A könyvek és az emberek

(Update: a néhány napja happolt Kosáryné könyvem, a Vaskalitka eltűnt, mert a rukkoló törölte magát, nagyszerű.)

Ismét módosult tudatállapot, migrénnel, fájó háttal tetézve, de annyi süti meg szeder van itthon, hogy nincs szívem panaszkodni. Én is sütöttem ám (nem szedret), banános-csokis-kókuszos.
Tíz könyv postjával vagyok lemaradva, de most nincs kedvem regényekről írni, helyette megírom a nyolcvanharmadik rukkolás élménybeszámolót, némi vénasszonyos sirámmal körítve.
Több problémám is van:
- lassú, ezt már többen írták, bár így még nem csúsztam le könyvről, baromi idegesítő lehet.
- rengeteg rajta a szemét. Ez alatt a hatvanéves műszaki és KRESZ-könyveket, Tangákat, Romanákat, Éva-,korabeli babaápolási kézikönyveket, Dallas képeskönyvet vagy mit, és az ehhez hasonlóakat értem. És ezek a gyújtósok egyenértékűek pl. a Sárkányok táncával, a kaphatatlan New York-trilógiával és a fél perc alatt elhappolt vörös pöttyösökkel.
- nagyon kevés az olyan könyv, ami érdekel. Amit pedig felraknak, rögtön el is viszik, ma például egy Birodalmat és egy Tövisek hercegét, ez a zsákmányolási technika rosszabb, mint arra a kurzusra elsőként feljelentkezni, amit jó tanár tart és 12 személy a keretlétszám. Nem tudok és nem is akarok egész nap a gép előtt üldögélni.
- Ellenben van tíz pontom, azt hiszem, elüldögélhetek rajta még egy darabig. Új könyvet nem rakok fel, amint ezek elfogynak, hagyom a Rukkolát a fenébe.
- Az oldalon alapfeltétel, hogy jó állapotú könyveket rukkoljunk, ehhez képest kaptam egy koszos könyvet. Igen, tudom, naiv vagyok és megkérdezhettem volna, milyen állapotban van a kötet, de én olyan hülye jókislány vagyok, hogy a játékszabályok szerint játszom. Egy másik könyvbe bele van írva, amúgy kifogástalan állapotban van, de nagyon tudtam volna értékelni, ha szólnak róla. Volt azért egy pozitív tapasztalatom is, a rukkoló megkérdezte, hogy úgy is kell-e nekem a könyv, hogy a régi kiadás van meg neki. Igen, kértem, mert elsősorban a tartalma érdekel.

Ehhez kapcsolódik egy másik csalódásom is, egy kölcsönadott könyvemet szakadt borítóval kaptam vissza, egy szónyi bocsánatkérés nélkül. Igen, ez esetben is jelezhettem volna, hogy légyszi, vigyázz már rám, mert nekem érték ez a könyv, de egyrészt nekem alap, hogy vigyázok minden cuccomra, az pedig kőbe van vésve, hogy kölcsönkapott könyvre úgy vigyázok, mint a macskáimra és a piros csizmámra. (Nem véletlenül nem szoktam kölcsön kérni: félek, hogy minden óvatosságom ellenére baja esik a könyvnek, és akkor a szadista lelkiismeretemet életem végéig hallgathatom.) Másrészt nem akartam az illetőt megalázni azzal, hogy ilyen nyilvánvaló dologra emlékeztetem, de, úgy látszik, megint én vagyok a kakukktojás.

Vége a hegyi beszédnek, ágyba bújok Scudderrel. Mármint a könyvvel, nem az exzsaruval, túl sokat piál, de amíg nem dől a papírból az alkoholszag, addig nincs baj.