Két személyes kép

Kicsit (nagyon) elmaradtam ezekkel a fotókkal, de jobb későn, mint soha alapon kiteszem őket:

Kivételesen nem a könyvek, hanem az őket támasztó macskák a lényeg - különben is, ezek a kedves könyvei, nem az enyémek:P -, igazán elragadó ajándékok, nem számítottam rájuk:) Névnapra kaptam őket, természetesen Tőle. Köszönöm:*

Ők pedig a második közös konyhai művészkedésünk (először bundás kenyeret sütöttünk:) eredményei, üdvözöljétek Őfenségüket, a Túrógombóc kolóniát!:D Illetve már csak múlt időben lehet beszélni róluk, könyörtelenül elpusztítottuk kedves teremtményeinket. Roppant büszke vagyok magunkra, egyszerűen tökéletesek lettek, nem estek szét, és a tejfölös-áfonyalekváros öntet is fenomenális ötlet volt, bár nekem továbbra is a porcukor marad a kedvenc köretem.