2012. augusztus 11., szombat

Tizennégy éjszaka

"... Errefelé él egy legenda a makacs hetedik hullámról. Az első hat kiszámítható és kiegyensúlyozott. Meghatározzák egymást, építenek egymásra, nem okoznak meglepetést... De vigyázat, jön a hetedik hullám! Ez kiszámíthatatlan. Sokáig fel sem tűnik, benne van az unalmas végjátékban, igazodik az előtte kifutó hullámokhoz. De néha kitör. Mindig csak ő, mindig csak a hetedik hullám. Mert gondtalan, gyanútlan, lázadó, mindent elsöprő, mindent újjáalakító."


Daniel Glattauer: A hetedik hullám
Értékelés: 3.5 postafióklélek az 5-ből
Kedvenc karakter: Emmi


Már az első részről se tudtam sok mindent írni, erről még kevésbé. Sokak szerint olvasók elleni merénylet volt a Gyógyír északi szélre befejezése, szerintem kicsit idegesítő, így nem nagyon voltam izgatott, mi történik a folytatásban - talán mert sejtettem, hogy Emmi és Leo még mindig ugyanazokon a problémákon rugózik, tisztára, mint egy mókuskerék, csak én olyan mókus voltam, akinek tele van a tütüje a körbe-körbe futkosással.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a könyv unalmas... illetve mégis. Éppen nem aludtam el rajta, de engem abszolút nem érdekelt, mire jutnak ezzel a szerencsétlenkedéssel, és úgyis ki lehet találni, hogy mi lesz a vége. Egyértelmű, hogy ez a két ember nem tud egymástól elszakadni, amíg létezik az internet, de amikor végre valamelyikük rászánja magát a cselekvésre, akár az A, akár a B verzióra, a másik mindig visszatáncol, a türelmem a végső határon jojózott.

Azt hiszem, el fogom adni ezt a két kötetet, remélem, lesz rá jelentkező.


Eredeti cím: Alle sieben Wellen
Kapcsolódó kötet: Gyógyír északi szélre (előzmény)
Kiadó: Park
Kiadás éve:2010
Fordította: Kajtár Mária
Ár: 2900 Ft
Az író honlapja


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése