Értékelés. 2.7 szelíden pszichedelikus nyakkendő az 5-ből
Kedvenc karakter: -
Az eltört teáspohár mellett ez volt a másik balsorsú nyaralós könyvem, de ez sokkal rosszabb élmény volt.
Alapesetben szeretnem kellett volna ezt a könyvet; főleg a többiek értékelésében írott Anita-Blake párhuzam miatt, a démonok is piszkálgatták az érdeklődésem, és persze mindig szerettem az urban fantasy műfaját. De az emberek változnak, én is, és két műfaj kezd megritkulni a palettámon, egyik a YA, a másik az urban fantasy. Félre ne értsetek, nem azt akarom mondani, hogy az én cizellált agytekervényeim-és hulláim már alantasnak találják ezt a két műfajt, dehogy, csak nem olvasok el válogatás nélkül mindent, ami megjelenik ezekben a kategóriákban, túl sok könyvön vagyok túl, más regények felé fordult az érdeklődésem, ennyi.(Ettől függetlenül majd' megveszek Alma Katsu regényéért, de előbb igencsak megvárom, mások mit mondanak róla, nehogy irgalmatlanul pofára essek és értékes időt pazaroljak egy újabb érdemtelen történetre.)
Több problémám is volt a regénnyel: egyrészt irtózatos klisékkel operál - ha még egy könyvben elsüti valaki a "nincs magán-és szexuális élete a magányos főhősnőmnek"-sablont, azt tényleg kirepítem az ablakon. Ehhez kapcsolódik a Démon Lord megjelenése - kapcsolatuk hozza a Wardnál már olvasott alá-fölérendeltségi viszonyt, megjelölés, az-enyém-vagy jááájjj, és még Leelan Park is van, komolyan el tudom képzelni, hogy Rowland huszárosan tisztelegni akart kollégája előtt -, aki természetesen überfantasztikus szexuális élményben részesíti a főszereplőt, Karát. A külseje is teljesen tipikus: fehéresszőke, hosszú haj, adoniszi test (szó szerint ez szerepel), azúrkék szemek. Nem is értem, miért nem "A démon szeme" lett a regény címe, sokkal több szó esik róla, mint ahogy egészséges lenne (azaz egyszer). És ez még semmi, az ellenszenves, tudálékos FBI ügynök pislantói is alapos elemzés tárgyát képezik. Könyörgöm, mi a frászkarikának?! Semmi köze a cselekményhez, se a gyilkosságokhoz, se a démonidézésekhez. Az unalmasnak mondott barna hajszínen végképp felháborodtam, értem én, hogy ezzel a főhősnő emberi, esendő oldalát kívánta megmutatni az írónő, akárcsak a kóros önbizalomhiányt, ami fölöttébb idegesített, de nem tudom értékelni ezt a gesztust, ellentétben mondjuk Bridget Jones kék spárgalevesével, de senkit nem fogok fárasztani a hajszínes vesszőparipámmal, meghagyom Diana Rowlandnek.
A krimiszál volt az egyetlen, amit valamennyire élveztem, bár volt benne pár logikátlanság és egy pont után nem volt nehéz kitalálni a gyilkos kilétét. Sajnáltam, hogy a démonidézésről ilyen keveset közölt az írónő, gondolom, a sorozat további köteteiben jobban kibontja ezt a szálat, de azokat már nem fogom elolvasni, nem én, és nem azért, mert nem jelentek meg magyarul, hanem mert nem érdekel.
Régóta a várólistámon volt A démon jele, és annyira örültem, hogy végre odáig jutottam, hogy végre elolvashatom, és amennyit vártam vele, legalább akkorát csalódtam, biztos így bosszulta meg, amiért sokáig várakoztattam. Hát, bocsánat, kedves Kara - jajistenem, most jut eszembe a befejezés, sose felejtem el - és Diana, de nekem ez nem jött be, úgyhogy érzékeny búcsút veszünk egymástól, ezennel elválnak útjaink. Erős volt a késztetés, hogy félbehagyjam, de meg akartam adni a történetnek az esélyt, hogy megmutassa az előnyeit, tehát én mindent megtettem, de ez bizony rossz élmény volt.
Sorozat: Démonlátó 1.
Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2011
Fordította: Farkas Veronika
Ár: 2980 Ft
Az írónő honlapja
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése