A Birodalom visszavág

"...a császár olyan, mint egy láng. A körülötte lévők melegedni akarnak ennél a lángnál, de senki sem irigyli azt az embert, aki túl közel kerül hozzá, és megégeti magát."

Steven Saylor: Birodalom

Először is, elnézést kérek a fánál fább címnél, és igen, jelenleg ilyen szinten működik az agyam. Másodsorban már jöhet a könyv.

2012-ben olvastam a Rómát, a várólistacsökkentés keretében, mert régóta tologattam ide-oda a polcon. A folytatással ugyanígy jártam - meg sem próbálok választ találni rá, hogy miért -, pedig imádtam a Potitius és a Pinarius família történetét nyomon követni, miközben megszületik és felépül a Római Birodalom. 

A császárkorból már jóval több lelet, forrásanyag maradt fenn, így ebben a kötetben az írói fantázia háttérbe szorul, ami nekem túl feltűnő volt. Nagyon sok az olyan rész, amikor néhány év időbeli ugrást követően két szereplő beszélgetése az eltelt időszak summázása, mintha Saylor mesélőkéje megroggyant volna a történelem súlya alatt. Kicsit aránytalannak éreztem, ami az író korábbi könyveire nem volt jellemző. Amúgy semmi bajom ezzel a megoldással, mert a komolyabb történelmi regényeket is szeretem, csak nem erre számítottam.

Ez a regény egy történelmi tabló, a császárok arcképcsarnoka. Néhol remek kiegészítő volt más olvasmányaimhoz (például Graves Én, Claudiusához vagy M.C. Scott sorozatához), helyenként közismert mendemondák kerülnek elő (például Caligula konzullá kinevezett, Incitatus nevű lova), de teljes meglepetést is okozott, bizonyos uralkodókra egyáltalán nem emlékeztem. Az első kötettől eltérő stílus ellenére gyorsan haladtam a könyvvel - talán túl gyorsan is, ahogy az egymás után sorjázó imperátorok megkívánták volna -, egyetlen dolog volt, amivel még mindig nem tudtam megbarátkozni: a nyers brutalitás. Tudjuk, hogy a Circus Maximusban és a Flavius amfiteátrumban főleg azért gyűltek össze az emberek, a patríciusok, a kézművesek, az egyszerű emberek, hogy vérontást lássanak. De egészen más arról olvasni, amikor a szereplők lelkendezve beszélnek arról, hogy az arénában lévő emberek mitológiai képeket elevenítenek fel és így lelik halálukat. Az állatoknál ugyanígy forgott a gyomrom, és a gyilkolások miatt örültem, hogy a végére értem a könyvnek. Van egy olyan érzésem, hogy lesz még egy rész, hiszen a kötet végén még Marcus Aurelius sem került sorra, és mégiscsak úgy lenne teljes a sorozat, ha Saylor a bukásig vezető időszakot is megírná. Halleluja, még öt-hatszáz oldal.

Eredeti cím: Empire
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2011
Fordította: Heinisch Mónika
Ár: 4470 Ft
Az író honlapja (lehetne szebb és áttekinthetőbb is)