Egy darabka tenger

"Azt magyarázta Vicának, miközben sercegve vakarózott, hogy a halak a halottak lelkei, és azért úszkálnak a vízben, hogy könnyebb legyen nekik. Máskor meg azt, hogy az akvárium aljába telepített hajóroncs a Titanic kicsinyített mása, a szikladarab pedig egy vulkánról van, amibe egyszer belezuhant egy ember, és tiszta fekete kísértetként gyött vissza, és hamufelhő szállt a szájából, amikor beszélni akart. És hogy aki lenyel egy élő guppit, annak szivárványos lesz a bőre és selymes, viszont nagyon hamar meghal. Ilyeneket beszélt, miközben szórta a vízibolhát és hunyorgatva vizslatta a hajóroncs üregeiből elősereglő kishalakat."

Tóth Krisztina: Akvárium

"Egy akváriumból nézzük a világot." - mondja valamelyik narrátor a Kokoschka babájában, és helyeslően bólogatok magamban, hogy az egyik (régen olvasott) könyvem reflektál a másikra; a szereplői tényleg akváriumban élnek, akár a Klárimamánál a mocskos vízben (a hasukon...?) úszkáló halak. És ahogy valószínűleg mi is.
Régóta kíváncsi voltam Tóth Krisztinára, sündörögtem a könyvei körül, míg úgy nem éreztem, hogy megtaláltam a megfelelőt. Ez volt az Akvárium, az ötvenes-hatvanas években játszódó "gangregény" - szeee és néhányan a Molyon olyan hangulatosan írtak róla, hogy rögtön elkapott az olvasási vágy.

Tulajdonképpen nincs semmi különös ebben a regényben: tűéles, pontos képet ad egy nyomorgó háztömb lakóiról. Nem ítélkezik, nem mond véleményt, csak bemutat. Nagyító alatt szemléljük Klárimama harisnyát kibökő lábkörmét, a folyton cigarettázó Edu feketéllő fogcsonkjait, a folyosón rozsdásodó, trambulinként használt kórházi ágyat. Vera kemény, elnyűtt arcát, a lenőtt szőke haját. Megcsapja az orrunkat a gangon terjedő ételszag, a balatoni lángossütő fáradt olajszaga. Jenőke áporodott bűze.
Valamennyien a szeretetlenség, a magány áttörhetetlen burkában vergődnek, azt se tudják, mi a szeretet (igazán mellbevágó, ahogy Vera a kislánya előtt fáradt, elkínzott hangon kinyögi a "Neked is minek kellett megszületni." mondatot), és hogyan mutathatnák ki. Küszködnek, kínlódnak, vonszolják magukat előre, testüket egyik nap a másik után koptatja. Keserű ízt hagyott a számban, hogy tudtam, bármi történik, az nem lesz sorsfordító pillanat vagy esemény. Nincs megváltás, feloldozás, menekülés, kitörés. Csak ez a posvány van, ebbe süllyednek egyre mélyebbre, anélkül, hogy észrevennék, mert ez az életük - ill. ha rádöbbennek, a fentiekhez hasonló kijelentések szakadnak fel belőlük. Nem ismernek mást, csak egy homályos, bizonytalan körvonalú vágy bizsereg bennük. Semmi kis életek, mondhatnám már sokadszor. Talán jobb nem belegondolni, hogy valószínűleg az enyém is ilyen - pörgetem a magam kis mókuskerekét, úszkálok a magam kis akváriumában, csak az enyém kicsit szebb, mint a Veráéké.

"Sose értette, miért lényeges ez, de ismert más ilyen embereket is, akik a bútorok elszánt ide-oda cipekedésével próbálták lakhatóvá tenni a világot. Látott jó párszor ilyen asszonyokat. Mindig arra jutott, hogy ezek mind otthontalanok, különben mi végre volna ez az állandó cipekedés. Hogy Verának már akkor mindegy volt, amikor Edit néni úgy döntött, hogy magával viszi a lakásába, hogy ott éljen. Már akkor rossz helyre került, amikor megszületett. Az ilyenek sose jutottak haza, eleve nem is lehettek otthon sehol, hiába kutatták forgolódva a világnak valamely újabb szögletét, amelyet meszeléssel, súrolással, varrással birtokba vehettek volna. És ezen semmi, igazán semmit sem változtatott az, hogy ki hol lakott vagy hogy miként rendezte el a bútorait. Előbb-utóbb - gondolta Gabi bácsi - még gyereket is szül majd nagy igyekezetében. Egy ugyanilyen, elálló fülű kis majmot. És meg se tudja magyarázni, hogy minek. Mivégre az egész hűhó, nevetséges igyekezet."

Felkészültem rá, hogy falhozvágós élmény lesz, de nagy meglepetésemre annyira nem fájt, ami nem is baj, mert nem szeretek sok könyvbe beledögleni. Néha feldühített, máskor elkeserített, sokszor megcsapott az emberi kapcsolatok fájó ismerőssége, sőt, a nosztalgiája (lángossütő és maszekolás!), hiába játszódik évtizedekkel a gyerekkorom előtt.
Ajánlom mindenkinek, aki egy egészen picit szenvedni akar és megmártakodni ebben a miliőben. Hiteles lesz.

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2013
Ár: 2990 Ft