- De azt hittem...
- Isten csak egy szó, Maddy. Mint a Fúria. Vagy a démon. Szavak, amikkel az emberek olyasmiket jelölnek, amiket nem értenek. Fordítsd meg, és netsit kapsz. Az is megteszi."
A lelkiismeretemet (vagy annak helyét) nyomó súly ismét csökkent egy mikronnyit, és ismét hálás vagyok a Várólistacsökkentésnek (nem mikronnyi mértékben), amiért "elolvastatta" velem a Rúnajeleket, ami, könnyen lehet, hogy az egyik leghosszabb ideje várakozó olvasatlan könyvem. Bumm, ez is megvolt. Mint a világvége.
Az előzetes feltérképezések - khm, volt rá időm - alapján tudtam, hogy nem a Csokoládé-féle Harris-stílus várható, semmi boszorkányos rafinéria és háztáji mágia. Anno ez a visszatartott a regénytől, mert azt hittem, a fantasy annyira nem kenyere az írónőnek, de tévedtem.
Ennek a nőnek még ez is megy! Néhány könyv alatt sok arcát mutatta meg; a fent említett nőiesebb mellett van kifejezetten sötéten játékos oldala (ezt hívom dark Harrisnek - lásd Kékszeműfiú vagy Urak és játékosok), a fantasy-Harris - PuPilla írta valamikor, hogy az ebbe a műfajba tartozó könyveit most már Joanne M. Harrisként fogja jegyezni -, és most jutott eszembe, hogy talán maga a Szederbor (amikor Jo egy férfi fejébe bújik) és az Aludj, kislány is külön kategóriát érdemel, bár az utóbbit még nem olvastam, ill. egyszer belenéztem, de éppen nem voltunk kompatibilisek és visszatettem a polcra. Állítólag elég "beteg" könyv - hogy aztán ez a dark Harris-féle beteget jelenti, vagy valami egészen mást, azt nem tudom, de egyszer majd kiderül.
Most viszont nézzük a Rúnajeleket.
A regény a mostanában divatos északi mitológiába kalauzol minket, nem a Marvel-módi, trendi változatban, hanem az igaziban. Mondhatnám, hogy érződik a történeten, hogy Harris mennyire beleásta magát a témába, de annyira felületesen ismerem, hogy nincs pofám leírni. Később lapozgattam Arthur Cotterell Képes mitológiai enciklopédiáját - imádom ezt a könyvet, ámuló gyereknek érzem magam, ahogy lapozgatom a gyönyörű képekkel teli albumot -, és az olvasottak alapján úgy tűnt, Harris alaposan elmélyedhetett egy hasonló kötetben. Azt hiszem, ez a mondat felel meg az igazságnak.
Természetesen a mértéktelen locsogás mögött megbújó igazság az, hogy túl régen olvastam egy túl olvasmányos könyvet. Meglepődtem, mennyire magával ragadott, mennyire izgalmas, pedig az is visszatartott annakidején, hogy egy YA-ról van szó, de Harris a nagy klisét - a kiválasztott lányét, aki egyébként meghurcolt árva - is okosan kezeli, színt és életet visz bele. Azzal a régi trükkel is jól él, hogy egy fordulópontnál vált nézőpontot. Neki elnézem ezt a fogást, mert nem érzem hatásvadásznak, vagy csak szimplán érdekel a történet, és ilyenkor leszarom, ha valami hatásvadász.
A jellegzetes Harris-i motívum, akárcsak a többi regényében, itt is jelen van: az emberi rosszindulat kendőzetlen bemutatása. Elképesztő és undorító, hogy az emberi butaság, félelem és szűklátókörűség mekkora rombolást képes véghezvinni, és ezt mennyire gátlástalanul teszi. Ilyenkor felmerül bennem, hogy Rowlinghoz hasonlóan Joanne Harris se szereti annyira az embereket.
"- Helyes - mondta Szkádi. - Induljunk! És Loki...De talán az isteneket se. Nagyon tetszett, hogy nem korlátlan hatalommal bíró, sebezhetetlen mindenhatókról van szó, hanem szinte emberi lényekről, akikben az átlagosnál nagyobb mágikus szikra van, de ami csupán szánalmas maradványa a korábbi ősi, végtelen erőnek - a régi isteneknek leáldozott, és egy új követeli magának a hatalmat? Sikerül-e megvédeni a világot, és felidézni a fénykort, vagy minden ismét összeomlik, és egy új világrend alakul ki, amiben nincs helye Odinnak és családjának, a koboldoknak, a tündéreknek?
- Igen?
- Ha valami trükkel próbálkoznál...
- Kicsoda? Én?!"
Hogy mindez sziklaszilárdan kiderüljön, ahhoz szükségem lenne a folytatásra, a Runelights-ra, amit könnyen lehet, hogy kénytelen leszek angolul abszolválni, mert ez még akkor se akaródzott megjelenni, amikor az Ulpius még létezett, hát még most... azért remélem, hogy valamelyik kiadó folytatja Joanne Harris magyar kiadását, ha a sok junk book kaphatott esélyt, akkor neki is kellene. Nem mutogatok a Librire, áá, dehogy.
Ui.: ááá, összeesküvést fedeztem fel! Ugye emlékeztek, hogy a Kékszeműfiú és az Urak és játékosok egy Malbry nevű városkában játszódnak? Hát a Rúnajelek is! Hűű!
Sorozat: Rúnajelek 1.
Kiadó: Ulpius-ház
Kiadás éve: 2008
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Ár: 4000 Ft
A csajos könyvei miatt nem olvastam tőle még semmit, mert az a műfaj nem sajátom, de most ez egészen érdekesnek tűnik. :)
VálaszTörlésValamelyik Könyvhéten szereztem be ezt a regényt anno potom 1000 Ft-ért, de azóta a polcon vár. Kicsit tartok tőle, ugyanakkor nagyon érdekel :) Az Urak és játékosokat imádtam, a Kékszeműfiút még nem olvastam, úgyhogy most örülök, hogy ezeket is emlegetted és igyekszem még ősszel valamelyikre sort keríteni.
VálaszTörlésreea: szerintem nem "csajosak" a könyvei.
VálaszTörlésNikkincs: khm, én jóval drágábban, de nem mentem vele sokra, ennyi erővel várhattam volna a megvételével.:)
Jaj, a Kékszeműfiú nagyon-nagyon jó.