Értékelés: 4.8 cukrozott eper az 5-ből
Kedvenc karakter: -
Szoktam néha magamnak meglepetéseket okozni (ebből következik, hogy sose unatkozom:), mint például azzal, hogy ez a mesekönyv nagyon érdekelt, az Európás - igen, ők adták ki, én is néztem egy szép nagyot - akcióban alig bírtam megállni, hogy ne rendeljem meg, de aztán sztimi53 olyan drága volt, hogy ezt ajándékozta nekem vénülésem alkalmából, köszönöm neki.
Meseregény, aha - nemcsak én okoztam magamnak meglepetést, hanem a könyv is nekem; azt hittem, egy érdekes, kicsit megható történettel nézek szembe, melynek végén a hősök boldogan élnek, míg meg nem halnak, a rossz pedig megkezdi letöltendő börtönbüntetését. Hát, nagyon nem ez történt, és a végén egész más kép rajzolódott ki bennem A szív mechanikájáról, mint amikor fellapoztam a kötetet.
Imádtam a szerző szóhasználatát, a "paranormális kutyahideg" volt a mézesmadzag, amivel a regény magához vonzott, és a nem mindennapi kifejezések végig jelen voltak, a legnagyobb örömömre.
A koncert másnapján úgy sétálgatunk Sevillában, mint egy igazi szerelmespár. Az idő kellemes, langyos szél simogatja a bőrünket. Ujjaink ügyetlenek a normális emberek fényes nappali gesztusaihoz képest. Éjszaka a vágy irányítja őket, betéve tudják egymást, de most olyanok, mintha négy balkéz próbálni leírni azt, hogy »jó napot.« Csetlünk-botlunk, mint egy igazi vámpírpár, ha napszemüveg nélkül indul bevásárolni a piacra. A romantika csúcsa. Az erotika csúcsa pedig számunkra az, hogy nyugodtan átölelhetjük egymást a Guadalquivir folyó partján fényes délután.
1874-ben járunk, Edinburgh-ban. Hiába van már április 16-a, ez minden idők leghidegebb napja, a szökőkutak vize folyócskázás közben megfagy, a madarak reptükben megdermednek, de még az emberek is járás közben, már ha voltak olyan bolondok vagy szerencsétlenek, hogy kimerészkedtek, esetleg kinn rekedtek ebben a pokoli időjárásban. Ennek köszönheti óraszerkezettel megtámogatott szívműködését little Jack, vörös hajú főhősünk, aki a kontakthibás mosolyú Madeleine doktornál látja meg a hóvilágot. Nagyon tetszett a doktor háza (pláne, hogy van egy vén, fekete macskája, akinek zöld keretes szemüvege van, még Jack szerint is "nagyon menő"). Mindenki ilyen érdekesen lefestett karakter: Miss Acacia, "a kis énekesnő", aki hiúságból nem hord szemüveget és ezért mindennek nekiütközik, Joe, aki korábban Miss Acacia szerelme volt, George Méliès, az illuzionista órásmester, aki Jack mellé szegődik és a szerelem rózsaszín mágiájában igyekszik kiművelni.
Ez elég meseien hangzik, ugye? Pedig bőven vannak benne realista elemek, itt van rögtön a másság kérdése - little John halkan zakatoló szívével jócskán eltér az átlagtól, ami elegendő ahhoz, hogy állandóan zrikálják az iskolában, főleg Joe, aki páros lábbal igyekszik széttaposni az álmait. Madeleine doktor szintén nem örvend nagy népszerűségnek, boszorkánynak nevezik, azt pletykálják róla, hogy megöli a kisbabákat és mindennel összeadja magát, hogy torzszülötteket hozzon a világra. Aztán a szerelem és párkapcsolatok problematikája, nos, ez egyáltalán nem olyan, amilyennek elképzeltem. Ezzel kapcsolatban kicsit bábuszerűnek láttam Miss Acaciát, aki aszerint hajladozik, melyik fiú hogy bánik vele, mintha kizárólag ez befolyásolná, nem lennének saját elhatározásai, és a rövidlátása az emberi viselkedésre is kivetülne. Nagyon nehéz ezen a szerelem nevű hídon egyensúlyozni, mert önmagában a "lángolás" nem elegendő egy kapcsolat fenntartásához, nem lehet örökké egymás kezét fogni és a szemünkkel felfalni a másikat. De nemcsak ez a történet tanulsága (úgy látszik, mégis van neki, hiába nem mese), hanem az is, hogy meg kell tanulni elengedni azokat, akiket szeretünk, hagyni kell, hogy elkövessék a maguk hibáit. Igen, fáj hasra, orra meg pofára esni, de az ember már csak olyan fogyatékos lény, hogy többnyire a saját hibáiból tanul, és ha nem engedjük el az élet iskolájába, annak keservesen rossz vége is lehet.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2012
Fordította: Vaszócsik Crista
Ár: nem tudom, mert Timi lehúzta:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése