Én vétkem

"Nem tudom, miért tettem."

"Hanna bűnét egyszerre akartam megérteni és elítélni. Ehhez azonban túlságosan is borzasztó volt az ő vétke. Ha megpróbáltam megérteni, az volt az érzésem, nem ítélhető el olyan mértékben, amennyire voltaképpen el kellene ítélnem. Ha úgy ítéltem el, ahogy megérdemli, nem maradt tere a megértésnek. Mindazonáltal én meg akartam érteni Hannát; ha nem értem meg, valójában újra elárulom. Ezzel a dologgal képtelen voltam zöld ágra vergődni. Mindkettővel meg akartam birkózni: meg is akartam érteni, és el is akartam ítélni. A kettő azonban egyszerre nem ment." 

Bernhard Schlink: A felolvasó

(Próbáljunk meg összehozni valamit túlevéstől megzápult aggyal, aha.)

A könyv kicsi, de annál súlyosabb - olyan sok kérdést vet fel, hogy nem győzném felsorolni, és naná, hogy a válaszok már nem fértek bele. És van olyan kérdés, amire nem létezik válasz.
Nyugtalanító élmény volt olvasni A felolvasót; az író annyira beenged minket Michael Berg, a főszereplő fejébe, hogy a gondolatai a mi gondolataink lesznek, zaklatottsága átragad ránk és a gondok, titkok mázsás súlyként nehezednek ránk. Vele együtt leszünk megközelíthetetlenek, bizalmatlanok és rettentően magányosak. A végén pedig nincs katarzis, megoldás, csak egy kérdés: Miért?
Igen, ez egy olyan kérdés, amire nem létezik válasz.

Hosszú oldalakat lehetne írni a történetről, arról, hogy valószínűleg mindenki számára más a mondanivalója. Minek a regénye ez? Egy kamasz fiú bizonytalan léptű útkeresése? Egy megfejthetetlen nő kálváriája, önbüntetése? Egy kapcsolaté? A náci Németországé, a koncentrációs táboroké, a holokauszt, a német örökség regénye? Az ítélkezésé? A megbocsátásé vagy a feloldozás képtelenségéé?
Bernard Schlink (is) azt mutatja meg, hogy nincs fekete és fehér. Elítéled a háborús bűnösöket? Haha, te is az vagy - vagy az lehetnél. Mit tennél, ha egy kilátástalan helyzetben belebotlanál egy lehetőségbe, ami kiutat jelent? Mit tennél egy foglyokat őrző felügyelő helyében?
Nagyon kíváncsi lettem volna egy tükörregényre, Hanna nézőpontjára. Az elbeszélés alatt végig megfejthetetlen, titokzatos marad, Michael is a sötétben tapogatózik, amikor a nő motivációit próbálja kitalálni, a tetteit magyarázattal ellátni.

"Ugyanakkor megkérdem, és már akkor megkérdeztem magamtól: tulajdonképpen az én későbbi nemzedékemnek mit kellene vagy kell kezdenie a zsidók megsemmisítésének rémségeiről szóló információkkal? Nem hihetjük, hogy felfogható a felfoghatatlan, nem hasonlíthatjuk össze, ami összehasonlíthatatlan, nem szabad kérdezősködnünk, mert a kérdezősködő, még ha nem is kérdőjelezi meg a szörnyűségeket, mégis a beszélgetés tárgyává teszi, és nem olyan valaminek  fogja fel őket, amelyektől csak elborzadva, szégyenkezve és bűntudatosan érezve elnémulhat."

Habár a regény nagyon fontos történelmi kérdéseket boncolgat és merész kérdéseket tesz fel, engem jobban megfogtak a szereplők egyéni drámái, a részletek, gondolatok aprólékossága. A szenvtelen, tárgyilagos hangvétel ellenére nagyon megkapó, ahogy Michael Hanna mozdulatairól, a testéről beszél - még a történtek után sok évvel is süt belőle a szenvedély, az intimitás. Olyan, mint egy lehajtott fejjel, monoton hangon elsuttogott vallomás, amit valaki azért akar elmondani, mert nem bírja tovább cipelni.

(Mivel negyedórája elrévedő tekintettel és a hajamat csavargatva bámulom a képernyőt, inkább befejezem az erőlködést.) Megrázó, elgondolkodtató regény, olyan, amitől a belsőm összezsugorodik és átjár a tehetetlenség érzése.

Eredeti cím: Der Vorleser
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2009
Fordította: Rátkai Ferenc
Ár: 3000 Ft