Megjelenések, amikre nem nézek rá

Mert az idei befogadóképességem a végéhez ért (59 könyv - igen, még mindig ennyi, hiába néztem meg megint), és még jönnek a karácsonyi ajszik.

Juliet Grey: A fényűzés napjai
Nagyon szeretném ezt a könyvet, az első rész is kellemesen elszórakoztatott. Valószínűleg 2014-ben beszerzem.
Amúgy annyira tetszik a borítója, a Tericum ezt is nagyon igényesen hozta össze. A borító a valóságban kicsit világosabb, mint ezen a képen, igazán nagyon gusztusos.

"1774. Párizs. Mária Antónia mindössze tizennyolc éves, amikor trónra kerül XVI. Lajos feleségeként. Az uralkodópárra hatalmas feladat hárul: megőrizni a Bourbon dinasztiát, és távol tartani Franciaországot a tengerentúlról fújó forradalmi szelektől. Vajon hogyan birkózik meg mindezzel az ifjú királyné? Feladja-e a szórakozásait, extravagáns életmódját, a ruhaköltemények vásárlását, a szenvedélyes színházba és operába járást?Mária Antónia próbál felülkerekedni az őt körülvevő pletykákon és intrikákon, s miközben sokszor szomorúan botorkál házassága sötét útvesztőiben, boldogan hordozza méhében gyermekét, majd titkos szerelembe bonyolódik a svéd Fersen gróffal.
Franciaország tragikus sorsú és fényűző életviteléről elhíresült királynéjának tizenöt évnyi uralkodásáról szól ez a történelmileg hitelesen megírt, lebilincselő regény, amely a Mária Antónia életét megörökítő trilógia második kötete."

Már megjelent
Kiadó: Tericum
Ár: 3970 Ft

Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom
Ulickajától már olvastam ezt-azt, de szégyenszemre évek óta nem került a kezembe. Idén (vagy max. jövőre) lenyomom Surikot, de ez a kötete a személyesség miatt nagyon érdekel.

"Az Örökbecsű limlom minden eddiginél összetettebb képet nyújt Ljudmila Ulickaja ön- és világszemléletéről, élet- és művészetfilozófiájáról. A műfajilag is sokszínű kötetben az orosz írónő szinte az összes olyan dologról beszél, ami foglalkoztatta valaha. A személyesebb szövegekben, illetve a vele készült és a kötetbe beválogatott interjúkban kendőzetlen őszinteséggel fogalmaz magánéletéről, pályafutásáról. Megtudhatjuk, hogy a családi környezettől kezdve az olvasmányélményekig mi formálta leginkább a személyiségét. Miként azt is, milyen véleménnyel van a család, szerelem, házasság, barátság fogalmáról és megvalósulási formáiról. A társadalmi kérdésekben is bátran foglal állást. Így derül rá fény, mit gondol a nők társadalomban betöltött szerepéről, a politikáról, az állami és egyházi ideológiákról, vagy éppen a világ működését meghatározó gazdasági rendszerekről. Esszéiben, művészeti írásaiban pedig főként a kifogyhatatlanul gazdag orosz kultúra legfontosabb kérdéseiről beszél. Mindezt a tőle megszokott közvetlenséggel és nyíltsággal tárja olvasói elé."

Megjelenés: 11.14.
Kiadó: Magvető
Ár: 3192 Ft (előrendeléssel) / 3990 Ft

Győrei Zsolt - Schlachtovszky Csaba: Emmuska
Lehet, hogy csal az orrom, de vicces történelmi paródiának tűnik. Kackiás nemzeti vadregény! Ilyet!

"-De miért nem játszik valami osztrák dalművet is?
-Kérje meg!
-Én? Á, nem, az olyan… kellemetlen volna.
-Miért? Maga a császár.
-Az én vagyok. De ezek a magyarok olyan sértődékenyek. Hiányzik nekem, hogy megint elmondják, miért nem Kossuth győzött?
-Akkor megkérem én.
-Ne tegye! Benne volt a kiegyezés egyik titkos záradékában, hogy a nemzeti hangszereken előadott koncertek műsorába a császári kamara nem avatkozhat bele.
Aljas merénylet készül Ferenc József császár ellen! De mi szükség ehhez egy világhírű cimbalomfenoménre? És mi köze mindehhez a Tiszaszalókot rettegésben tartó Prémes Rémnek? Vagy Emmuskának, a Londonba szakadt magyar grófnőnek és karótnyelt angol férjének? Min múlik végül, hogy botrányba fullad-e az Ezredévi Kiállítás Budapesten? S vajon gyorsabb lehet-e egy betyárból omnibuszlovassá vedlett csirkefogó, mint a frissen felavatott millenniumi földalatti? Felülkerekedhet-e az angol virtus a magyar hidegvéren?
Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba 1970-ben születtek Budapesten. Hatévesen kerültek egy iskolapadba, s onnantól kezdve máig paródiák, átköltések, gimnáziumi, később pedig színházi darabok, librettók és forgatókönyvek, verses és prózai művek sokaságát írták együtt. Műveikből a József Attila Kör két alkalommal közölt válogatást (Rostáltatás a magtárban, 1998; A passzív apaszív, 2005). Győrei Zsolt manapság a Színház- és Filmművészeti Egyetemen tanít a Művészetelméleti Tanszék docenseként, Schlachtovszky Csaba pedig televíziós dramaturgként keresi kenyerét. Mindez azonban nem gátolhatta meg őket abban, hogy évek szorgos munkájával megírják első nagyobb lélegzetű kalandregényüket."

Megjelenés: 11.13.
Kiadó: Libri
Ár: 3192 Ft (előrendeléssel) / 3990 Ft

Laurie Halse Anderson: Hadd mondjam el...
Nagyon meglepődtem, amikor megláttam az előjegyzési listában, de örülök neki, szerettem ezt a könyvet. A régi borító viszont jobb.

"Hadd mondjam el… Miért kerülik Melindát iskolatársai? S ő miért viselkedik olyan különösen? Alig beszél, egyre inkább magába zárkózik, pedig nagyon is szeretne ismét a közösséghez tartozni. Történhetett valami, de mi és mikor?
Mi okozza a zavart a tizennégy éves lányban s körülötte? Mi oszlathatja el annak a borzalmas nyári bulinak az emlékét, s teheti a helyére az ott történteket?
Ezt meséli el a szerző díjnyertes, több nyelvre lefordított, drámai erejű, ugyanakkor az iróniát sem nélkülöző könyvében."

Megjelenés: 11.15.
Kiadó: Ciceró
Ár: 2392 Ft / 2990 Ft

Jacqueline Harpmann: Orlanda
Nagyon meglepett a MM, hogy ilyen könyvet ad ki. A fülszövege alapján jónak tűnik - igaz, hogy még se az Orlandót, se Az órákat nem olvastam, de ez senkit nem zavarjon -, de nem értem, miért ilyen csajos borítót kreáltak egy szépirodalminak felcímkézett könyvnek.

"Aline Bergert, a párizsi vasútállomáson várakozó 35 éves irodalomprofesszort villámcsapásként taglózza le váratlan találkozása egy huszonéves fiatalemberrel. Addigi szürke, konvenciókhoz ragaszkodó élete egy csapásra fenekestül felfordul, és rádöbben, hogy ők ketten nemcsak hogy lelki társak, de a férfi mintha egyenesen a szakasztott mása lenne, fiúsabb kiadásban. Azokat a dolgokat szereti, amik után ő maga is vágyakozott fiatalabb korában, de anyja szigorú nevelése számára nem hagyott játékteret. Ki hát ez az ember, aki helyette teljesítette be álmait? És miért van az, hogy mindkettejük szívét a férfiak gyújtják lángra?
A belga szerző angolul is sikeres, Medici-díjas regénye egyszerre idézi meg Virginia Woolf hasonló című könyvének és Michael Cunningham Az órákjának hangulatát. Ez az érzelmes és gondolatébresztő mese arra a napjainkban rendkívül időszerű kérdésre keresi a választ, hogy miben gyökerezik a nemi identitás, mitől függ, hogy felnőve hol keressük boldogságunkat?"

Megjelenés: 11.18.
Kiadó: Metropolis Media
Ár: 2392 Ft / 2990 Ft

Rainer Marie Rilke: Szonettek Orfeuszhoz
Hogy verseskötet is legyen itt, és mert szeretem Rilkét (még ha nem is értem teljesen, rrr).

"A világirodalom máig egyik legnagyobb költője, Rainer Maria Rilke (1875-1926) 1919-ben költözött Svájcba, ahol Muzot egy régi lakótornyában alkotta meg kései életművét. Szigorú mámorban, olykor szinte a vers kereteit szétfeszítve keres nyelvi formát ahhoz, hogy a lét titkának egyenértékű költői megfelelőjét megteremtse. Lappangó kérdések egész hálója szövi át a verseket: Milyen az ember? Miben áll a szenvedés? Miféle szerepet játszanak életünkben a holtak? Csillapíthatja-e fájdalmainkat a művészet? Miért akarjuk inkább a vásári zajt, mint a csöndet? Milyen az igazi művészet? Könnyíthet-e kínjainkon, ha minden viszontagság ellenére eltökélten magasztaljuk a nehéz földi létezést? Csak önmagunkat szajkózzuk-e bölcsőtől a koporsóig, vagy be tudjuk teljesíteni a világegyetem törvényeit is? Tudunk-e emberhez illő értelmet adni a modern gépi civilizációnak? Meghalljuk-e a Föld önmagával és az éggel folytatott párbeszédét? Létezik-e idő, vagy lehetséges az időtlen, orfikus békesség? Ezek Rilke kérdései. Olvasás közben mindig arra gondolhatunk, hogy a bonyolult sorok közt saját életünk érdekeiről tűnődik itt a nagy költészet." (Báthori Csaba)

Megjelenés: 11.15
Kiadó: Scolar
Ár: 1592 Ft / 1990 Ft

Steven Saylor: A holtak méltósága
Hogy miii, ez vetekszik A halál angyalával? Kedves Agave, ne tedd ezt velem, idén nagyon hízelegtek nekem. Nem, nem szabad, jaaaj...

"1885-ben a gyors meggazdagodás és vad álmok reményével kecsegtető texasi Austint a „Cselédirtók” a félelem városává teszik. Az első áldozatukat, egy mulatt házvezetőnőt az ágyából kirángatva gyilkolják meg. Ezt követően még hat nővel végeznek, köztük a szép szőke Eula Phillipsszel, Will Porter banktisztviselő szerelmével. Egy évtizeddel később Porter híres íróként él New Yorkban O. Henry néven, a múlt borzalmaitól azonban továbbra sem tud szabadulni, sem követelődző zsarolójától. Egy titokzatos levél hívásának eleget téve visszautazik Texasba, hogy egy szadista gyilkos baljós nyomába eredve szembenézzen saját meggyötört elméje démonaival…, s eközben megdöbbentő felfedezést tesz.
Steven Saylor tizenhárom évvel ezelőtt a Gordianus-sorozatát hagyta félbe A holtak méltóságáért, hogy a történelem, irodalom és élénk fantázia ügyes keverékével, valamint létező szereplők és valódi bűntettek felhasználásával egy olyan lenyűgöző történetet írjon, ami mostanra Caleb Carr A halál angyala című mesterművével vetekszik."

Megjelenés: 11.21.
Kiadó: Agave
Ár: 3184 Ft / 3980 Ft

Arno Geiger: A száműzött öreg király
Mert érdekesen hangzik a fülszövege:

"Jól vagyunk című kiváló, nagyon osztrák regényével méltán nyerte el 2005-ben Arno Geiger a Német Könyvdíjat. Nagy sikerű új könyve szintén igencsak osztrák, de egyúttal – mint a mesés cím is mutatja – mitikusan egyetemessé táguló motívumon alapul.
A címszereplő a szerző Alzheimer-kóros édesapja, a „történet” az ő gondosan feltérképezett és okadatolt betegsége. Arno Geiger felmutatja, kihangsúlyozza mindazt, ami ebben az immár pusztuló, széteső, eleve magába forduló személyiségben figyelemre méltó. Mottóként idézi szavait, kideríti, kifejti értelmüket. Az apa megnyilvánulásai az élete tükrében nyerik el jelentésüket – miért nem akart kimozdulni a Bregenz környéki szülőfaluból, miután megjárta a háborút, miért ment tönkre későn kötött házassága –, de nem megfejtések, feloldások ezek, csupán hozzátartoznak az összképhez. Megelevenítés ez a szó szoros értelmében. Személyes hangú és tárgyilagos, pontos, nem oktató és mégis sokat megértető írás, lebilincselő olvasmány.
Látod, papa, az az a kerítéslábazat, amit saját kezűleg csináltál.
Igen. Elviszem.
De hát egy kőfalat nem tudsz elvinni!
Mi sem könnyebb.
Az lehetetlen, papa!
Majd megmutatom.
De papa! Hé! Hé! Azt nem lehet! Inkább azt magyarázd meg, hogy akarsz hazamenni, ha egyszer már otthon vagy?
Nem egészen értem.
Otthon vagy, és mégis haza akarsz menni. Az ember nem mehet haza, ha már egyszer otthon van.
Ez tényszerűen igaz.
És?
Ez az egész engem egyáltalán nem izgat annyira, mint téged."

Megjelenés: 11.13.
Kiadó: Európa
Ár: 2320 Ft / 2900 Ft

Finy Petra: A fűszerkatona
Ez már a vég, tartósan kezdenek érdekelni a mesekönyvek.

"Hol fakad a fiatalság forrása? Mit ajándékozott a citromtündér az embereknek? Mivel jutalmazta meg a jaguáristen a piaci macskát? Hogyan szelídítette meg a szerelmes lány a vad halakat? Mi a rizsszellem titka? Miért van a rénszarvasoknak angyalszárnyhoz hasonló agancsuk?
Finy Petra hét földrész ősmeséit írta meg e kötetben. A mítoszok világát idéző történetekben istenek, varázslók, tündérek, szerelmesek, különleges állatok mesélik és teremtik újra a világot és teszik mindezt fanyar bűverővel.
A kötetet Szegedi Katalin illusztrációi avatják igézően fenségessé."

Megjelenés: 11.18.
Kiadó: Cerkabella
Ár: 3120 Ft / 3900 Ft

Csend

Ez a könyv hirtelen nagyon elkezdett érdekelni. Valamiért úgy érzem, rólam szól.:P

Fülszöveg:
"Bár a belfelé forduló, csendesebb introvertáltak és a társaság- és élménykereső extrovertáltak aránya nagyjából egyforma az emberek között, a nyugati kultúra aránytalanul mégis az extrovertáltságot részesíti előnyben. Pedig a szerző szerint azok is komoly eredményeket érhetnek el a munkájuk terén, akiknek nincs több száz ismerősük a Facebookon, és utálnak nyilvános előadásokat tartani: az introvertált emberek például sokkal jobbak a komolyabb elmélyülést, hosszútávú koncentrációt igénylő feladatokban, mégis gyakran kénytelenek saját természetüket elnyomva extrovertáltként viselkedni, ha boldogulni akarnak az üzleti életben. A könyv bemutatja extrovertáltságot dicsőítő kultúránkat, körüljárja, milyen területeken teljesítenek jobban az introvertált emberek, és felszólal az aránytalan megítélés ellen."

Lányos nyafogás

Amúgy marhára nincs kedvem semmihez, ülök és nyomkodom az egeret, pedig írni kéne a Babosra a csokis-diós kekszről, gyógyszert adni a macskának és olvasni a White Oleanderből. De legszívesebben csak képeket nézegetnék, ami nálam az abszolút zombiállapot jele.
Sose hittem volna, hogy egyszer szeretnék hajvasalót. Péntek Csütörtök délelőtt berontottam az sztimivel közös fodrászunkhoz, hogy lenne-e számomra időpöttye, de totál tele volt, úgyhogy azon nyomban kivasalta, nem olyan szögegyenesre, mert ő jó fodrász, hanem csak áthúzta néhány tincsen, hogy ne úgy nézzen ki a hajam, mint egy elcseszett dauer. Ahogy sok mindenben, hajban is két kategória között állok: egyenes és hullámos. Úgyhogy most örülök a hajamnak, végre nem tűnök idiótának, olyan utálnivaló értelmiségi fejem van az új fekete pulcsimban, hogy nem tudok betelni vele. Vettem egy lilásrózsaszínpirosat, a korallpirosnál rózsaszínesebb, nem tudom, mi a neve, ennyire én se vagyok nő.
Kinéztem egy flittereset is, gyöngyszürke kötött pulcsi, kis ezüst flitterekkel, volt fekete verzióban is. Úgy szúr, mint állat, le is mondtam arról, hogy divatos legyek, mintha pici lények összeharapdálták volna a dekoltázsom, úgy néztem ki.

Hogy kiröhögtessem magam, elárulom, hogy annak a kis izének a nevét, amit imbuszkulcsnak (így kell írni?) hívnak, nimbuszkulcsnak hallottam.

Megvan, mihez lenne kedvem. Egész nap itthon ülni, olvasni a megtámogatós kanapén a kedvessel, közben ropog a tűz ebben az isteni kályhában, és néha kimenni a macskákhoz játszani.

Egy szerintem jó lista - Az évtized könyvei, és egyéb lelki balgaságok

Nos, nem hittem volna, hogy a saját, pillanatnyi listamizériám másokra is átragad, azt meg pláne nem, hogy néhányan el is szomorodnak. Nem akarok ezen sokat lovagolni, de:
- senki nem lesz attól több, ha kipipálhatja a világ tíz legfontosabb könyve, vagy mittoménmilyen listája minden tételét. A titok (szerintem) a hozzáállásban rejlik, a világ iránti érdeklődésben és rácsodálkozásban, meg egyéb lükeségekben. És abban, hogy ne legyünk sznob görények (legalábbis nem állandóan).
- attól se, ha valaki 275 könyvet olvas el évente.

Ezek után belinkelek egy számomra kedves összeállítást, Az évtized könyveit, amit mi, bloggerek állítottunk össze a régi szép, nosztalgiás időkben.
50-41
40-31
30-21
20-11
10-1

Amúgy az eltervezett olvasmányaimat jól pofán csapta az Endymion felemelkedése a maga szerény 800valahány oldalával. Ha befejezem a Kafkát és elolvasom ezt, ügyes leszek. Mondom úgy, hogy ma egy sort sem olvastam.

Egy post megint

A Profundus Librumon nagyon jó kedvcsináló postot lehet olvasni David Gemmellről, életrajz, regényeinek bemutatása, jellemző motívumok és bibliográfia. A PL egyébként is jó blog, tetszik az alapossága, precizitása, és hogy ezek mellett nem unalmasak az írásai.
Ha már Gemmellről van szó, belinkelem vicomte Merítését is róla, mert ez is jó.
Igen, ő is olyan író nálam, aki mindig tolódik.

Még egy, bár az SFmag nem blog - Juhász Viktor írása China Miéville: Railsea című regényéről. Vááá, adjakiazAgave!

Nagyonkék - Beaucoup Bleu

"Ez a történet a kék színről szól, és a kék színhez hasonlóan semmi sem igaz körülötte. A kék a szépség, nem az igazság. Az »igazi kék« csak illúzió; egyszer ott van, aztán nincs. A kék mélységesen alattomos szín.
Még a mélykék is sekélyes.
Kék a dicsőség és a hatalom, egy hullám, egy részecske, egy vibráció, egy rezonancia, egy szellem, egy szenvedély, egy emlék, egy hiúság, egy metafora, egy álom.
A kék hasonlat.
A kék olyan, mint egy nő."

Christopher Moore: Te szent kék!
Értékelés: 5 szinkronizált részeg az 5-ből
Kedvenc karakter(ek): mindenki

Pék akarok lenni a Montmartre-on, bagetteket és áfonyával töltött lepényeket sütni, miközben a nyitott ablakon behallatszik a kora hajnali madarak éneke. Mégsem, festő akarok lenni, őszi, színes faleveleket mázolni a fehér vászonra, beszívni az olajfesték és a terpentin szagát. Vagy inkább mindkettő.

Mivel ez egy valóságtól elrugaszkodott regény, figyelmen kívül hagyhatjuk a saját, valóságtól való eltávolodásomat is, miszerint reggel nyolc előtt képtelenség kiráncigálni az ágyból (ha mégis, csak a testem van jelen), nem készítettem még egyedül kelt tésztát, reménytelenül nem tudok rajzolni, és nem az 1800-as évek végén élek Párizsban, de ez már csekély részletkérdés az előbbiekhez képest.
A lényeg az, hogy Chris Moore képes volt belőlem ezeket az érzéseket kiváltani, és ezzel sikerült visszahízelegnie magát a kebelembe, ahonnan ridegen kitettem a szűrét a Love Story-s idétlenkedése miatt. A második és a harmadik rész akkora egy (illetve két) összezagyvált ötlethalmaz volt, hogy azóta nem olvastam tőle semmit, se a Prérifarkas Bluest, se A neccharisnyás papnő pajzán szigetét. A Szent kék azért láncolta magához a figyelmem, mert valahol azt írta az Agave, hogy a Biffhez hasonlítják, azt pedig nagyon szerettem olvasni. És persze a festmények miatt, úgyhogy rávetettem magam, mint a kis Lucien a nagy gondolkodók sírkövén trónoló csigákra (tényleg ezt csinálja szegény kölyök).

"Pissarro mosolya úgy lehervadt, mintha arcon találta volna egy Kongó sötét mélyéről érkezett pigmeus művészkritikus nyila."

Túlzásnak fogjátok vélni, de az első oldaltól nem voltak kétségeim, hogy ez egy nagyon fura, és valószínűleg nagyon érdekes könyv lesz - a fenti idézet onnan való, legszívesebben az egészet begépeltem volna. A későbbi fejezetek nem ennyire kéken filozofálgatóak, de... ó, a fenét a szófacsarásba, ez egy nagyon jó kis könyv volt. Imádtam olvasni.
Tényleg hasonlít a Biffhez, megmutatja, hogy ha Moore nem iszik/nem szív - vagy nem tudom, mit csinál, amikor agyalágyultabb stílusú könyveit írja -, milyen író valójában, és milyen lesz, ha egyszer megkomolyodik. Mármint annyira, hogy mindig ilyeneket írjon, és akkor én nagyon fogom őt szeretni, és minden soron következő történetét elolvasom.
Kicsit kabátkönyv volt. Szerettem a hangulatát, a megfelelő helyen megcsillantott humort, a festményeket, a valóság és a fantázia nagyszerű elegyét. Azért is szerettem, mert ez tulajdonképpen egy okos könyv, sokat lehet belőle tanulni. Ha művtöri tanár lennék, bevinném órára (és megmutatnám ezt a cikket, ha pedig angolos lennék, Welcome to Night Vale-t hallgattatnék a szerencsétlenekkel és sorozatokat néznék hallás utáni szövegértés címén), és ha nem leszek lusta, mint a föld, akkor írok egy, a regényben szereplő festményekkel telenyomott postot is.

Khm, az a helyzet, hogy nem tudok róla többet mondani. Fordulatos, vicces, intelligens festészeti fantázia-krimi, némi történelmi kilengéssel.

Eredeti cím: Sacré Bleu
Kiadó: Agave
Fordította: Pék Zoltán
Ár: 3280 Ft
Az író honlapja

Olvasási tervek év végéig

Igen, ilyen is van, de nagyobbrészt komolytalan és elég vázlatos. Most listázós kedvem van, biztos az eső teszi.
Ahogy egy korábbi postban írtam, leteszteltem, hogy egy hónapban nyolc-kilenc könyvet olvasok el, maradjunk inkább a nyolcnál. Tehát kb. még tizenhat könyvre lesz idén időm, bár attól függ, melyek azok, amik sorra kerülnek.
Csak azokat írtam fel, amelyek többé-kevésbé biztosak:

November:
    

Na, ez tényleg vázlatos.:) A Kafkának majdnem a felénél járok, a Hollókisasszony rövid, illusztrált és ahhoz képest kis méretű, szerintem ma este befejezzük a kedvessel. A Bernadette iránt már nagyon esz a fene, és a Kafka után jól fog esni egy csajos könyv. Az Endymion felemelkedését nagyon várom, mert belelestem a Vének háborújába és nagyon megkívántam a hangulatát. Az egyik könyv miatt kedvem támad a másikra, tök jó.
Nos, azért sem írtam fel novemberre többet, mert ezek közül három böhöm nagy, hét-és nyolcszáz oldalasak. Azt hiszem, ennyivel elleszek.

Decemberre nincsenek konkrét terveim (még), de szeretnék a hátralévő, maradék várólistacsökkentősök közül minél többet elolvasni, a Kafka és A szél neve is ezek közé tartozik.
Ja, és jó lenne befejezni a White Oleandert és Alekszandr Blok verseit is.

Nos, ha ezeket összeszámolom... ki is jön a tizenhat.:)

Nektek vannak még idénre betervezett olvasmányok?

Ui.: csak írok ide egy normál listát, hogy később visszanézhessem:
1. Te szent kék!
2. Hollókisasszony
3. Alekszandr Blok versei
4. White Oleander
5. Hován tűntél, Bernadette?
6. Kafka a tengerparton
7. Endymion felemelkedése
8. A szél neve
9. Csikágó
10. A temető könyve
11. Dorian Gray arcképe
12. Bársonytalpon oson a halál
13. Mielőtt elalszol
14. Úszó bordély
15. Odaadó hívetek, Surik
16. Egy jóházból való úrilány emlékei
17. Az idő térképe

Meg jó lenne az idén beszerzettekből minél többet elolvasni. De ha a fentieknek a fele se jön össze, hát le van szarva.:)

Egy blog!

Hááá, végre találtam egy angol nyelvű blogot, ami érdekesnek tűnik!

Ha nektek is vannak ilyen felfedezettejeitek, osszátok meg velem.

Lista, csak úgy

Manuális szájmenésben szenvedek, de odakint szakad az eső. A kettő között van összefüggés, igen.

A tumblin találtam ezt a listát - katacita, neked tetszeni fog - és mivel imádom pipálgatni meg huzigálni, bemásolom ide (a hibákat azért kijavítottam, lemaradt pontok, ékezetek, fúj!). Pirossal jelöltem, amiket többnyire el akarok még olvasni.

• Pride and Prejudice - Jane Austen
• The Lord of the Rings - J.R.R. Tolkien
• Jane Eyre - Charlotte Brontë
• Harry Potter series - J.K. Rowling 
• To Kill a Mockingbird - Harper Lee 
• The Bible
• Wuthering Heights - Emily Brontë
• Nineteen Eighty Four - George Orwell
• His Dark Materials - Philip Pullman
• Great Expectations - Charles Dickens
• Little Women - Louisa M. Alcott
• Tess of the D’Urbervilles - Thomas Hardy
• Catch 22 - Joseph Heller
• Rebecca - Daphne Du Maurier
• The Hobbit - J.R.R. Tolkien 
• Birdsong - Sebastian Faulk
• Catcher in the Rye - J.D. Salinger
• The Time Traveller’s Wife - Audrey Niffenegger
• Middlemarch - George Eliot
• Gone With The Wind - Margaret Mitchell
• The Great Gatsby - F Scott Fitzgerald
• Bleak House - Charles Dickens
• War and Peace - Leo Tolstoy
• The Hitch Hiker’s Guide to the Galaxy - Douglas Adams
• Brideshead Revisited - Evelyn Waugh
• Crime and Punishment - Fyodor Dostoyevsky
• Grapes of Wrath - John Steinbeck 
• Alice in Wonderland - Lewis Carroll
• The Wind in the Willows - Kenneth Grahame
• Anna Karenina - Leo Tolstoy
• David Copperfield - Charles Dickens
• Chronicles of Narnia - C.S. Lewis
• Emma - Jane Austen
• Persuasion - Jane Austen
• The Kite Runner - Khaled Hosseini
• Captain Corelli’s Mandolin - Louis De Bernieres
• Memoirs of a Geisha - Arthur Golden
• Winnie the Pooh - A.A. Milne
• Animal Farm - George Orwell
• The Da Vinci Code - Dan Brown
• One Hundred Years of Solitude - Gabriel Garcia Marquez
• A Prayer for Owen Meaney - John Irving
• The Woman in White - Wilkie Collins
• Anne of Green Gables - L.M. Montgomery
• Far From The Madding Crowd - Thomas Hardy
• The Handmaid’s Tale - Margaret Atwood
• Lord of the Flies - William Golding
• Atonement - Ian McEwan
• Life of Pi - Yann Martel
• Dune - Frank Herbert 
• Cold Comfort Farm - Stella Gibbons
• Sense and Sensibility - Jane Austen
• A Suitable Boy - Vikram Seth
• The Shadow of the Wind - Carlos Ruiz Zafón
• A Tale Of Two Cities - Charles Dickens
• Brave New World - Aldous Huxley
• The Curious Incident of the Dog in the Night-time - Mark Haddon
• Love In The Time Of Cholera - Gabriel Garcia Marquez
• Of Mice and Men - John Steinbeck 
• Lolita - Vladimir Nabokov
• The Secret History - Donna Tartt
• The Lovely Bones - Alice Sebold
• Count of Monte Cristo - Alexandre Dumas
• On The Road - Jack Kerouac
• Jude the Obscure - Thomas Hardy
• Bridget Jones’s Diary - Helen Fielding
• Midnight’s Children - Salman Rushdie 
• Moby Dick - Herman Melville
• Oliver Twist - Charles Dickens
• Dracula - Bram Stoker
• The Secret Garden - Frances Hodgson Burnett
• Notes From A Small Island - Bill Bryson
• Ulysses - James Joyce 
• The Bell Jar - Sylvia Plath
• Swallows and Amazons - Arthur Ransome
• Germinal - Emile Zola
• Vanity Fair - William Makepeace Thackeray
• Possession - A.S. Byatt
• A Christmas Carol - Charles Dickens
• Cloud Atlas - David Mitchell
• The Color Purple - Alice Walker
• The Remains of the Day - Kazuo Ishiguro
• Madame Bovary - Gustave Flaubert
• A Fine Balance - Rohinton Mistry
• Charlotte’s Web - E.B. White
• The Five People You Meet In Heaven - Mitch Albom
• Adventures of Sherlock Holmes - Sir Arthur Conan Doyle
• The Faraway Tree Collection - Enid Blyton
• Heart of Darkness - Joseph Conrad
• The Little Prince - Antoine De Saint-Exupery 
• The Wasp Factory - Iain Banks
• Watership Down - Richard Adams 
• A Confederacy of Dunces - John Kennedy Toole 
• A Town Like Alice - Nevil Shute
• The Three Musketeers - Alexandre Dumas
• Hamlet - William Shakespeare
• Charlie and the Chocolate Factory - Roald Dahl
• Les Miserables - Victor Hugo

Ti mit olvastatok róla?

Akció

Eléggé elkoptak innen az ilyen jellegű postok, de ezt most kiteszem:

A Szandinál naaaagy Geopen akció van, egészen a hónap végéig.

Felírom, miket ajánlok az akcióból, ha valaki esetleg tanácstalan lenne.:)
Halász Margit: Éneklő folyó és Gyöngyhomok - 897 ft, nevetséges ár érte
John Banville: Végtelenek - 2095 Ft (3500 helyett)
Muriel Barbery: Ínyencrapszódia - 1745 Ft
Olga Grushin: Szuhanov álomélete - 1495 Ft
Isabel Allende: Lelkem, Inés - 1795 Ft (a félmeztelen nő senkit ne rémítsen el)
Jörg Kastner: Az ördög színe kék - 1795 Ft

Ezek azok, amiket olvastam a kínálatból (a Barbery kivételével, de annyira szerettem tőle A sündisznó eleganciáját, hogy nem bírtam kihagyni).

Hisztis aktakukac, avagy a várólista problematikája

Hú, ez tényleg hisztis lett. Hisztis és aktakukac post. Hisztis aktakukac post. Igen, ez lesz a cím.

Nyugtassatok meg, hogy nemcsak én szoktam beletörölni a várólistámba.
[Igen, ennél nagyobb bajom sose legyen, én is ezt mondom.:]

Forrás

Már én is röhögök magamon, amiért a saját olvasatlan könyveim miatt sanyargatom magam - igen, sanyargatom, mert a magamfajta szeszélyes, hedonista olvasónak totális hülyeség volt ennyi kötetet felhalmozni. Nekem az lenne az ideális, ha lenne néhány (és nem 300 körüli) olvasatlanom, és amellett nyugodtan repkedhetne az érdeklődésem. És baromira hiányzik a könyvtár, a sok kézen, olvasón átment, elnyűtt kötetek, amelyeknek története van. Olvasatlan könyvek szaga lóg a levegőben (Sam Roth után szabadon). És, bár nagyon hülyén hangzik, jobban tetszem magamnak, ha könyvtári könyvek bújnak meg a táskámban és boldogan várják az asztalon, hogy elolvassam őket.
Nokedli most biztosan csóválja a fejét és azt fogja kommentelni, hogy "Az ég szerelmére, hát olvass, amit akarsz!", de én akkora marha vagyok, hogy szeretek valamit eltervezni és azt teljesíteni. Nevezetesen azt, hogy elsősorban a sajátjaimat (eleve csak ezek vannak a várólistámon) olvasom. És ha ezek számra emberi méretűre apad - mondjuk száz darab alá -, akkor jön a dőzsölés kora, olvasok a kedves könyvei közül, Pannin, állandóan megyek a bibliotékába és esetleg még másoktól is kölcsönkérek.
Roppant büszke vagyok magamra, amiért idén még csak 57 könyvet szereztem be. Tavaly 144-nél állt meg a mérő, reményeim szerint december 31-én ennek kevesebb, mint a fele fog szerepelni ezen a polcon. Tavalyelőtt ez a szám még magasabb volt, tehát szépen fejlődök, és lassan eljutok odáig, amikor csak azokat szerzem be, amelyeket tényleg szeretnék, és nem a pótcselekvés adja le helyettem a rendelést.
Abba viszont már nem gondolok bele, hogy mi lehet az oka annak, hogy ennek az 57 könyvnek is csak a felét olvastam el eddig - időhiány, igen, és nem német leány vagyok, hogy rideg vasszívvel ragaszkodjak a célkitűzéshez, azaz olvastam én azért más forrásból is, de erről majd kb. két hónap múlva fogok lamentálni.
De annyi elméleti következtetést levonhatok, hogy körülbelül évi harminc új könyv lenne az a mennyiség,

Forrás

amellyel év közben meg tudnék birkózni. Azt nem mondom, hogy irány a harminc, mert babonás vagyok és ilyen keveset még a leghiggadtabb fezer se tud venni.

Jól elkanyarodtam, de asszem már mindenki javában horkol az asztalra borulva. Mondtam, hogy aktakukac lesz, na.
Tehát, ahogy várható volt, enyhén nyűgös lettem annak a gondolatára, hogy kb. öt év múlva jön el a tobzódás kora. Úgyhogy fogtam magam, és átnyálaztam a várólistát.
Minek vettem én ennyi könyvet?! Mert olcsó volt és valamennyire érdekelt, mert valaki lelkesedett róla egy postban, rákerestem, áh, tök jó áron van, mert akciós volt, mert rossz napom volt és megérdemeltem egy könyvet, mert sikerült valamit és megérdemeltem egy könyvet.
Eme értelmes indoklások folytán leszedtem azokat a könyveket, amelyek már nem érdekelnek. Éjvilág, Téli rózsa - sok évvel ezelőtt olvastam A tearózsát, ma esélyesen a falat kaparnám tőle -, Sovay, Evelyne Lever fiktív Marie Antoinette naplója, mert untam, A festett madár, mert tele van öncélú kínzásokkal, és köszönöm, de még az irodalmi emelkedettség mellett is megvisel az ilyesmi.

Néhány idézet - Berzsenyi dicsekvése, Örkény mackósajtja

Ha már voltam olyan aktakukac, hogy kiírtam a füzetembe őket, bepötyögöm ide is ezt a pár idézetet az Így szerettek ők 2.-ből:

Berzsenyi Hordómellű Dániel

Berzsenyi, ahogy említettem, egy büszke kakas. Nézzétek csak, hogy igazam van:
"»Én egykorúim között legelső magyar táncos voltam, lovat, embert, asztalt által ugrani nékem játék volt. Sopronyban magam tizenkét németeket megvertem, és azokat a város tavába hánytam, és az én első szeretőm az én karjaim között elalélt.«"

Elképzelni is pazar. A reformkori Rejtő.:)

Kép innen

És ha már Rejtő Jenő:
"Mivel a hajnali főpróba bevált, az író állandósította a gépírónőt. Rózsikának mindvégig komoly arccal kellett dolgoznia, amit nem mindig sikerült betartania, hiszen hamisítatlan Rejtő-jeleneteket gépelt.. Miután néhány hónap alatt az éjszakai órákban lediktált pár regényt és színdarabot, közölte a gépírónővel, hogy elégedett a munkájával s egyúttal megkérte a kezét. Rózsika sok meglepőt látott már életében, például Kassák-verseket, úgyhogy igent mondott."
Kár, hogy a neten első nekifutásra nem találtam meg a cuki fürdőruhás képét, ami a kötetben benne van, elképesztően elvetemültnek látszik rajta.
"Rejtő már egyre jobban keresett, de keresetét nem adta haza, hanem azonnal elköltötte. Volt, hogy a nála levő pénzből a Japán kávéházban megrendelte a teljes étlapot az éhes József Attilának."
Ezen egy kicsit meghatódtam.

Radnóti Zsuzsával
Kép innen

Örkény (szegény...):
"A 28 éves Örkény István, a Magyar Királyi Honvédség egészségügyi tisztje eldöntötte, hogy megöli 23 éves feleségét és annak szeretőjét. Felrohant a 32 éves Pálóczi-Horváth György lakására, ahol a férfi és Örkényné Gönczi Flóra tartózkodott. »Most meghaltok!« - kiáltotta vészjóslóan, majd mindenre elszántan előrántott egy doboz mackósajtot."

A masamód
Kép innen

Hálistennek most már Heltai is felkerült a képzeletbeli várólistámra (azért csak képzeletben létezik, mert ha fizikailag megtestesülne, én megsemmisülnék, mint valami rajzfilmbéli gonosz):
"Heltai Jenő 11 éves korában kezdett el verseket írni és onnantól folyamatosan szerelmes volt."
Persze nem emiatt az egy mondat, hanem a versrészletek miatt.

"Küldök holmi aprólékos silány magyar verseket."

"Ne trombitáljon az ítélet napján az arkangyal, hanem csókokat csattogtasson. Arra a hangra következik a feltámadás."
(Bírom a szerelemittasult Jókait. Képzeljük el a lángpallosú, félelmetes arkangyalt... itt a világvége... és az angyal elkezd vészes sebességgel mindenkit összepuszilgatni.)

Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.
Értékelés: 5 selyemszalag az 5-ből

Nyáry Krisztián kötete kapott hideget-meleget a megjelenése után, a maró gúnytól a csodás lelkendezésig terjed a reakciók palettája. Bevallom, nem akarok az olyan véleményekkel foglalkozni, amelyeket a szerző a második kötet előszavában említ: "nincs tudományos relevanciája", "veszélyes", a tudományos nyelvhasználat hiánya és hasonló, számomra érthetetlen megjegyzésekkel. Ez nem egy irodalomtörténeti szakmunka, hanem egy szerelmi képeskönyv, nincs benne fennkölt irodalmi eszmefuttatás - ami évekkel ezelőtt nem kis válságot okozott az irodalommal való kapcsolatomban -, szeretem annak tekinteni, ami: laza kikapcsolódásnak némi rácsodálkozással, eredményeként egy oldalnyi jegyzettel, amelyben versek, könyvek szerepelnek. Nem biztos, hogy mindet el fogom olvasni, de legalább feléjük nézek.

Vegyük például ezt a Berzsenyit. Világéletemben ki nem állhattam, a versei többségét unalmasnak találtam és emberként se volt szimpatikus. Látom magam előtt: jól megtermett, bikanyakú paraszt gazda, egy díszes tollú kakas (nem páva, nincs meg benne a hozzá szükséges túlfinomultság), aki peckesen sétálgat a szemétdombján, és minden nőt az udvartartásába való tyúknak néz. De a Lollihoz c. verse icipicit enyhített a szigorú ítéletemen - ami nem azt jelenti, hogy emberként nem vetem meg továbbra is, de azt elismerem, hogy van néhány verse, ami egész jó:

Lolli! deli kellemiddel

A rózsára homályt vetsz,

S szívégető szemeiddel

Belém ezer tőrt nevetsz.

Szebb vagy te, mint a szép Hébe

A Dörgő lángölében,

Szebb, mint a szép Erycene

A kellem bájövében.

Képed szelíd vonásiban

Szerelmek nyíladoznak.

Tested minden mozgásiban

Tündérek múlatoznak.

Szép, mikor édes éneked

Szirénhangja zengedez,

S angyali érzékeny szíved

Harmoniát ömledez.

Szép, mikor pihegő kebled,

Mint egy galamb, epedez,

S lankadó nefelejcs-szemed

Harmatgyöngyöt görgedez.

Szép vagy te, mikor csintalan,

Mint könnyű Zephyr, játszol,

S titkaidról vigyáztalan

Le-lereppen a fátyol.

Szép, mikor a gerjedelem

Andalodásba merít,

Szép, mikor a szűz szemérem

Bíborlángszínbe borít.

De Lolli! a test szépségét,

Hidd el, csak úgy imádom,

Ha a szép lélek épségét

Tiszta kebelbe látom.

Ha angyali leplegidben

Angyali szív verdegél,

Nemes tűz ég ereidben,

S lelked a porból kikél.

Igazából ugyanúgy alakult a kötethez való viszonyom, mint az elsőhöz: jólesett vele bekucorodni a kanapé sarkába és elmerülni néhány regényes történetben. Voltak köztük meghatóak, például Batsányi János és Baumberg Gabriela szerelme, vagy Márai Sándor és Matzner Lola kapcsolata - utóbbiról nem feltételeztem volna ilyen odaadó szerelmet a sokak által rebesgetett nőgyűlölete miatt. Polcz Alaine életén, férfiasan bevallom, elpityeredtem, annyit szenvedett ez a nő, mégsem veszítette el a jóhiszeműségét, a kedvességét, az életbe vetett hitét.
Molnár Ferenc és Vészi Margit kettősét nagyon nem értettem, de a sértett önérzetek összecsapásából megszületett a Liliom, Molnár Ferenc legjobb színműve, számomra nagyon fájdalmas történet volt. Az első kötetben szintén helyett kapott az író, és Az üvegcipő hátteréről kapunk információkat.

A könyvet köszönöm a Corvina kiadónak, nélkülük nem tudtam volna ilyen hamar elolvasni.:)

Kiadó: Corvina
Kiadás éve: 2013
Ár: 4500 Ft
A szerző Facebook-oldala