Ezt a kiadást a Szandi idegennyelvi részlegén láttam, annyira bele vagyok esve, hogy ha nem lett volna annyira drága, megvettem tőle, nem tudtam betelni vele. Alapvetően a csicsás díszes borítókat kedvelem, és ehhez a történethez szerintem ilyen is illene, ennek ellenére ez a totál minimál stílus rögtön megvett magának, és nem idegen a regény témájától sem.
Ha ezt nem is, Anna Ahmatova verseit (figyelsz, Nokedli nővérem?) és Jacob szobáját (ilweran, hahó? Igen, tudom, hogy ezt nem szeretted annyira) megragadoztam, előbbit félelmetes hangeffekt kíséretében, utóbbit villámgyors kézmozdulattal. Igen, csak ezt a kettőt, pedig tudtam volna még mit vásárolni, de egyrészt spórolunk, másrészt rengeteg olvasatlan könyvem van itthon.
Utána következett az első bekezdésben tárgyalt Szandi látogatás, aztán a helyi molyklub néhány tagjával és egy vendéggel bevettük magunkat a cukrászdába, elfogyasztottuk a fél sütikészletet és társasjátékoztunk, melynek keretében kétszer megöltem a kedvest, illetve az általa választott szerepet. Igen, nagyon jó volt sokan játszani a Citadellát, de ez adott neki egy mellékízt - na, nem kell félteni, nagyon sokszor kitolt már velem, aljas indokból, előre megfontolt szándékkal.
Bocsi a nyomi bejegyzésért, nem megy ez mostanában nekem.
Figyelek :)) Jó vásárt tetszett csinálni.
VálaszTörlésÉs nagyon szeretem a minimál borítókat, szóval baromira tetszik ez a fönti - mondjuk hogy mennyi köze van a sztorihoz, aztat én nem tudhatom, mert még nem olvastam :)
Illik hozzá, a könyvek nagyon fontos szerepet játszanak benne:)
VálaszTörlésMajd egyszer utánajárok :)
TörlésHahó :) attól, hogy az nem lett akkkora kedvenc, még jó...
VálaszTörlésGyűljenek csak a Woolfok!
Igenis, mester!:D
VálaszTörlés