdekelnek a regényei (főleg a Flashforward), de a "majd/ráér" tartoznak - diszkrimináció, de muszáj valamilyen hozzávetőleges sorrendet felállítani. Amikor viszont a Galaktika nem engedett ki a minigyűlésről egy fehér szatyor nélkül, amelyben ott lapult az Internet-trilógia első része, nem tiltakoztam az elolvasás ellen. :)
A történet több szálon fut [igen, ez ilyen unalmas bejegyzés lesz, túl zombi vagyok, hogy megcsillogtassam a néha létező kreatív oldalamat], amelyek eltűnnek-átalakulnak, és fogalmam nincs, milyen mélyebb kapcsolat fűzi őket össze, de két rész van rá, hogy összeérjenek az események. A fő cselekményvonalat egyértelműen Caitlin Decter bitorolja, a 15 éves matekzseni, aki születése óta vak, ám Kuroda professzor vívmánya révén újra láthatja a körülötte lévő világot. A műtét akár sikeresnek is mondható, hiszen Caitlin valóban lát - de nem a környezetét, hanem az internet világát.
Eközben Kínában pusztító madárinfluenza-járvány tör ki, ami borzalmas intézkedéseket von maga után, Kaliforniában pedig Hobo, a csimpánz webkamerán keresztül, jelnyelv segítségével önálló, emberektől független beszélgetést folytat egy orángutánnal, a "csevegés" egy hosszas, fáradságos kísérlet rendkívüli eredménye.
Ami ezt a három vonalat összekapcsolja, az az internet; Kínában, Kanadában és az USA-ban egyaránt nagy szerepet játszik, és egyben övé a negyedik szál, a szakaszai egyre hosszabbak, ahogy ez az entitás (?) egyre tudatosabbá válik.

Szerteágazó érdeklődésem sok mindenre kiterjed, de a sci-fi állományom eléggé gyerekcipőben jár, egy újszülöttnek meg minden vicc új, még akkor is, ha a szóban forgó mű ezzel a témával játszik el. Caitlin története érdekelt a legjobban, nagyon kíváncsi voltam, ő és a "fantom" felfedezik-e egymást, képesek-e kapcsolatba lépni, és hogy ez a valami milyen "személyiséggel" rendelkezik.
Az az egy bajom volt ezzel a regénnyel, hogy az eseményeknek csak egy töredékét ismerjük meg, éppen elkapott a történet lendülete, és már vége is lett; elég rövid könyv, még 300 oldal sincs, szerintem több információt is adhatott volna nekünk Sawyer. Ezt leszámítva érdekes témákat feszeget, kíváncsi vagyok a folytatásra.

Eredeti cím: WWW1 - Wake
Sorozat: Internet-trilógia 1.
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2012
Fordította: Hidy Mátyás
Ár: 2990 Ft
Az íróról a Wikipédián

Akció

A Maxim könyveire 35% kedvesség van a Könyvmaraton keretein belül,

március elsejével bezárólag.

A hét borítója

Rachel Hartman: Seraphina

Rövidkék

Idén már sokat olvastam - tizennyolc könyvet -, de van köztük néhány, amiről érdemben csak pár szót tudok írni, ezért egy postban elintézem őket. Kitört rajtam a kényszeres blogírás, na.

1. Nemes Nagy Ágnes: Amerikai napló
Értékelés: 3 felhőkarfiol az 5-ből

Nokedli nővérem vízigótos idézete miatt kezdett el érdekelni a könyv, egyébként ez volt az első, amit a Panni nevű e-book olvasómon elolvastam. :) Sajnos nekem közel nem tetszett annyira, mint kedves pajtásomnak. Olyan... régi idők depressziója árad belőle, nem tudom, miért érzem így, de nagyon lehangolt, vagy csak átjött NNÁ elveszett hangulata. Ez nem tudatos írói szerkesztéssel ellátott, naplónak álcázott regény, hanem valódi napló, sokszor csak odavetett gondolatok vázlatos hangyasora. Az összkép ellenére nem bánom, hogy átrágtam magam rajta, nagyon jó gondolatok vannak benne és emiatt kezdtem el érdeklődni Nemes Nagy Ágnes versei iránt.
"Az olvasás mint életforma. – Itt úgy érzem magam, mintha állandóan viszketnék és nem tudom megvakarni. Könyvhiány."

Kiadó: Századvég

Kiadás éve: 1993

Ár: 800 Ft-tól

2. Rónai Pál (ford.): Brazília üzen

Értékelés: 3.5 akármi az 5-ből

Szintén Nokedli volt a katalizátor, pontosabban Cecilia Meirelles verse, amely felettébb tetszetős volt, és úgy döntöttem, kíváncsi vagyok a teljes válogatásra, ha már van Pannim (ennek ellenére monitoron olvastam el, hülyegyerek). A kép nagyon vegyes, ráadásul 70 oldal mindössze, lóbetűkkel, hamar el lehet olvasni. Vannak köztük nagyon szépek, majd beidézem azt a néhányat, ami különösen tetszett, de sok versnél úgy éreztem, eléggé kezdetleges, mintha egy jó tollú tinédzser első zsengéit olvasnám. A kötetből vagy 16 oldalt a fordító előszava tesz ki, amelyben szóba is kerülnek ezek a problémák.

Kiadó: Vajda János Társaság

Kiadás éve: 1939

Fordította: Rónai Pál

Ár: 1300 Ft-tól

3. François Trassard - Dimitri Casali - Antoine Auger: Magánélet a Napkirály korában

Értékelés: 3 alsószoknya az -ből

Óanyám, ezt még tavaly olvastam! Amikor megjelent a Magánélet-sorozat, erre a részére voltam a legjobban kíváncsi, de a tudásszomjam nem elégítette ki a kötet; tulajdonképpen egy szép képeskönyv, mutatós képekkel, minimális szöveggel, amely ráadásul nem is olyan információdús, bemutatja az étkezési szokásokat, a tanulást, a házassági procedúrát, stb., de nem lettem sokkal okosabb.

Eredeti cím:

Sorozat: Magánélet 9.

Kiadó: Corvina

Kiadás éve: 2012

Fordította: Horváth Ágnes

Ár: 1690 Ft

4. E. Kovács Péter: Magánélet Mátyás király korában

Értékelés: 4.6 aranypénz az 5-ből

Ez a kötet már sokkal jobb volt, mint a testvére, nemcsak szép, hanem okos is, ráadásul szórakoztató! Ha jól látom, a szerző Hétköznapi élet Mátyás király korában című könyvéről van szó tulajdonképpen - és ez is egy sorozat része, újrakiadásról lenne szó? Bocs, lusta vagyok utána nézni, és annyira nem is érdekel -, csak új kiadásban, a sorozatba illesztve. Szívesen citálnék idézeteket, de a jegyzetem a kötetben van, a kötet pedig otthon, az én türelmetlenségem viszont itt, legfeljebb később kiegészítem ezt a semmi bejegyzést.

Ui.: egy szemtelenség: az új kiadás jóval olcsóbb, több mint ötezer forint a különbség, ha a bolti árakat vesszük figyelembe.

Sorozat: Magánélet 1.

Kiadó: Corvina

Kiadás éve: 2012

Ár: 1690 Ft

5. Sylvia Plath: Sylvia Plath versei

Értékelés: 4.89 méh az 5-ből

Ez a kis verseskötet volt a legjobb olvasmányélményem eme páriák közül. Más okból is jelentős: nála kezdett mocorogni bennem az érzés, hogy rendesen neki kellene állni verseket elemezni, mármint nem iskolás módon, hanem egy saját utat járva. Emellett rájöttem, mekkora segítség számomra, ha a versek olvasása előtt utánanézek a szerzők életének, sajnos ebben az esetben fordítva történt, de Sylvia Plath életrajza így is sokat segített az utólagos értelmezésben, például a méhmotívum esetében, ugyanis az apja méhész volt.

Volt néhány darab, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni, legszívesebben kiidézném egy másik bejegyzésbe és megkérdezném, szerintetek miről szól, de képzelem, mekkora lenne az érdeklődés, úgyhogy maradok magamnak. Viszont sok más verset bekönyvjelzőztem (igen, ez is panniolvasás volt), amelyeket ki fogok tenni a blogra és ha egyszer eljutok a könyvtárba, irgalmatlanul rávetem magam Plath életművére, nagyon érdekel az élete és a művészete.

Ja, és újfent megerősödtem abbéli meggyőződésemben, hogy szeretem Tandori Dezső versfordításait.

Eredeti cím:

Sorozat: Lyra Mundi

Kiadó: Európa

Kiadás éve: 2002 

Fordította: Báthori Csaba, Ferencz Győző, G. István László, Géher István, Gergely Ágnes Hajnal Anna, Imreh András, Lázár Júlia, Mesterházi Mónika, N. Kiss Zsuzsa, Nemes Nagy Ágnes, Szabó T. Anna, Tandori Dezső

Ár: nem lehet kapni (?), úgyhogy passz

A ló különös esete a lakótelepi éjszakában

"Apa mindig olvas evés közben. Jegyzetel. Annyira érdeklik a találmányai.
- Ha! Még soha egy poharas tejfölt se lehetett belőle venni. Mit ér az olyan találmány? Inkább egyél végre, hogy elmosogathassak!
 Így a nagymama.
 - Egyszer beüt. Meglátja a mama!
 - Ha! Beugrik. Mi?! Mint majom a vízbe.
 És a nagymama rostokolt tovább.
 Apa gondolatai az imádott számainál jártak, tudatáig csak annyi ért el: ha a tányért odaadja, békén hagyják.
 Ma mákos tészta volt. Apa készségesen lekotorta a maradékot az abroszra.
 Nagymama dermedten állt, kezében az üres tányérral. Nézte apát, amint olvasás közben szelíden villázgatja a fehér abroszról a mákos csíkot. Mélyen eltűnődve indult mosogatni.
A szobánkba futottam, a fejemre borítottam a párnát, úgy röhögtem. Csak nem lehet soká, mert megfullad az ember.
Nagymama holnap biztosan nem sürgeti apát!
Sóskamártás lesz tükörtojással."

G. Szabó Judit: Megérjük a pénzünket!
Értékelés: 5* fürkésznünüke az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki


Ez az ütött-kopott könyv többszörösen is fontos nekem. Végigkísérte a gyerekkoromat, megtanított olvasni és a gépelésben is hű társam volt. Nem tudom, hogy jutott eszembe újra elővenni, sok éve nem vettem elő, de ilyen egy jó kabátkönyv, akkor kerül elő - félórás kerge kereséssel körítve, amikor is, Anikó szófordulatával érve, felforgattam az egész szamárfészket -, és megtette, amit kellett, kicsit eltutujgatta a felhorzsolt, sebes lelkemet.

Az 1980-as évek elején - egek, vannak olyanok, akiknek ez az időszak szinte már retro! - egy lakótelepen él a Kovács család. Tagjai az égimeszelő apuka, rövidlátó tanárnő édesanya, a harcias, pirospozsgás nagymama, és a fő attrakció, a három nővér: a tinédzserkedő Mari, a szöszke Éva, és Anikó, a család krónikása, dilihoppmesternője és titkos igazgatója. A napló eredetileg Marié, de a két másik lány, jó testvérekhez illően, felkutatja az ötletesen elrejtett diáriumot és addig üzengetnek benne nővérüknek, míg az duzzogva megunja. A kicsi Évánál is hamar erre a sorsra jut a napló, így köt ki Anikónál, aki anyja szerint nem fogja hamar abbahagyni, mert nem kötelező. :) Anikó szórakoztató stílusban számol be nevettető kalandjaikról, lett légyen az alaposan betintázott hőzöngők cukkolása a magasan lévő lakás biztonságából, uszodai pofozkodásokról, könyvvacsorázásokról, mosogatásról és persze az iskolai kalamajkákról.

Kiskoromban nagyon szerettem volna Kovácsék családjában élni, a vidám zsibongásban, ahol senki nincs soha egyedül és az emberek szeretik egymást.

"Mariéknál is lesz maszkabál! (...)
 Mari összefirkálta rúzzsal anyánk sárga pulóverét, hogy szívkirálynő legyen.
 - A kedvencem! - sápadt el anyánk.
 Utána úgy gondolta, hogy inkább rongybaba lesz. A fejrészhez felvágott egy harisnyát, és a fejére húzta. Olyan volt, mint egy falbontásos betörő a Kék Fényben, amikor mondják neki, hogy szebb a becsületes, de szerény élet.
 Aztán rokokó dáma akart lenni. Nagymama szerint ilyen vastag dereka nincs egy Madame Rekamiénak, csak egy krumpliszsáknak.
 Éva először hóember akart lenni. Levágta körbe apa régi kalapját, és lyukakat vágott a lepedőbe szemnek, szájnak, orrnak. Olyan lett, mint egy miniszellem!"

Nem emlékszem, hányszor olvastam el a könyvet, első nekifutáskor 7-8 éves lehettem és csak arra emlékeztem, mennyit vigyorogtam Anikó bolondozásain. A mostani olvasásnál néhány dolgot másképp láttam, mint katacita Adrian Mole esetében; változatlanul sokat röhögtem, meglehetősen törvénytelenül, továbbra is utálom a sznob, Rózsaszemétdombon kapirgáló Lili nénit (annyira szerettem volna én is kétszer hármas csomót kötni a függönybojtjaira), de pl. az apa viselkedését már kevésbé látom habókosnak, inkább gyermetegnek. Miért kell megsértődni, amiért Éva nem akar hegedülni vagy sakkozni? A nagymama piszkálódása tényleg idegesítő, szinte klasszikus probléma, ha több generáció él együtt, de az aligha következik be, hogy szép szóra a nagymama kevesebbet pöröl. Anikó jelleme is sokat árnyalódott, már nemcsak "Kovács Anikó, te miért vagy olyan hülye, amikor nem vagy hülye?", hanem végre láttam, hogy tényleg "érzékeny, zárkózott gyerek, csak bohóckodással leplezi." Ő maga is sokat változik a regény folyamán, és bármennyit bolondériázik, a korához képest nagyon felelősségteljes, nagyot nőtt a szememben.

A változások ellenére a nosztalgia hatása erős volt. Szerettem újra belépni az ütött-kopott ajtón (mert a lányok egyszerre szeretnek beesni rajta), hogy aztán ordítva elhasaljak a szertehagyott papucsokban, Éva hálálkodva leporol és leültet maga mellé a macskaasztalhoz, hogy együtt igyuk meg a tejszínhabos kakaót, titkon vihogjunk Marin, aki újabb réteg műszempillát próbál felapplikálni, utána pedig leüljünk Anikó mellé cirkuszbemutatót nézni a tévében. Szeretem ezt a könyvet.

Ui.: Ti mit csinálnátok, ha egy lovat találnátok a fürdőkádban?

Sorozat: Anikó 1. [Nem biztos, hogy elolvasom a folytatásokat, azok nem ilyen jók.]
Kiadó: Móra
Kiadás éve: 1981
Ár: pár száz forinttól

Tobzódás

Mint ismeretes, tavaly december eleje óta nem vettem könyvet, és idén még egyetlen kötetet se szereztem be, hogy vállalható méretűre apasszam le a várólistámat. Elhatároztam, hogy ha elérem a 290-et (nemröhög, ha jól emlékszem, 315-ről indultam), óvatosan, nagyon óvatosan más források felé is fogok nyitni, a kedves könyvei, e-k, könyvtár. Nos, ebben elbuktam, de annyira kínzott a könyvtár hiánya, hogy muszáj voltam elrongyolni a FSzEK egyik fiókjába.
Az idilli hóesésben kaptattam fel az emeletre (ún. lakáskönyvtárról van szó), körfolyosós, régi házról van szó, bármilyen trének is számít, gyerekkorom óta vonzódom az ilyesmihez. A mogorva könyvtárosnőnél beiratkoztam és kezdődhetett a Vadászat. :) Már tájékoztatás közben alig bírtam egy helyben maradni, távolról azonosítgattam be a könyveket. Ott egy skandikrimi, az ott egy Szürke, pfujj, basszus, azt a Twilightot már újra kellett kötni, anyám, vannak ingyen elvihető könyvek, még jó, hogy nem találtam semmit. Habár nem vagyok mániákus kölcsönző, nagyon szeretem a bibliotékákat, egyszerűen jól érzem magam a rengeteg ismeretlen és ismerős könyv között, szeretem belélegezni a szépiaszín illatot, a polcok közt kavirnyálni és rajtuk kutakodni. Gyorsan feltérképeztem a helyet és vagy tíz könyvet feltornyoztam egy asztalkára. Végül ők jöttek velem:

• Henrik Ibsen: Nóra - mert a drámák iránt is nyiladozom végre;
• Polcz Alaine: Macskaregény - ez nem is volt az eszemben, csak lekaptam a polcról (hátha bőgök egy jót);
• Kosztolányi Dezső: Japán és kínai költők - nemrég Lana olvasta, ő tehet róla;
• Käbi Laretei: Hová tűnt az a nagy szerelem? - naplórészletek, levelek a zongoraművésztől és Ingmar Bergmantól, kíváncsi vagyok;
• Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség - ez pat hibája!;
• Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl - egyszer megkérdezték tőlem, hallottam-e erről a regényről, tátogtam, mint a kifogott csuka. A friss könyvek polcán ücsörgött, kíváncsi vagyok, milyen lesz;

Hátöö, lehet, hogy kicsit elragadtattam magam, de a nyuszis kivételével mind vékony és vegyük számításba, hogy egy éhező jutott be az ételraktárba.:) A másik könyvtáros hölgynél kerültem sorra a kikölcsönzéssel, kedvesen érdeklődött, hogy mindent megnéztem-e és helyeselte, hogy a táskámba raktam a könyveket, mert nagyon esik a hó, vigyázzak rájuk. Méltatlankodás horgadt fel kebelemben, aztán eszembe jutott, hogy nincs a homlokomra írva, milyen mániákus vagyok, úgyhogy a jövőben ehhez a nénihez fogok fordulni a nyűgeimmel.
Olyan boldogan vigyorogtam a megállóban, mint egy eszelős, mit érdekelt engem a hóhullás, a leszakadó csáp a trolin és egyéb balgaságok.

Becoming Marie Antoinette

(Roppant eredeti ötlet az angol címet adni egy bejegyzésnek, de semmi értelmes nem jut eszembe.)

"- Mária Terézia - mondtam ki a nevet, amelyet el sem felejthettem volna, hiszen ez volt édesanyám neve is - volt XIV. Lajos, a Napkirály felesége. Spanyol infánsnőnek született: ő az én leendő férjem, a dauphin, Lajos Ágost ük-ük-ük-nagymamája.
 - Továbbá? - ösztökélt Vermond.
 - Ó, ja! - villant meg a szikra a fejemben. - Illetve, bocsánat: oh, oui! Ő mondta azt az ostobaságot, amikor a fülébe jutott, hogy a francia parasztok éheznek, nincs kenyerük sem. Qu'ils mangent de la brioche: egyenek kalácsot. De hát miféle kalácsot, és miért pont azt, ha egyszer kenyerük sincs?"

Juliet Grey: Királyné lettem
Értékelés: 4 korzett az 5-ből
Kedvenc karakter: Toinette

Az ötödik könyvet olvasom Marie Antoinette különös sorsáról - ha Michelle Moran: Madame Tussaud-ját nem számítjuk -, de még mindig nem értem, hogy sikerült a tényezőknek, a tetteknek úgy kevernie a lapokat, hogy azok a francia forradalmat osszák ki. Nem fogok sopánkodni (maximum értetlenkedni, eddig is azt tettem) és a lisszaboni földrengéstől a Médeiát ábrázoló faliszőnyegig mindenbe rossz óment belemagyarázni, inkább mesélek a könyvről.
Az általam olvasott kötetek sorában ez az első, ami egyes szám első személyű regényként mutatja be az osztrák főhercegnő életét, amelyet az írónő trilógiára bontott, az első részben kislány korától a trónra lépéséig kísérhetjük el "Toni"-t, ahogy itt nevezik. Kicsit tartottam tőle, hogy 460 oldalon keresztül szenvedni fogok és valami nyálas izébe sikerült beletenyerelnem, de hálistennek nem ez történt. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de az összkép pozitív és több mint egy hónap elteltével is jó emlékeim vannak a könyvről, úgyhogy örülök, hogy elolvastam és várom a folytatásokat (amelyek nagyon remélem, hogy megjelennek).
Túlzott elvárásai senkinek ne legyenek, Juliet Grey nem Szerb Antal és nem Lady Antonia Fraser, ez a kissé öregedési pánikban szenvedő hölgy - lásd a fotókat - egy szórakoztató, könnyed történetet írt. Nem tudom, milyen alaposan ásta bele magát a korabeli iratokba és hogy milyen forrásokat használt, mert ezek nincsenek feltüntetve (fekete pont). Újdonságot nem nagyon közöl (ill. nekem annyival bővült az információtáram, hogy Antóniának aranyból volt a fogszabályzója), valószínűleg nem is tud - bár nagyon várom, hogy az Európa megjelentesse André Castelot két kapcsolódó művét, az egyik MA-ról, a másik a lányáról szól -, Marie Antoinette élete lerágott csont, megkövesedett hiedelmek és heves cáfolatok tárháza. Tényleg csődbe vitte a francia gazdaságot? Megcsalta a férjét Fersen gróffal? Mindig fenntartással olvastam ezeket a pletykákat, a csekély igazságtartalmukhoz képest túlságosan az emberek fejére nőttek, lásd Báthory Erzsébet vérfürdőzését. Bizonyos dolgok megítélése csupán nézőpont kérdése.
Juliet Grey a felmentők táborát gyarapítja írásával, érzékeny, csupaszív, a világ dolgaiban erősen járatlan lányként mutatja be Mária Antóniát, aki a gondoskodó anyai szeretet után sóvárog. A szerző ujjnyi vastagon kihangsúlyozza a hercegnő jóságát, naivitását, Mária Terézia állandóan az "osztrák császárnő", aki kérges szívvel, kupec módjára bánik a lányaival. Ez a mártíromság volt a legnagyobb problémám a könyvvel, elhiszem, hogy fájdalmas dolog, ha valakit kiszakítanak a megszokott környezetéből, az életét fel kell áldoznia a diplomácia oltárán (a szófordulat illik a regény stílusához, igen), szoros fűzőket és vakolatnyi sminket kell hordania és egy idegen országban helyt állnia, de mások meg nyomorban élnek és a mások által kidobott szeméten tengődnek - a koldus és a dauphine is nehéz sorsán kesereg.

"- Talán - fogta gyengéden a tenyerébe a kezemet - talán ez a szegény pillangó túl szép volt ahhoz, hogy hosszú életű lehessen.", mondja nevelőnője Antóniának, aki szintén túl szép és túl törékeny volt ahhoz, hogy a francia udvart irányítsa. Ide egy fiatal Mária Terézia kellett volna, a lánya pedig a történelem számára jelentéktelenül, boldogan élhetett volna, ha egy alacsonyabb rangú családba születik.

Juliet szeretne tíz évvel és valószínűleg tíz kilóval fiatalabbnak tűnni.

Eredeti cím: Becoming Marie Antoinette
Sorozat: Marie Antoinette 1. (Days of Splendor, Days of Sorrow; Confessions of Marie Antoinette)
Kiadó: Tericum
Kiadás éve: 2012
Ár: 3970 Ft
Honlap

Egy várt megjelenés

A hírt Patrícia közvetítette, neki köszönjétek az információt.
Catherynne M. Valente örökre belevéste magát a szívembe - nem, nem "belopta", ő nem egy finomkodó típus - a Marija Morevna és a Halhatatlannal, ezért kíváncsi vagyok az ifjúsági regényére is:

Catherynne M. Valente: A lány, aki körülhajózta Tündérföldet

Bővebb információ a kiadó honlapján.

Megjelenés: 2013. április

Kiadó: Ciceró Könyvstúdió

Fordította: Kleinheincz Csilla

Illusztrálta: Ana Juan

Ár: 3490 Ft

Konzulváros borító és Agave akciók

China Miéville sokak által várt regénye március 28-án jelenik meg, így fog kinézni:

Más:

A kiadó boltjában 28-áig minden Philip K. Dick és Ray Bradbury kötet 40% kedvességgel rendelhető meg, kivéve a frissen megjelent Fahrenheit 451 és más történeteket, az csak 30%-kal olcsóbb:)

Scott Turow: Ártatlanságra ítélve c. regénye 35% kedvezménnyel rendelhető elő és jár mellé ajándékba Le Carrétól A zebra dala.

Aki pedig a Szellemhadtestre ácsingózik, még ma éjfélig 35% akció van rá.

Túl álmos vagyok,

 hogy értelmes címet találjak ennek a postnak. Pontosabban zombi, de fogok majd valami értelmeset is vekengeni.

Ha Hoffmant olvasok, vörösre akarom festeni a hajam (ill. azt kívánom, bár vörös lennék). Egyszer láttam egy lányt, gyönyörű volt a haja. Inkább vörösesbarna volt, mint bronzszínű, a szél lágyan belekapott a tincsekbe és vékony, aranyszínű sávokat fedett fel. Persze hozzátartozik, hogy a lánynak színtől függetlenül nagyon szép haja volt, hosszú, dús, amelyen látszott, hogy törődnek vele. Nem emlékszem rá, hogy nézett ki, milyen ruha volt rajta, abban se vagyok biztos, hogy fiatal volt, akár 35 éves is lehetett, én csak azt a gyönyörű hajzuhatagot láttam és arra gondoltam, ha egyszer befestem a hajam, ilyenre szeretném. Nem kérdeztem meg a fodrásza nevét vagy címét (ez amolyan lányos dolog), de azóta is eszembe jut.
Lehet, hogy Alice is vörös hajat szeretne, neki is barna, mint az enyém:D

Kép innen

Ui.: második, harmadik, negyedik.

Képek

Csak úgy.

Kép innen

Kép innen

Basszus, ezt sikerült becsuknom valahogy, de ez is weheartit

Kép innen

Kép innen

Kép innen

Kép innen

Kép innen

Kép innen

A hét borítója (vagy inkább borítói)

Régen szerepelt már ez a rovat, hirtelen rám tört a borító-nézegethetnék (biztos elvonási tünet:), úgyhogy hoztam néhány szép dolgot:

Tara Conklin: The House Girl

Neil Gaiman: The Ocean at The End of The Lane

(Az Agavénál fog magyarul megjelenni)

David Sedaris: Let's Explore Diabetes with Owls

Edward Rutherfurd: Paris

Robin Hobb: Blood of Dragons

Bill Willingham: Fables - The Deluxe Edition Book Six

Ed Brubaker - Sean Phillips: The Sleeper Omnibus

Angebot

Ébredeznek az akciók, ha ez így megy tovább, nem sokáig tart az ellenállásom.

Geopen Könyvmaraton, 35% kedvesség, február 15-ével bezárólag.

Bookline Könyvszerda, 25% akció van az Európa könyveire, 13-ával bezárólag.

Vegyetek könyvet, hadd érezzem még jobbnak magam:)=