Személyes

- Befejeztem a Brontë-verseskötetet (csakhogy valami könyves is legyen a postban);
- A Hőscincérbajszú Macska ráesett a fejemre (kb. 5 kilót nyom, nem a fejem, hanem a macska);
- Ismét kék alapon fehér pöttyös pedikűrt alkottam (ingyenes Baba-reklám vagyok);
- Megettem a maradék epret (magyar, nem fagyasztott, a piacon vettem, hehe) stracciatellás jégkrémmel és őszibarackkal, közben óvatosan olvastam - mindjárt kiderül, miért;
- Este nyolckor fütyörészve baktattam az utcán, hálóingben, hónom alatt egy szép hosszú létrával (nem fogom elárulni, hogy mit csináltam);
- Ha alapvetően közgazdász beállítottságú, ám könyvmoly alkatrészekkel és bölcsész vénával megáldott pasival jár az ember lánya (aki 85%-ban bölcsész), akkor az utolsó mondat a világ egyik legnagyobb bókja. Vigyázat, kicsit fáj;)
Én: - De nem is az a baj, hogy nincs hozzá hangulatom [tárgy: New York trilógia], hanem hogy recsegnek a lapok, ahogy haladok, és már alig merem kihajtani, mert félek, hogy kiesik néhány lap, kiszáradt a ragasztó és elengedi őket, vagy nem tudom, mi ilyenkor a gond.
Ő: - Nyugodtan kihajthatod, valószínűleg úgyis veszek egy példányt az új kiadásból.
Én: - De ha miattam kiesnek a lapok, ráadásul ebből a könyvből, szíven szúrom magam.
Ő: - Ne tedd. Nekem fontosak a könyvek, de te fontosabb vagy.

Mindenkit figyelmeztettem, hogy kicsit fáj és nagyon bölcsész:D

Akkor se haragudnék rá, ha megtörné a kedvenc könyveim gerincét.

Ui.: ezt a gyagya postot csak azért írtam mert már megint elcsesztem az időt mert nem olvastok és nem írtok nekem kommenteket és halálosan meg vagyok sértődve, vagy csak unalmas vagyok már.