2016. május 17., kedd

Elfeledett mágia

"A mi sárkányunk nem falja fel az elrabolt lányokat, akármit is mondjanak róla a völgyön kívül."


Naomi Novik: Rengeteg

Elég pikánsan fog hatni ez a kissé fanyalgó értékelés, miután a Rengeteg megnyerte a Nebula-díjat, de annyi baj legyen - annál is inkább, mivel a probléma abban gyökerezik, hogy Novik nem az én íróm, de teljesen vállalható, korrekt regényeket ír.
Van, ami nem változik; a Rengeteg ugyanúgy négy pontot ér el a képzeletbeli ötös skálán, mint a 2009-ben olvasott Őfelsége sárkánya, és ebben a négy pontban minden jóindulatom és elismerésem benne rejlik. Naomi Novik, hiába van fantáziája, úgy érzem, képtelen megfelelően kiaknázni az ötleteit, lefutott sémákat használ és nem tapos új utakat a cselekményben. Leginkább a "tisztes iparosmunka" jelző jut róla eszembe; az ötlet kiváló, a mondatok szép gömbölyűek, a cselekmény halad egy nagyon ismerős mederben, de nekem nincs benne semmi átütő erejű. Nem tud megérinteni, vagy talán nem hozzám szól - ez a legnagyobb problémám vele. Éppen hogy csak megbirizgálja a lelkivilágomat, de tőlem a Rengeteg az egész völgyet beboríthatta volna, annyira nem érdekelt a szereplők sorsa, a Trójában meg az utolsó fűszálért is reszkettem.

Szerencsére, vagyis inkább @Larawynnek hála nem estem pofára; hozzá hasonlóan egy Catherynne Valente-féle misztikus, kegyetlen dark fantasyt vártam, ami annyira egyedi és unikális, hogy több mint ezer könyv olvasása után is beleszédülök. Ebben a tekintetben iszonyatosan csalódtam. Larawyn figyelmeztetése után igyekeztem átkonvertálni az elvárásaimat. Rendben, nem Valente-stíl, hanem ifjúsági fantasy, attól még szerethetem. Az elején még működött a regény masinériája, vitt magával a lendület - az első mondatot, lásd fent, imádom -, de a közepe táján, amikor pedig otthon heverésztem és több órányi figyelmet szenteltem a történetnek, szörnyen unatkoztam. Lehet, hogy velem volt a gond (mondjuk, túlságosan megszoktam az útközben olvasást:P), de úgy éreztem, túl simán következnek egymás után a nagy horderejű események, mintha Novik is csak túl akart volna esni ezen a szakaszon. A szereplőket se éreztem kidolgozottnak Agnyeska kivételével. Az ő mágiájáról szívesen olvastam volna hosszabban; miután a Sárkány magával viszi a tornyába, először nagyon úgy fest, hogy Agnyeska csak a kosz és a por magára öltésének varázslatában jeleskedik, minden másban kétbalkezes és egy egyszerű igét is képtelen elsajátítani. Egy jelentéktelen, fekete könyvecske azonban mindent megváltoztat - ez Baba Jaga egyszerű, hétköznapi ésszel kidolgozott rendszere, ami rövid szavakból és egyszerű leírásokból áll, nem bonyolultan megszerkesztett, patikamérlegen porciózott inkantációkból, mint a Sárkány vagy az udvari varázslók mágiája. A regényben csak Jagának nevezett, félig-meddig hóbortos legendának tartott boszorkány mágiáját lenézés és hitetlenkedés elegye övezi. Szegény Agnyeska kívülállóságát tovább tetézi, hogy ezt a kidolgozatlan, na, parasztos varázserőt birtokolja, hiába rendelkezik nagy erővel. Erről nagyon szívesen olvastam volna bővebben, de az elnagyolt jelenetekben még Agnyeska csetlés-botlása is megszűnik, és úgy néz ki, hogy egy láthatatlan üresjáratban ráncba szedte magát és úgy használja a mágiát, mint a kétszer annyi idős varázslók.

Nem szapulom tovább a könyvet, mert arról nem tehet, hogy Noviknak nem én vagyok a célközönsége. Nem rossz regény a Rengeteg, de nekem kevés.

Eredeti cím: Uprooted
Kiadó: Gabo SFF
Kiadás éve: 2016
Fordította: Heinisch Mónika
Ár: 3990 Ft

10 megjegyzés:

  1. Óh, pontosan ettől féltem :(

    VálaszTörlés
  2. Ahh, nem Valentés! *pilla letöröl egy izzadságcseppet a homlokáról*
    Nekem az az érzésem ezt a posztot olvasva, hogy nekem nagyon be fog jönni.

    VálaszTörlés
  3. Érdekes, mennyire más élményt nyújthat ugyanaz az iromány, illetve mennyire más rétegeket lehet megfigyelni más-más szemszögből :) A fordításról nem tudok nyilatkozni, elképzelhető, hogy az eredetiben meglévő hangulatot csak korlátozottan tudja visszaadni, kezdve a kelet-európai hangzású nevekkel, amelyek az angol olvasóban mitikus világot idéznek, míg számunkra kézzelfogható, mindennapi jelentéssel bírnak (pl. Sarkan, Solya).

    Fejlődésregényként is teljesített, üdítő volt, hogy nem a világmegváltó szupergyerek tipológiája köré rajzolta meg a főszereplőt, hanem a lányban rejlő különleges erővel a (jó értelemben vett) hagyomány mint kiindulópont fontossága, a gyakorlott mester követése és - ez remek volt! - a vele együtt dolgozás pilléreire építkezett.
    Számomra feledhetetlen volt az a rendkívüli, szinte lelki finomsággal megírt jelenet, amikor (enyhe spoiler!!) a mesterrel közösen előidézett fény, amely a másikba költözött sötétséget s gonoszt hivatott megvilágítani, először a saját nyavalyáit, irigységét, bűneit hozza világosságra.
    Engem ez a finoman végigvezetett motívum ragadott meg, hogy a közösséget sújtó gonoszból a gyógyulás a belső önvizsgálattal, megbocsátással kezdődik, amit értelemszerűen az önfeláldozásnak kell követnie.

    VálaszTörlés
  4. Ilweran: Előolvastam neked.:)

    Pilla: *Morc pofa*:)

    Annamária: Nem hiszem, hogy ezzel lett volna a gond, Heinisch Mónika elég gyakorlott fordító. Nem tetszhet mindenkinek minden könyv.

    VálaszTörlés
  5. @Amadea: nem is kell :) Épp azért emeltem ki a fentieket, hogy másokat ne tántorítson el a nagyon meggyőző recenziód :P Ha nem olvastam volna korábban, tuti nem vettem volna kézbe ezek után.
    A Temeraire-sorozat is hasonló? A bevezetőben említetten kívül még olvastál belőle?

    VálaszTörlés
  6. Amadea, bocsi :D de látod, mindenkinek más tehet valamit vonzóvá vagy taszítóvá ;)

    VálaszTörlés
  7. Valahogy úgy érzem, jól tettem, hogy ezt nem vettem meg, ebben most meg is erősítettél, szóval köszi! :) Asszem csak nem vágyom ilyen történetekre, az ilyennel Dunát lehet rekeszteni, persze ettől még lehet, hogy másnál betalál.

    VálaszTörlés
  8. Ettől tartottam én is, nem is vettem meg... Az erdő nagyon érdekelne, maga a varázslás megtanulása is, ez a Baba Jaga-szál nagyon érdekesen hangzik, nem is hallottam róla, hogy ebben a kötetben ez is benne van (pedig olvastam róla jó pár véleményt), de a többi...
    "először nagyon úgy fest, hogy Agnyeska csak a kosz és a por magára öltésének varázslatában jeleskedik" - ez nagyon jó :D

    VálaszTörlés
  9. Kata: Szívesen.:) Nem tudom, hány hasonló van, ritkán olvasok fantasyt, de sokan szeretik ezt a könyvet.
    horsegirl: Lehet, hogy Noviknak... á, nem, van hozzá elég tapasztalata, csak én vagyok finnyás.:D

    VálaszTörlés
  10. Érdekes, meg voltam győződve arról, hogy Neked pont be fog jönni.

    VálaszTörlés