A Wimpole Street foglya

"-... Mrs. Barrett valószínűleg nem alkalmazott volna, ha nem lettek volna kitűnő bizonyítványaim. Még eddig mindenütt sikerült eredményeket elérnem. De Elizabethnél minden nevelési elvem csődöt mondott. Még gomblyukat sem tud varrni, noha elmúlt tizennégy éves!
 Mrs. Barrett keze gyengéden végigsimogatta a vékony bőrkötésű könyvet, unokája első, nyomtatásban megjelent munkáját, és hangjában egy csipetnyi gúnnyal megjegyezte:
 - Hát ha gomblyukat nem is tud varrni, azért, úgy érzem, kedves Miss Orme, ez a kis könyv felér egy tucat gomblyukkal, ha nem többel!"

Kertész Erzsébet: Elizabeth
Értékelés: 5 verssor az 5-ből
Kedvenc karakter: Elizabeth, Browning, Flush:D

Ezt a csodás könyvet Heloise-tól kaptam ajándékba, aki tudja, mennyire odavagyok Elizabeth Barrett-Browningért a 43. portugál szonett óta. Az elsőként a Delírium c. könnyed ifjúsági disztópiában olvasott szonett után elolvastam a Flush-t, amely a költőnő történetét hűséges ebe, Flush szemszögéből írja le, természetesen csak a Wimpole Streetre kerülésétől a haláláig. Kertész Erzsébet regénye ehhez képest olyan, mint egy exkluzív mozifilm, végre az elejétől a végéig megismerhettem Lilibeth életét és választ kaptam a Flush olvasása közben felmerült kérdéseimre. Természetesen nem kezelem kőbe vésett objektív anyagként a történetet, de nem hiszem, hogy földrésznyi lódítások lennének benne.

Mr. és Mrs. Barrettnek tizenegy gyermeke született, nem csoda, hogy édesanyjuk nem tudott maximális figyelmet szentelni valamennyi csemetéjének, miközben a hatalmas birtokot és háztartást is igazgatnia kellett. Elibeth-et a kor szokásaival ellentétben teljesen szabadon nevelik, hagyják, hogy az erdőben kószáljon, verseket írjon, hanyagolja a hímzést, festegést és éneklést, azaz a korabeli, leányokkal szemben támasztott műveltségi követelményeket, jaj, és minő borzalom, ógörögül tanul legkedvesebb testvérével, Edwarddal, kettejüket csak Brónak és Bének nevezik. Édesapja bálványozza a törékeny, fekete hajú kis teremtést, lánya hasonló érzéseket táplál Mr. Barrett iránt.
Aztán egy gyönyörű hajnalon minden megváltozik, amikor... ez spoilernek minősülne? Mivel életrajzi regényről van szó, nemigen, de azért nem írom le, hiszen EBB élete nem annyira ismert, mint például Boleyn Annáé, az aligha okoz meglepetést bárkinek, hogy Anglia királynéját lefejezik. Tehát maradjunk annyiban, hogy történik valami, ami megtöri a Hope End-i boldog életet. Elizabeth amúgy is gyenge egészsége még inkább megrendül, ágyhoz kötött beteg lesz, ám ez tehetségét nem rombolja le - mindössze húsz évesen megjelenik az első verseskötete [a fenti idézetben szereplő kötetet apja készítteti el, ötven példányban], és ami nagyon meglepő, a kritikusok is jól fogadták, akárcsak a további alkotásait, ellentétben férje művészetével, pedig Robert Browning műveit ma jelentékenyebbnek értékelik.
A családot további veszteségek érik, ezek után költöznek a komor Wimpole Street-i lakásba, Londonba, és nemsokára feltűnik Flush "szőrös szatírfeje":) Innentől a történet nagy része ismerős volt, és tudom, hogy ciki, de hótt romantikusnak találtam Elizabeth-ék szökését Itáliába - ahol egyébként sokat javul a költőnő állapota. Nagyon dühös voltam Elizabeth apjára, akit az átélt fájdalmak keserű, zsarnoki emberré tettek, amiért gúzsba kötötte a gyerekeit. Hiába javasoltak az orvosok levegőváltozást, hogy Lilibeth erőre kapjon, apja gyakorlatilag bezárva tartotta abban a komor szobában, ahol az ablakot se merték kinyitni, nehogy a nyirkos londoni levegőtől még rosszabbul legyen. Képtelen vagyok megérteni, hogy egy jóindulatú ember, aki imádja a gyerekét, hogy képes néhány hónap alatt ennyire megváltozni, és meggyőződésében semmi nem képes megingatni, a szökés után apja soha többé nem állt szóba Elizabeth-tel, az unokája se érdekelte. Az is rejtélyes, hogy Elizabeth apja iránti szeretetét hogy nem mérgezte meg annak önzése, egy rossz szót nem mondott rá, pedig nagyon sokszor okozott neki fájdalmat.

Nagyon szerettem ezt a könyvet olvasni -a benne feltűnő regények és más irodalmi vonatkozások miatt pláne -, két nap alatt befejeztem, és biztos, hogy újra fogom olvasni. Csodálom ezt a törékeny nőt, aki szembeszállt a tizenkilencedik századi asszonysorssal ("Asszony sorsa a tűrés" - mondta az édesanyja.), az apjával, a költészetéért, a szerelméért, és számos művével kiállt az elesettek mellett. Gyenge egészségi állapota ellenére hatalmas erő és kitartás rejlett benne, ezt csak a tehetsége múlta felül.

Ui.: nézegetem Kertész életművét, és mivel tetszett az Elizabeth stílusa, valószínűleg a többi könyvét is el fogom olvasni.

Kiadó. Móra
Kiadás éve: 2007
Ár. 1890 Ft
Az írónő a wikin