2014. március 12., szerda

Savannah, a csodák városa

"A könyvek lettek az életem, vagyis inkább úgy kellene fogalmaznom, hogy a könyvek segítségével menekültem az életem elől. Nap mint nap addig tanultam, míg oda-vissza nem tudtam minden feladott leckét. Furcsa, fonák módon anya őrültsége segített hozzá, hogy osztályelső legyek, mert egyre többet tanultam. Minden tálért, tányérért és üvegért, amit a falhoz vágott, újabb könyvet vettem fel az olvasási listámra. És ahányszor csak kiabált, egy teljes oszlopot megtanultam a szótár szavaiból. Mire tizenegy éves lettem, már egy csomó könyvet elolvastam, és rengeteg szót ismertem."

Beth Hoffman: Déli álmok

Néhány visszajelzés miatt attól tartottam, nem lesz olyan jó ez a könyv, mint amilyennek szeretném... De egy hamisítatlan, Dél-imádó - és Közép-Kelet Európában reinkarnálódott déli, igen, ez szent meggyőződésem, és szerintem katacita is csatlakozna ehhez a klubhoz - csakis imádni tudja ezt a bájos könyvet.
Igazi kabátkönyv volt számomra; ha Beth Hoffman sorozatot írna CeeCee Délen játszódó életéről, ez a sorozat lenne az én Anne Shirley-m, akinek a kalandjai számtalan könyvmoly szívét megmelengetik és kisimogatják a lelkét, amikor nagyon kiábrándulnak az életből és egyéb, komolytalan dolgokból.
Azonban azt is el kell mondanom, hogy maga a történet egyszerű, mint egy faék. Nem a briliáns szerkesztése, az eget rengető rejtélyek vagy a tűélesen ábrázolt, eredeti szereplők miatt lehet szeretni, mert a könyvnek nincsenek ilyen tulajdonságai - vagyis, aki szellemi kihívásokra vágyik, ne a Déli álmokat kezdje olvasni. És ugyanitt leírom azt is, hogy mennyire rühellem a magyar címet.

CeeCee-nek állati nehéz volt a kisgyerekkora elmebetegségben szenvedő édesanyja miatt, akinek ő próbálta gondját viselni. Apja fikarcnyit sem törődik a kislánnyal, egyetlen barátja és támasza a szemben lakó idős özvegyasszony, Mrs. Odell. Nem igazán ideális segítség, de a néni szeretete kapaszkodót ad CeeCee-nek ahhoz, hogy valahogy talpon maradjon. Tizenkét éves korában közlekedési balesetben meghal az anyukája, Camille, és nem sokkal később beállít CeeCee egyik régen látott rokona, a csupa szív Dudi néni, aki magához veszi a kislányt, és régimódi, óriás luxuskocsiján egy másik életbe vezesse.
Imádom ezeket a gyönyörű házakat.
(Forrás)
"Jól eszembe véstem, hogy ha egyszer segítségül kell hívnom egy férfit valamiért, akkor pitét kell majd neki sütnöm. Lehet, hogy a papám ezért nem jött már haza soha? Nem emlékeztem, hogy anya sütött volna neki valaha is pitét."
Néhány dolog ismerős volt a regényből, elképesztő, hogy még egy ilyen egyszerű kis történet is az életemre reflektál, lehet, hogy ezért is szerettem annyira. Sok mindent megadtam volna azért, ha az én életembe is betoppant volna egy Dudi néni és/vagy Oletta, aki málnás zabkásával és cukormázas fahéjas csigával etet, jól kibőghetem magam az ölében - és azt se bánom, ha összetörik alattunk a szék -, kincset kereshetek a tenger partján, vagy napokig agonizálhatok ágyban fekve (lehet, hogy műveltem ilyet, nem sok mindenre emlékszem).
Egyszerre volt meglepő és kiszámítható, hogy ezt a finom ételektől és gyönyörű virágoktól illatos, napfényes világot kizárólag nők uralják. CeeCee-nek ez valószínűleg jót tett, de én egy idő után gellert kaptam volna attól, hogy nincs, ami ellensúlyozza a felszín alatti női indulatokat, ami egy jellemző, katartikus jelenetben csúcsosodik ki a regény végén.

Fájdalom (vagy nem), de ennyi kívánkozott ki belőlem olvasás után. Azt hiszem, annak ajánlom, aki néha legszívesebben az ágy alá bújna, de kihúzható kanapéja van és még egy nagyméretű szőnyeg sem áll rendelkezésére.

Ui.: A fordításra ráfért volna még egy átfésülés, és nem értem, miért kiejtés szerint szerepel a regényben néhány kifejezés (pl. "kovbojkalapos férfi", "foájé").
Ui2.: katacita több szép képet is berakott a postjához, imádom ezt a vidéket.

Eredeti cím: Saving CeeCee Honeycutt
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2013
Fordította: Sándor Adél
Ár: 3000 Ft
Az írónő honlapja

5 megjegyzés:

  1. Laknám ezt a házat is...
    Ez a foájé! A pasim bevett szokása, hogy néha odajön, miközben olvasok, belenéz a könyvbe, és felolvas egy szót. Egyszer csak azt kezdte mondogatni, hogy "foájé!", mondom ennek meg mi baja, hogy ilyen artikulálatlan hangokat produkál. Aztán elértem a következő oldalra, és akkor láttam meg ezt a szót, amit amúgy még életemben nem hallottam.

    Nemrég kezdtem el az Éjfél a jó és a rossz kertjébent, de eddig semmi nem történt benne, pedig az 1/3-át elolvastam. És hiába Savannah, egyelőre nem győzött meg.
    De a klubodhoz csatlakozom természetesen:)

    VálaszTörlés
  2. Én is.:) Imádom a régi házakat, még ha kicsit romosak is.
    :DD Az "foyer" szerintem.
    Ó, a fenébe... pedig az rám is vár... na, majd meglátjuk.

    VálaszTörlés
  3. Mindig olyan jókat választasz.:))

    VálaszTörlés
  4. Én most olvasom és imádom a hangulatát. Engem Oletta az Elfújta a szél Mummyjára emlékeztet csak modernebb kiadásban. Pont úgy húzkodja a szemöldökét és pittyölgeti a száját mint Mummy. Imádás van pedig még csak a felénél járok. LEgszívesebben én is becsomagolnék és már robognék is oda délre, ahol meleg van, napfény és a virágok illata bekúszik az orromba, és egy ilyen tornácos ház udvarán szürcsölgetném a limonádét :)

    VálaszTörlés