Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat...

Nemrég fejeztem be Emily Brontë verseskötetét, remélhetőleg hamarosan írok is róla, addig mutatok pár számomra tetszetős költeményt tőle:

Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat,

éjfél és holdfény, és csillagos ég;

sötét, de az üdvragyogás vele-olvad,

föld lüktet egekbe, egek lehajolnak,

börtönre vetett lelkünk szabadulhat,

béklyóit, rácsát most törtheti szét.

Rengetegek nagy hangjukat adják

az éltető szélnek, hegyoldalakon;

folyók ujjongva partjuk hasogatják,

völgyeken útjuk gátja-se szabják,

dúlt víz szánt, őrjöngeti habját,

S hátrahagy mindent holt-sivatagon.

Fénnyel és méllyel, s áradva-kihalva,

változva, míg nem lesz éjfélre dél;

égzengve, vagy mint sóhaj-zene halkja,

árny árnyra röppen, egymást tovahajtja,

zord terét villám villámra tagadja,

gyorsan jön mind, sebes tűnt-helye kél.

1836. december 13.

Fordította: Tandori Dezső

__________

Kép forrása: weheartit.com