Értékelés: 3.5 libafosszínű pizsama az 5-ből
Kedvenc karakter: Morfran
A gyilkos szellem létezéséről vérrel írt levél útján értesítik Theseus Cassio-t, a fiatal kísértetvadászt, akinek érdeklődését – habár kezdetben üres fecsegésnek tartja Anna történetét – felkelti az eset, ezért édesanyjával, a padlizsánlila hajú „online boszi”-val és annak fekete macskájával, Tybalttal nekivág az útnak, hogy felgöngyölítse az ügyet. Casnek hamar érkezése nyílik meggyőződni a sztori igazságáról, ám arra nem számított, hogy Anna szinte megbabonázza, ő pedig nem csupán öldöklő szellemként fog rátekinteni…
Az Anna Dressed in Blood azon kevés young adult könyvek egyike, amit mindenképpen szerettem volna elolvasni, és lássatok csodát, megjelent magyarul (A hét borítója rovatnak varázsereje van), mégpedig a Geopennél, és most lehetne azon mélázni, jó dolog-e, hogy már ennél a kiadónál - és a Cartaphilusnál is - található YA kategória. De legalább igényes kiadást vehetünk kézbe, regiment hiba nélkül, és bordó tintával szedett betűkkel, tökjó.
Nekem ez a könyv részben csalódás volt, már megint hittem a hype-nak, pedig nem vártam csúcskategóriás szellemsztorit. Az a legnagyobb bajom, hogy ez simán lehetett volna normál felnőttregény, amihez bővebb szókészlet - és az "istennő" szó ritkább előfordulása -, hátborzongatóbb stílus dukált volna, és talán azon az érthetetlen szerelmi szálon is javított volna. Cas, aki amúgy nagyon szimpatikus volt, mindennek tűnik, csak tinédzsernek nem, nyugodtan lehetett volna harmincakárhány éves, és akkor az obligát iskolás jeleneteket is megúsztuk volna, ami szintén csak díszlet, mint a szülők, kivéve Cas anyukáját és Thomas nagyapjától, Mofrantól eltekintve, aki szintén érdekes embernek tűnik.
A szerelmi szál, jajistenem. Ha ez kimarad, vagy nem így végződik, olyan jó lehetett volna, de ez számomra teljesen hiteltelen és logikátlan, de nem spoilerezek, bár valószínűleg mindenki tudja, kik lesznek egymásba szerelmesek. Annyira szuper, kellemes kis kísértettörténet lett volna, ha Kendare Blake nem fojtja rózsaszín szirupba... annál is inkább, mivel Anna nagyon tetszett nekem; Anna Korlova – illetve az, amivé halála után alakult – az Ontario állambeli Thunder Bay-ben folytatja tevékenységét, nevezetesen azt, hogy bárkit, aki belép a házába, darabokra tép. A szóbeszéd szerint tizenhat évesen fültől fülig elvágták a torkát, vére teljesen átáztatta hófehér báli ruháját, amióta pedig kísértetként visszatért, áldozatainak vérétől vöröslik, innen ered a neve: Vérbe öltözött Anna. Majdnem cuppogtam a gyönyörűségtől, amikor a szellemlány megjelenik, a háza leírása is nagyon tetszett, az pedig külön vidor dolog, hogy egy finn kísértetről van szó, bár a neve nem éppen ezt sugallja.
Az eddigiek alapján úgy tűnik, nagyon utáltam ezt a regényt, de ez nem a valóságos képet mutatja; kifejezetten üdítő volt A dervisház után olvasni, jólesett a könnyedsége, a lendülete, volt néhány szereplő, akit kedveltem (ebbe Tybalt is beleszámít), és ez nekem ott és akkor tökéletesen elég volt. Eredetileg négy fittyfenét adtam rá, de már csak halvány emlékeim vannak a történetről, nem mondhatni, hogy mély nyomot hagyott bennem - ettől függetlenül az októberben megjelenő A rémálmok lányára kíváncsi leszek.
Eredeti cím: Anna Dressed in Blood
Sorozat: Anna 1.
Kiadó: Geopen
Kiadás éve: 2012
Fordította: Bíró Júlia
Ár: 2990 Ft
Az írónő honlapja
Ó, pedig én is nagyon várom ezt a könyvet.
VálaszTörlésGondolkodtam már amúgy a dolgon, hogy valóban sok YA könyv olyan, amit felnőtt könyvként százszor jobban meg lehetne írni... És amúgy fel is vetettem egy YA rajongónak, hogy mi a fenének ezt erőltetni, de nem nagyon jutottunk dűlőre.
Tényleg nem rossz, meg sokan szeretik, csak nekem már sok ez a műfaj, könnyen lehet, hogy tetszene neked.
VálaszTörlésJaj, a rajongóktól ilyet nem lehet kérdezni:)
óh, most nézem, hogy neked ez nem tetszett.
VálaszTörlésigen, teli van hibávan, én ezt elismerem, de én egyszerűen imádom. nyilván ez az én egyik guilty pleasure-öm.:))