Tobzódás

Mint ismeretes, tavaly december eleje óta nem vettem könyvet, és idén még egyetlen kötetet se szereztem be, hogy vállalható méretűre apasszam le a várólistámat. Elhatároztam, hogy ha elérem a 290-et (nemröhög, ha jól emlékszem, 315-ről indultam), óvatosan, nagyon óvatosan más források felé is fogok nyitni, a kedves könyvei, e-k, könyvtár. Nos, ebben elbuktam, de annyira kínzott a könyvtár hiánya, hogy muszáj voltam elrongyolni a FSzEK egyik fiókjába.
Az idilli hóesésben kaptattam fel az emeletre (ún. lakáskönyvtárról van szó), körfolyosós, régi házról van szó, bármilyen trének is számít, gyerekkorom óta vonzódom az ilyesmihez. A mogorva könyvtárosnőnél beiratkoztam és kezdődhetett a Vadászat. :) Már tájékoztatás közben alig bírtam egy helyben maradni, távolról azonosítgattam be a könyveket. Ott egy skandikrimi, az ott egy Szürke, pfujj, basszus, azt a Twilightot már újra kellett kötni, anyám, vannak ingyen elvihető könyvek, még jó, hogy nem találtam semmit. Habár nem vagyok mániákus kölcsönző, nagyon szeretem a bibliotékákat, egyszerűen jól érzem magam a rengeteg ismeretlen és ismerős könyv között, szeretem belélegezni a szépiaszín illatot, a polcok közt kavirnyálni és rajtuk kutakodni. Gyorsan feltérképeztem a helyet és vagy tíz könyvet feltornyoztam egy asztalkára. Végül ők jöttek velem:

• Henrik Ibsen: Nóra - mert a drámák iránt is nyiladozom végre;
• Polcz Alaine: Macskaregény - ez nem is volt az eszemben, csak lekaptam a polcról (hátha bőgök egy jót);
• Kosztolányi Dezső: Japán és kínai költők - nemrég Lana olvasta, ő tehet róla;
• Käbi Laretei: Hová tűnt az a nagy szerelem? - naplórészletek, levelek a zongoraművésztől és Ingmar Bergmantól, kíváncsi vagyok;
• Jacek Dukaj: Zuzanna és a világmindenség - ez pat hibája!;
• Edmund de Waal: A borostyánszemű nyúl - egyszer megkérdezték tőlem, hallottam-e erről a regényről, tátogtam, mint a kifogott csuka. A friss könyvek polcán ücsörgött, kíváncsi vagyok, milyen lesz;

Hátöö, lehet, hogy kicsit elragadtattam magam, de a nyuszis kivételével mind vékony és vegyük számításba, hogy egy éhező jutott be az ételraktárba.:) A másik könyvtáros hölgynél kerültem sorra a kikölcsönzéssel, kedvesen érdeklődött, hogy mindent megnéztem-e és helyeselte, hogy a táskámba raktam a könyveket, mert nagyon esik a hó, vigyázzak rájuk. Méltatlankodás horgadt fel kebelemben, aztán eszembe jutott, hogy nincs a homlokomra írva, milyen mániákus vagyok, úgyhogy a jövőben ehhez a nénihez fogok fordulni a nyűgeimmel.
Olyan boldogan vigyorogtam a megállóban, mint egy eszelős, mit érdekelt engem a hóhullás, a leszakadó csáp a trolin és egyéb balgaságok.