A könyvek és az emberek

(Update: a néhány napja happolt Kosáryné könyvem, a Vaskalitka eltűnt, mert a rukkoló törölte magát, nagyszerű.)

Ismét módosult tudatállapot, migrénnel, fájó háttal tetézve, de annyi süti meg szeder van itthon, hogy nincs szívem panaszkodni. Én is sütöttem ám (nem szedret), banános-csokis-kókuszos.
Tíz könyv postjával vagyok lemaradva, de most nincs kedvem regényekről írni, helyette megírom a nyolcvanharmadik rukkolás élménybeszámolót, némi vénasszonyos sirámmal körítve.
Több problémám is van:
- lassú, ezt már többen írták, bár így még nem csúsztam le könyvről, baromi idegesítő lehet.
- rengeteg rajta a szemét. Ez alatt a hatvanéves műszaki és KRESZ-könyveket, Tangákat, Romanákat, Éva-,korabeli babaápolási kézikönyveket, Dallas képeskönyvet vagy mit, és az ehhez hasonlóakat értem. És ezek a gyújtósok egyenértékűek pl. a Sárkányok táncával, a kaphatatlan New York-trilógiával és a fél perc alatt elhappolt vörös pöttyösökkel.
- nagyon kevés az olyan könyv, ami érdekel. Amit pedig felraknak, rögtön el is viszik, ma például egy Birodalmat és egy Tövisek hercegét, ez a zsákmányolási technika rosszabb, mint arra a kurzusra elsőként feljelentkezni, amit jó tanár tart és 12 személy a keretlétszám. Nem tudok és nem is akarok egész nap a gép előtt üldögélni.
- Ellenben van tíz pontom, azt hiszem, elüldögélhetek rajta még egy darabig. Új könyvet nem rakok fel, amint ezek elfogynak, hagyom a Rukkolát a fenébe.
- Az oldalon alapfeltétel, hogy jó állapotú könyveket rukkoljunk, ehhez képest kaptam egy koszos könyvet. Igen, tudom, naiv vagyok és megkérdezhettem volna, milyen állapotban van a kötet, de én olyan hülye jókislány vagyok, hogy a játékszabályok szerint játszom. Egy másik könyvbe bele van írva, amúgy kifogástalan állapotban van, de nagyon tudtam volna értékelni, ha szólnak róla. Volt azért egy pozitív tapasztalatom is, a rukkoló megkérdezte, hogy úgy is kell-e nekem a könyv, hogy a régi kiadás van meg neki. Igen, kértem, mert elsősorban a tartalma érdekel.

Ehhez kapcsolódik egy másik csalódásom is, egy kölcsönadott könyvemet szakadt borítóval kaptam vissza, egy szónyi bocsánatkérés nélkül. Igen, ez esetben is jelezhettem volna, hogy légyszi, vigyázz már rám, mert nekem érték ez a könyv, de egyrészt nekem alap, hogy vigyázok minden cuccomra, az pedig kőbe van vésve, hogy kölcsönkapott könyvre úgy vigyázok, mint a macskáimra és a piros csizmámra. (Nem véletlenül nem szoktam kölcsön kérni: félek, hogy minden óvatosságom ellenére baja esik a könyvnek, és akkor a szadista lelkiismeretemet életem végéig hallgathatom.) Másrészt nem akartam az illetőt megalázni azzal, hogy ilyen nyilvánvaló dologra emlékeztetem, de, úgy látszik, megint én vagyok a kakukktojás.

Vége a hegyi beszédnek, ágyba bújok Scudderrel. Mármint a könyvvel, nem az exzsaruval, túl sokat piál, de amíg nem dől a papírból az alkoholszag, addig nincs baj.

Új Ad Astra

Szeptemberben érkezik a kiadó új regénye, az Oszama.

A fülszövege nagyon érdekesen hangzik, a címe alapján nemigen akarnám elolvasni.

"Egy globális terrorizmustól mentes világban a magánnyomozó Joe-t titokzatos nő béreli fel, hogy felkutasson egy férfit: egy rejtélyes írót, akinek ponyvaregényeiben a hős Oszama bin-Láden, az igazságosztó… Joe-t hajszája az író után Ázsia eldugott zugaiból Párizsba és Londonba viszi, és ahogy a rejtély egyre sűrűsödik körülötte, egyetlen kérdés van csupán, amelyet nem mer feltenni: valójában kicsoda ő maga, és a regényekből mennyi a kitaláció? Ismeretlen üldözőkkel a nyomában Joe identitása lassan széthullik, ahogy felfedezi a világát kísértő menekülteket. Honnan érkeztek és mit akarnak? Joe tudja, hogyan kell véget érnie a történetnek, de még ő sincs felkészülve az igazságra, sem pedig a döntésre, amelyet végül meg kell hoznia. 

Az Oszamában Lavie Tidhar a szeptember 11-e utáni globális tudatalattit megcsapolva vegyíti a film noir, a dokumentumpróza, az alternatív történelem és a thriller elemeit, hogy a mai idők nyugtalanító, ugyanakkor lenyűgöző korrajzát alkossa meg."

OKK lekövezve

A szavazás lezárult, Monte Cristo fölényes, magabiztos többséggel nyert. A határidő október 1., ha valaki nem olvassa el addigra, bevárjuk. Az első "ülés" háziasszonya Heloise lesz, az ő postja alatt fogunk beszélgetni a regényről.

Tizennégy éjszaka

"... Errefelé él egy legenda a makacs hetedik hullámról. Az első hat kiszámítható és kiegyensúlyozott. Meghatározzák egymást, építenek egymásra, nem okoznak meglepetést... De vigyázat, jön a hetedik hullám! Ez kiszámíthatatlan. Sokáig fel sem tűnik, benne van az unalmas végjátékban, igazodik az előtte kifutó hullámokhoz. De néha kitör. Mindig csak ő, mindig csak a hetedik hullám. Mert gondtalan, gyanútlan, lázadó, mindent elsöprő, mindent újjáalakító."

Daniel Glattauer: A hetedik hullám
Értékelés: 3.5 postafióklélek az 5-ből
Kedvenc karakter: Emmi


Már az első részről se tudtam sok mindent írni, erről még kevésbé. Sokak szerint olvasók elleni merénylet volt a Gyógyír északi szélre befejezése, szerintem kicsit idegesítő, így nem nagyon voltam izgatott, mi történik a folytatásban - talán mert sejtettem, hogy Emmi és Leo még mindig ugyanazokon a problémákon rugózik, tisztára, mint egy mókuskerék, csak én olyan mókus voltam, akinek tele van a tütüje a körbe-körbe futkosással.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a könyv unalmas... illetve mégis. Éppen nem aludtam el rajta, de engem abszolút nem érdekelt, mire jutnak ezzel a szerencsétlenkedéssel, és úgyis ki lehet találni, hogy mi lesz a vége. Egyértelmű, hogy ez a két ember nem tud egymástól elszakadni, amíg létezik az internet, de amikor végre valamelyikük rászánja magát a cselekvésre, akár az A, akár a B verzióra, a másik mindig visszatáncol, a türelmem a végső határon jojózott.

Azt hiszem, el fogom adni ezt a két kötetet, remélem, lesz rá jelentkező.

Eredeti cím: Alle sieben Wellen
Kapcsolódó kötet: Gyógyír északi szélre (előzmény)
Kiadó: Park
Kiadás éve:2010
Fordította: Kajtár Mária
Ár: 2900 Ft
Az író honlapja

Blogdíj (Lana kérdései)

Olyanok ezek a blogdíjak, mint az iskolába beszabaduló influenzavírus, mindenkin végigmegy, néha többször is, de nem akarok gonoszkodni. Én négyszer kaptam meg - legalábbis ennyit vettem észre -, továbbadni nem fogom, mert már az influenzához hasonlóan mindenkihez elért, de igyekszem mindenki kérdésére válaszolni.
Elsőként Lana kérdőjelei következnek, mert az övéi állnak a legközelebb hozzám (Nokedli, theodora, Nima ne, ne sértődjetek meg, érdekes kérdéseket írtatok össze, csak a lelkialkatomhoz a Lanáéi illenek a legjobban).

1. Mi a kedvenc könyved, és milyen színnel vagy illattal tudnád a leginkább meghatározni?
Egy kedvenc könyvem nincs, de most Az időutazó feleségét fogom megjelölni, mert hozzá tudtam a leghamarabb színt kapcsolni: a piros. Nem a rikító kárminpiros, hanem egy bőrtopánka pirosa.

2. Milyen mitológiai lény lennél, vagy melyik az a mitológiai lény, amelyet (akár kicsinyítve) elfogadnál otthonra?
Öö lehetek istennő?:D A természeté, a flóráé és a faunáé, a bántalmazásért pedig kegyetlen bosszút állok. Rettenetesen mérges vagyok, amiért a városban lassan minden fát kivágnak a nyavalyás díszkövek miatt...

Vagy vízi nimfa lennék. Érettségem feltétlen jelen, hogy már nem lennék vámpír, nem, nem a csillogó vagy a kufircoló, hanem az igazi.

3. Melyik könyv(ek) tanított(ak) a legtöbbet az életről?Ez egy érdekes kérdés... mindegyik könyvből lehet tanulni valamit.

4. Képzelted-e már el, hogy valamelyik könyvben élsz? Ha igen, melyikben?
Ó, igen, A szél árnyékában szívesen élnék. Szinte belebújtam abba a történetbe, szeretném is újraolvasni (kabátkönyv, na).

5. Hittél-e olyasmiben könyv kapcsán, amiről csak később tudtad meg, hogy nem igaz? Ha igen, melyik könyv kapcsán és miben?
Igen. Amikor olvastam az Ellen Rimbauer naplóját (valószínűleg még általános iskolás voltam), gyermeteg módon hittem Rose Red létezésében.

6. Van-e olyan könyv, amin úgy nevettél, hogy még a könnyed is kicsordult? Ha igen, melyik?
Nem is egy, szerencsére:) Elsőként az Indul a bakterház ugrik be, majd a Hárman egymás ellen, végül a Családom és egyéb állatfajták, utóbbinak, ha feljön egy idézete a molybeli frissben, minden alkalommal elröhögöm magam.

7. Melyik az a könyv, amit bármikor, bárhol képes lennél olvasni?
Öö nem tudom... hangulatolvasó lénynek ez nehéz kérdés. Legyen az Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet, igaz, hogy még az elején járok, de talán a non-fiction az, ami független a kedvbarométertől.

8. Melyik az az alapötlet (világ), ami az általad eddig olvasott könyvekben szerinted a legeredetibb és miért?
Ciki lesz, de zsenge koromban nagyon eredetinek találtam az Anita Blake háttérvilágát, jelenleg nem tudok ilyet megnevezni. De a Mercy Falls farkasai sorozat alapötlete, nevezetesen, hogy bizonyos emberek a hideg miatt változnak farkassá, nekem nagyon tetszik.

9. Van-e olyan szereplő, aki az általad olvasott könyvekből példaképpé vált számodra? Ha igen, ki, melyik könyvből és miért?

Több ilyen van, a legutóbbi Anne Elliott, a Meggyőző érvek főszereplője. Csodálom szilárd jelleméért, hogy az őt körülvevő miliő és a múltbeli események ellenére nem vált egy megkeseredett, rosszindulatú vénkisasszonnyá, hanem továbbra is jólelkű, nemes gondolkozású és olyan türelmes, amilyen én sose leszek.

10. Van-e olyan könyv, amit sokadszori nekifutásra is képtelen voltál végigolvasni, pedig nagyon szeretted volna? Ha igen, melyik és miért?
Emlékeim szerint ilyen nincs, olyan, hogy másodjára sem sikerült, igen - Vavyan Fable: A halál zsoldjában, untam az elejét.

11. Melyik az első könyv, ami eszedbe jut, ha azt mondom: ősz, tenger, élet, napkelte? (Mindegyikhez egy-egy könyv érdekelne, de ha több jut eszedbe, azért ne fogd vissza magad, ha pedig lenne kedved megindokolni, azért külön hálás lennék.)

Ha együttesként veszem a szavakat, akkor Banville-től A tenger, pedig még nem is olvastam:D, ha külön-külön, az őszről A Highgate temető ikrei (őszidő esetén mindig ez jut eszembe, és követi a vágy, hogy újraolvassam), a tengerről az, amit a legutóbbi leveleddel küldtél át, élet... hűű, ez önmagában túl tág fogalom, napkelte - Linn Ullmann: Áldott gyermek.


És még mondanom kell tizenegy dolgot magamról:

1. Kiskoromban féltem a piros tulipántól, ill. a fekete belsejétől, hogy megharap. (Csak úgy finoman közlöm, hogy gyermekkori félelmeket nem szabad kiröhögni kommentben.)

2. Rájöttem, hogy úgy is tudok hajat mosni, amióta vállig ér ez a csigatömeg, hogy csak előrehajtom a fejem. Amikor egyszer kipróbáltam, seggig érő hajjal, iszonyatosan megfájdult a fejem.

3. Szintén mai, elmés felfedezés, hogy sütni jobban szeretek, mint főzni.

4. Utálok takarítani, ill. azt utálom, hogy max. jövőhéten kezdhetem elölről.

5. Nagyon sokszor vannak rémálmaim.

6. Jelenleg ciklámenszínűre vannak festve a lábkörmeim.

7. A kezemen nem.

8. Régen sok gyűrűt, karkötőt, nyakláncot hordtam, mostanában nem, kicsit fájlalom.

9. Imádom a fehérre festett, régi stílusú bútorokat.

10. Szeretem a Lakáskultúrát, a Rubicont és a BBC Historyt.

11. A magyar történelem iránt viszont képtelen vagyok felpiszkáltatni az érdeklődésem, ezért a középiskolai töritanáromat teszem meg bűnbaknak.

12. Ja, végére értem, jessz:D

Két megjelenés

1. A mai napig nem mertem 100%-os biztonsággal elhinni, hogy tényleg lesz Margaret Atwood életműkiadás, de ennek itt az első tanújele, a Guvat és Gazella. Bevallom, rajongó létemre kicsit megriadtam a fülszövegtől, elég elszálltnak hangzik, pedig Margaret egyik magyarul megjelent regénye sem mondható szokványosnak vagy unalmasnak, különböznek egymástól és egyediek. Kicsit nagyot mondtam, mert a Fellélegzést azóta sem olvastam el, márpedig mire lesz Európa akció a Szandinál - azaz, amikor meg tudom venni a Guvatot - illő "készen" várni Atwood új művét.
Itt bele lehet olvasni.
Szerző: Margaret Atwood
Cím: Guvat és Gazella
Eredet cím. Oryx and Crake
Kiadó: Európa Könyvkiadó 
Kiadás éve: 2012
Fordította: Varga Zsuzsanna
Oldalszám: 256 oldal
Ár: 3200 Ft

2. A Vérbe öltözött Anna után jön a Geopen kiadó újabb ifjúsági regénye, A kör. Érdekessége, hogy svéd szerzők tollából származik, óvatosan ráraktam a kívánságlistámra, de még nem tudom, érdekel-e annyira, hogy én legyek a tesztnyúl.

Szerzők: Mats Strandberg - Sara Bergmark Elfgren 

Cím: A kör

Eredeti cím: 

Kiadó: Geopen Kiadó 

Kiadás éve: 2012

Fordította: 

Oldalszám: 600 oldal

Ár: 3400 Ft

Megjelenés: 2012. 10. 25.

Titeket érdekel valamelyik?

Júliusi zárás

Mindig történik valami, ami az adott hónapot teljesen hazavágja. Jelen esetben a Szandi nagy nyári akciója.

  
   
   
  

A Boszorkánykonyha nagyon régóta csücsül a kívánságlistámon, már arra is gondoltam, hogy letörlöm, nem fogok érte hét ezret adni, de a Líra akciójában mindössze 990 Ft, annyit bőven megért, és gyönyörű kiadás, öröm lapozgatni. A Magánélet a Napkirály korában egy magamfajta dilettáns francia történelem-rajongónak alap, még jó, hogy azonnal rendeltem, mert a Magánélet-sorozatot nagyon hamar elkapkodták. Ugyanezért ejtettem meg rögtön a nagy akcióbeli vásárlást, és marha soknak tűnik ez a hat könyv, de valójában nagyon kell türtőztetnem magam, hogy ne szerezzek be további kincseket. Cvetajevába beleszerettem, amit három vers is bizonyít. Ginny néni műveinek beszerzésére azóta készülök, amióta elolvastam tőle az első könyvet, sajnos csak ennyit akcióztak le tőle, és a Flush-t, aminek már boldog tulajdonosa vagyok. A Zeusz és A gyűjtő régóta érdekel, Anne Shirley kalandjainak második részét ajándékba kaptam Liliane-től, Scudder kilencedik pokolbéli alászállása reci volt, a Rózsák csere (zenkának nem tetszett, hej, hogy fogok én káromkodni...), az utolsó kettő pedig szülinapi ajándék; a Soullesst régóta szerettem volna, de miután vagy négy cseréről lecsúsztam, rá esett a választásom, a Homály pedig nagyon érdekesen hangzik, és az Örökség elolvasása óta kíváncsi vagyok rá.
De a nagy akcióbeli dőzsölés óta nem vettem könyvet, azaz kb. egy hónapja.

Brigitte Bulard-Cordeau: Boszorkánykonyha - A csábítás receptjei

Trassard-Casali-Auger: Magánélet a Napkirály korában

Virginia Woolf: Felvonások között

Virginia Woolf: Az évek

Virginia Woolf: Három adomány

Melania G. Mazzucco: Vita

Marina Cvetajeva: Marina Cvetajeva versei

Maurice Druon: Zeusz emlékiratai

Evelyn Grill: A gyűjtő

Lucy Maud Montgomery: Anne válaszúton

Lawrence Block: Tánc a mészárszéken

Leila Meachem: Rózsák

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen

Katherine Webb: Homály

A hét borítója

Múlt héten elmaradt az OKK bokros dolgai miatt, de most már azért ennek a rovatnak is jusson hely. Holnap pedig a júliusi bűnözéseim következnek, mert ha Neela nem kérdez rá, nem írok róla postot.

Jennie Fields: The Age of Desire

És a fülszövege nagyon érdekesen hangzik.

Az férfiszemélyekrűl

Tizenkét perc múlva hajnali egy, ami jelen szituációban azt jelenti, kezdek abba a módosult tudatállapotba kerülni, amikor másnap délben reggel nem emlékszem, hogy milyen írásbeli ámokfutást végeztem.
Nagyon meleg van, éjszaka nem tudok aludni, a papírvékony, agyonmosott hálóingemet (élő emberfia előtt nem mernék benne mutatkozni, még a macskákat is megkímélem tőle) egy pufajka és egy irhakabát kereszteződésének érzem, és ma volt először olyan hőség, hogy azt mondom, nekem is kezd elegem lenni.
Mindezt csak azért mondom, mert ma éjszaka [nekem addig tart az éjszaka, amíg a párnámra nem hajtom a fejem] különösen nemnormális vagyok, ugyanis a pasikról fogok írni. Nem, nem a férfiakról, mert azokból már olyan kevés van, hogy lassan múzeumban a helyük.

Nyaralás alatt, a strandon láttam egy srácot. Tőlünk pár méterre táborozott le a családja, ő azonban állt, laza, mégis büszke testtartásban, hogy mindenki megcsodálhassa... a babarózsaszín sortját. A csupasz lábra felhúzott, hófehér sportcipőjét. A strasszköves fülbevalóját. A gondosan belőtt haját, a fehér keretes, retro napszemüvegét, és az olyannyira szőrtelen testét, amely láttán minden nő kétszer is lepillant a lábára és gondolatban megerősíti magát, hogy igen, reggel nem felejtett el epilálni.
De az egészben az volt a legrosszabb, hogy a pink nacija a csípője alatt kezdődött, egy-két centi, és közszemlére kerülnek a valószínűleg szintén borotvált nemesb alkatrészei, ez volt az, amit nagyon nem akartam látni, úgyhogy helyzetet változtattam és folytattam a Láthatatlan városok olvasását.

Elbeszélgettem a kedvessel a különböző ideálokról, és komolyan, nem tudom elhinni, hogy létezik olyan nő, akinek az ilyen pasik tetszenek. A fentebb ábrázolt srácnak nem kell két hét, és jóindulatú félhomályban, enyhén becsípve egy másik pasi randira hívja, de nem azért, mert meleg, hanem mert nőnek nézi. Félre ne értsetek, nem akarok mélyenszántó, analitikus eszmefuttatást levezetni - egyetlen gender studies-órám volt, bár nagyon élveztem - a társadalmi és nemi szerepekről, csak elcsámcsogok magamban róla, ha úgy tetszik, gondolkodom. És azt is megmondom mindjárt, hogy kerül ez egy könyves blogra (ami néha nagyon nem az).
A szürke ötven árnyalatáról szóló PL-postot olvastam, amikor a fenti jelenség eszembe jutott, és összekapcsolódott bennem azzal, hogy mit esznek a nők ezen és az ehhez hasonló irományokon. Igen, ezt a negatív felhangú szót használom rá, mert értéktelen és néha káros betűhalmaznak találom. Nem sznobizmusból, hiszen jobbára szórakoztató irodalmat olvasok és jó pár olyan regény díszeleg az olvasmánylistában, ami beleillik az 50 árnyalat kategóriájába, pl. az Anita Blake, vagy a nemrég olvasott A démon jele. Az előbbi sorozat első nyolc részét nagyon szerettem olvasni, mert azokban a történetnek csupán része volt az erotikus szál, míg a későbbiek teljesen szexközpontúak. A démon jele ebben a tekintetben hasonló az AB-hez, a főszereplő itt is nyomoz, és mellette van romantikus-erotikus vonal, de a Bűnös vágyak óta sok víz lefolyt a Dunán, én pedig annál is több könyvet olvastam el, és amikor a csaj - nem jut eszembe a neve, jaj, megvan, Kara! - egyik ismerőse roppant találó megjegyzést fűz Kara pangó magánéletéhez, legszívesebben elhajítottam volna a könyvet. Amikor pedig megjelenik az überszexi Démon Lord, a hosszú, fehéresszőke hajával, a metálkék, igéző szemeivel, az adoniszi testével és gondolom a fél méteres farkával és olyan orgazmusban részesíti Karát, hogy majd' leesik a feje (valami ilyesmit mond), arra gondoltam, kedves Diana, te velem már nem fogod tudni elhitetni, hogy ez egy jó könyv. Rögtön eszembe jutott Anita két pasija - ja, és ebben a könyvben is feltűnik egy másik, az arannyal pettyezett zöld szemű, nem tökéletes arcú, ám jóképű FBI-ügynök! -, és annyira fedi egymást a három kép, hogy olyan, mint amikor a tanár két egyforma dolgozatot olvas egymásután, néhány mondatbeli különbséggel. Ja, és J.R. Ward roppant eredeti hímjei is eszembe jutottak, természetesen, még az a szerencse, hogy a többi ilyen állat nem, pedig biztos találkoztam többel is a könyvek lapjain.
Most elkanyarodom kicsit arra, hogy miért tartom néha károsnak ezeket a regényeket - mert nem valós képet ábrázolnak. Ezek a pasik mind-mind a női fantázia szüleményei (tudom, hogy nem mondok újat, de önimádó bloggerként muszáj kiélnem a mániákus közléskényszeremet), és amikor látom a könyvtárban a lányokat, hogy többesével kapkodják le ezeket a köteteket a polcokról, egy picit megcsóválom a fejem. Csajok, nőjetek már fel. Ezek az átműtött, fehér lovas szőke hercegek nem kerülnek az utatokba, vagy, ha mégis, ügyet se vetnek az átlagos lányokra, az ún. szürke kisegerekre (én ezt máshogy látom, de nem egy könyvben a női főszereplő ezzel a szóhasználattal van elintézve), az pedig, hogy a második oldalon, bocsánat, a második pillantásra belétek zúgjon, olyannyira, hogy élete végéig minden más nőt oltári rondának talál, jóval túl van a lehetetlen határain. És nem azért, mert ti tényleg unalmas, zárt életet élő kisegerek vagytok egy szűk egérlyukban, hanem azért, mert ezeknek a himpelléreknek amilyen hosszú a haja, olyan alacsony az IQ-ja, az érzelmi intelligencia pedig sikítva menekül előlük. Ismerek néhány ilyen lányt, akik az úgymond tökéletes alatt senkivel nem érik be, ez nem elég izmos, az csóró, annak nem kék a szeme (!), a negyediknek nem trendi a cipője. És keseregnek, hogy egyedül vannak.Nem tudom, mikor fognak rájönni, hogy a szerelem nem a különböző epszeken vagy a szemszínen múlik, de kíváncsian figyelek.
Amit nem értek, a seggig érő haj és hiperkülönleges szemszín. Az előbbivel nem tudok mit kezdeni, miért alapfeltétel lassan, a másik annál érdekesebb. Legyen kék! Zöld! Sárga, szürke, fekete, piros, lila, nem, ez már nem elég, legyenek benne arany-rozsdaszín, ezüst pöttyök, csillámok, szökőkutak, delfinek, mert a szivárványhártyánál fontosabb külső, vonzó jellemző tulajdonság nincs!
Azt se értem, honnan veszik ezek az írónők, hogy ezek a csinifiúk az első alkalommal a csúcsra juttatják a főszereplő nőket, néhol elég a puszta pillantásuk, vagy hogy a kezükkel végigsimítanak Priscilla-Kathy vállán, és olyan forróság önti el őket, hogy beleremegnek (bocsánat:P). Az általuk tökéletesnek beállított külső nem garancia a vonzódásra. A gyermekkori traumákat, különböző lelki sebeket se hagyjuk ki a sorból, ezek miatt ölt magára Szegény Szenvedő Férfiú zord arckifejezést, hűvös viselkedést, amelyen P.-K. sikeresen áttör, és felfedezi Élete Értelmének gyöngéd, sebezhető oldalát, amely magával hozza a delikvens feltétel nélküli, permanens imádatát.
Hörr. Jelzem, a postommal senkit nem akarok megbántani, álmodozni lehet és szabad, ideáljai mindenkinek vannak, hogy milyen, az gusztus dolga, de az, hogy mikor enged az elvárásaiból, mikor hagyja el - illetve, hogy elhagyja-e - a romantikus ábrándképeket (nem, nem kell hozzámenni a kapcsold-be-a-tévét-adj-ennem-feküdj-alám csákóhoz), nagyon nem mindegy, és arra vagyok kíváncsi, mit gondoltok erről, károsnak tartjátok-e, volt-e álomképetek - igen, az álompasis szavazás néhány túlkapása is eszembe jutott a post írása közben -, mikor alakult át ez, stb. A fiúk véleményére is kíváncsi vagyok, mit gondolnak a két pasitípusról, és gondolom náluk is előfordul ilyen idealizált nőkép.

Kinél, mikor

Heloise elvállalta, hogy ő lesz az első olvasmányunk házigazdája, tehát a rendkívül szellemes és felüdítő csevely majd az ő postja alatt fog történni.
A Monte Cristo uralmát aligha fogja valamelyik könyv megtörni, de még van néhány nap.

És ugye, két hónapot adtunk magunknak - de mikortól kezdjük? Vagy csak egy határidőt jelöljünk ki, szeptember végén-október elején?

A halál istennője

"Végül is nem vagyunk gyerekek. Nem hiszünk a tündérmesékben. Én nem vagyok a herceg, ő nem Csipkerózsika. Én gyilkosságok halott áldozatait gyilkolom, ő élő embereket szaggat darabokra, csontokat tör és öldököl. A gonosz sárkány és a gonosz tündér. Ezek vagyunk mi."

Kendare Blake: Vérbe öltözött Anna

Értékelés: 3.5 libafosszínű pizsama az 5-ből

Kedvenc karakter: Morfran

A gyilkos szellem létezéséről vérrel írt levél útján értesítik Theseus Cassio-t, a fiatal kísértetvadászt, akinek érdeklődését – habár kezdetben üres fecsegésnek tartja Anna történetét – felkelti az eset, ezért édesanyjával, a padlizsánlila hajú „online boszi”-val és annak fekete macskájával, Tybalttal nekivág az útnak, hogy felgöngyölítse az ügyet. Casnek hamar érkezése nyílik meggyőződni a sztori igazságáról, ám arra nem számított, hogy Anna szinte megbabonázza, ő pedig nem csupán öldöklő szellemként fog rátekinteni…

Az Anna Dressed in Blood azon kevés young adult könyvek egyike, amit mindenképpen szerettem volna elolvasni, és lássatok csodát, megjelent magyarul (A hét borítója rovatnak varázsereje van), mégpedig a Geopennél, és most lehetne azon mélázni, jó dolog-e, hogy már ennél a kiadónál - és a Cartaphilusnál is - található YA kategória. De legalább igényes kiadást vehetünk kézbe, regiment hiba nélkül, és bordó tintával szedett betűkkel, tökjó.
Nekem ez a könyv részben csalódás volt, már megint hittem a hype-nak, pedig nem vártam csúcskategóriás szellemsztorit. Az a legnagyobb bajom, hogy ez simán lehetett volna normál felnőttregény, amihez bővebb szókészlet - és az "istennő" szó ritkább előfordulása -, hátborzongatóbb stílus dukált volna, és talán azon az érthetetlen szerelmi szálon is javított volna. Cas, aki amúgy nagyon szimpatikus volt, mindennek tűnik, csak tinédzsernek nem, nyugodtan lehetett volna harmincakárhány éves, és akkor az obligát iskolás jeleneteket is megúsztuk volna, ami szintén csak díszlet, mint a szülők, kivéve Cas anyukáját és Thomas nagyapjától, Mofrantól eltekintve, aki szintén érdekes embernek tűnik.
A szerelmi szál, jajistenem. Ha ez kimarad, vagy nem így végződik, olyan jó lehetett volna, de ez számomra teljesen hiteltelen és logikátlan, de nem spoilerezek, bár valószínűleg mindenki tudja, kik lesznek egymásba szerelmesek. Annyira szuper, kellemes kis kísértettörténet lett volna, ha Kendare Blake nem fojtja rózsaszín szirupba... annál is inkább, mivel Anna nagyon tetszett nekem; Anna Korlova – illetve az, amivé halála után alakult – az Ontario állambeli Thunder Bay-ben folytatja tevékenységét, nevezetesen azt, hogy bárkit, aki belép a házába, darabokra tép. A szóbeszéd szerint tizenhat évesen fültől fülig elvágták a torkát, vére teljesen átáztatta hófehér báli ruháját, amióta pedig kísértetként visszatért, áldozatainak vérétől vöröslik, innen ered a neve: Vérbe öltözött Anna. Majdnem cuppogtam a gyönyörűségtől, amikor a szellemlány megjelenik, a háza leírása is nagyon tetszett, az pedig külön vidor dolog, hogy egy finn kísértetről van szó, bár a neve nem éppen ezt sugallja.

Az eddigiek alapján úgy tűnik, nagyon utáltam ezt a regényt, de ez nem a valóságos képet mutatja; kifejezetten üdítő volt A dervisház után olvasni, jólesett a könnyedsége, a lendülete, volt néhány szereplő, akit kedveltem (ebbe Tybalt is beleszámít), és ez nekem ott és akkor tökéletesen elég volt. Eredetileg négy fittyfenét adtam rá, de már csak halvány emlékeim vannak a történetről, nem mondhatni, hogy mély nyomot hagyott bennem - ettől függetlenül az októberben megjelenő A rémálmok lányára kíváncsi leszek.

Eredeti cím: Anna Dressed in Blood
Sorozat: Anna 1.
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2012
Fordította: Bíró Júlia
Ár: 2990 Ft
Az írónő honlapja

Pontosítunk (OKK)

Csak néhány infó, hogy ne vesszen el a kommentek között:

1. Még várhatunk, de úgy néz ki, hogy a Monte Cristo grófja fog nyerni. Olyan büszke vagyok magunkra, hogy elsőnek sikerült ezt a benga jószágot kiválasztani:D
2. Természetesen erre hosszabb idő adatik terjedelme folytán - Nima két hónapot javasolt, szerintem ez elég lesz. Vagy ha nem, kijjebb toljuk a határidőt.
3. Az is játszhat, aki nem blogger - valamelyikünk felteszi az értékelését a blogjára, ennyi.
4. Kinél ülésezzünk majd két hónap múlva?
5. A logó. Szerintem ez tök cuki, de mást egyelőre nem találtam, ha valakinek van ötlete, linkelje be, légyszi.

+1. Ja, a következő körbe javasolt könyveket majd akkor emlegessük szerintem, ha ezt túléltük. A jelenlegi szavazást már nem szeretném bolygatni (kivéve, ha ti ezt akarjátok, akkor indulhat elölről).

Könyvet választunk (OKK)

Az eddig jelentkezőknek - Nima, szeee, Nita, Heloise, Joeymano, Zenka, PuPilla, azt hiszem, egyelőre ennyien vagyunk, szerény személyemmel kiegészülve - tetszik az előzőekben felvázolt terv, úgyhogy szerintem lépjünk tovább, és most jön a neheze.

Melyik könyvet válasszuk?

Orbitális egy kérdés. Eleddig csak annyit határoztunk meg, hogy ne idei megjelenés legyen, és tudjunk róla beszélgetni, ja, és lehetőleg egy darab.
Arra kérem magunkat, hogy ne ragadjon el minket a mohóság, mert akkor elaprózódnak a szavazatok és befullad az egész.

Nekem ezek jutottak eszembe:
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja - ezt néhányan már amúgy is akartuk:D
Kate Chopin: Ébredés
Joyce Carol Oates: Állatok
Alkyoni Papadaki: A Hold színe
Donna Tartt: A titkos történet

És nektek?