Hosszúhajú veszedelem

"Tegnap este meglazult a Hold, elkezdett csúszni, majd eltűnt a szemhatáron. (...) Hogyan tudhatnám meg, hogy most hol van? Akihez került, bizonyára óvakodni fog attól, hogy elárulja. Ezt egészen biztosan tudom, mert magam is azt tenném. Azt hiszem, általában elég becsületes vagyok, és az is világos előttem, hogy lényem legfőbb vonása a szép után való vágyakozás és rajongás - különösen, ha csillagokról van szó. Egy Holdat azért mégsem lehet rám bízni! (...) Hiába, a Holdat nagyon szeretem, olyan szép és romantikus. Öt-hat darab kellene belőle, akkor sohase mennék aludni."

Mark Twain: Ádám és Éva naplója
Értékelés: 4 földiepret evő tigris az 5-ből
Kedvenc karakter. Éva:D (és nemcsak azért, mert szereti az állatokat:)

Az úgy volt, hogy megint láma voltam és hányavetin egy szál könyvvel vonatoztam fel az Nagy Buda-Pestre, azt hittem, az Éneklő folyó lesz hétvégére meg a hazaútra, hát a nagy büdös fenét volt elég, tudhattam volna. Így (ismét) megdézsmáltam a kedves felettébb tetszetős és impozáns könyvtárállományát. Választásom erre a picike könyvecskére esett hamar kivégzendőt akartam, úgysem olvastam még a szerzőtől tisztességesen.

A történet váltakozva, napló formájában mutatja be az első emberpár, Ádám és Éva (első) gondolatait. Roppant szórakoztató irományok ezek, a vége pedig nagyon megható.:) Nem is tudom eldönteni, melyikük eszmefuttatásait szerettem jobban olvasni; Ádám lényegre törő, szikár mondatait, vagy Éva csapongó, mindenre kiterjedő csicsergését, istenem, annyira nő, hogy nem lehet nem mosolyogni rajta, ahogy mindent elnevez, és sziklaszilárdan hisz benne, hogy mindennek az a neve, amit ő ad. Ádám bezzeg mindegyre elkóricál, ahelyett, hogy kényelmesebbé tenné a szűkebb környezetét, mondjuk arrébb tologatna egy-egy hegyet vagy fellökne még egy Holdat az égre, a hosszúhajú kedvéért.
Jajistenem, imádnivaló lökött őseink egymáshoz való viszonyulása, hihetetlen, mennyire máshogy látják a dolgokat; Ádám szerint Éva állandóan fecseg, holott Éva úgy gondolja, ő csak tapintatos, mert a férfi nem elég értelmes és nem tudja normálisan kifejezni magát.:D "Közönséges az ízlése és cseppet sem szeretetreméltó." Bocsánat a kifejezésért, de egyszerűen behaltam ezen a mondaton.
A vicces stíluson kívül - nagyon meglepődtem, hogy még a Bűnbeesést is ebben a szellemben tolmácsolja, csak semmi világvége gyászhangulat, kérem - azt szerettem a legjobban a regénykében, hogy milyen ügyesen és... autentikusan ábrázolja a nemek közti különbségeket, mintha ez mindig így lett volna, és így is lesz, amíg el nem érünk a világ végének sarkába és még azon is túl, amolyan ironikus kikacsintásnak érzékeltem az író részéről.

Kivételesen nem azért írok ilyen röviden az adott könyvről, mert nincs kedvem, hanem mert ennyit elégnek érzek. Persze, lehetne hosszan ragozni és a többi, de számomra nem olyan olvasmányélményt nyújtott, amelyet oldalhosszat szeretek elemezgetni, hanem éppen csak megemlékezem róla, egy pöttynyit. Egy pöttynyit, hogy esetleg ti is kedvet kapjatok hozzá.

Ui.: a MEK-en el is tudjátok olvasni. Nem fog kifolyni a szemetek, papírformátumban nyolcvan oldal sincs.

Eredeti cím: The Diary of Adam and Eve
Kiadó: Officina Nova
Kiadás éve: 
Fordította: Thaly Tibor
Illusztrálta: Jean Effel
Ár: 150 Ft (eredetileg)