Ismét lakberendezünk!

Ezúttal könyvespolcokat! Legalább egy kicsit blogkompetens lesz a post:)
(A NokedLíra sablonját szereltem délután és elfáradtam, közben benyomtam idegességemben vagy húsz deka epret, négy Győri Édes csokis kekszet és majd veszek egy viktoriánus stílusú csipkés hálóinget, és abban fogok kísérteni az utcán, és mindenkit megvámolok az utcán. Ha már hálóingben strázsálok, legyen stílusos...)

Elég sok képet összeszedtem, és még nem értem a végére, tehát lehet, hogy lesz még sok egy ilyen post, mindenki készüljön fel a legrosszabbra.

Imádom az ilyen stílusú, régi házakat, érdekes kontrasztot alkot a modern, minimál könyvespolccal. Könnyen lehet, hogy majd szükségem lesz egy ekkora házra...

Kicsit életlen a kép, mert az eredeti nagyon pici, de a lényeg jól látszik: az a fajta kellemesen káoszos polcstílus uralkodik, ami nekem nagyon tetszik (a zseni látja a káoszban a rendet...)

Ilyesmi állapotok uralkodnak nálam, a macskát is beleértve, csak szorozzátok meg... sokkal.

Ez lenyűgözött:) Már csak egy létra kell vagy egy zsiráf.

A titkos ajtó. A legközelebbi falam ilyen színű lesz:P

Maga a szoba elég vénasszonyos, de az a fülke... Odüsszeusz ágyat faragott Pénelopének, az én kedvesem... *sóhaj* olyan gáz vagyok

Nekem jobban tetszenének a polcok ugyanolyan fehér színben, mint a falak és a plafon, de a kivitelezést imádom.

A hülyeség fáj.

Nagyon.

Ez nagyon tetszik, az akut függönyhiány ellenére (uuutálok függönyt mosni, vasalni és aggasztgatni, nem női munka) otthonos érzetet kelt.

Annyira rányomtatnám egy póló hátára:) *csücsörít*

Most pedig eszek még egy kis epret.

Augusztusi zárás

Most igazából borítós postnak kellene következnie, de pénteken már nem volt időm havi zárást alkotni, és sokak lelkiismeretét meg kell nyugtatnom, hogy nálam sokkal kevesebb könyvet szereztek be.






Szép mennyiség, valljuk be:)
Az Én, én, ént anyától kaptam ajándékba, A szív mechanikáját és az Ötven növény...-t sztimi53-tól, köszönöm nekik:* Az órák, az Ehrengard, a Vértelenül, a Szeress Mexikóban! (valójában a régi borítós, de annyira taszít, hogy képtelen voltam azt betenni), a Karácsony Párizsban, a Sikerkönyvek és az Éjfél a jó és a rossz kertjében happolt könyvek, jó és rossz tapasztalatok mementói, éppen ezért gondolkodom raja, hogy a Sikerkönyvektől megválok. Az Ehrengardnak, Az óráknak és az Éjfélnek örülök a legjobban:)
A Lélektolvajok ekultos reci, már elolvastam, nem volt nagy durranás. A Napok háza, a Tölgyfa a dombtetőn és A párizsi feleség a Szandis akció eredményei. Régóta vártam ezt a leárazást, nagyon örülök, hogy végre ilyen közel jutottam az elolvasásukhoz, hamarosan sorra is kerülnek. Az Emily Brontë kötet pedig úgy lett, hogy mást és másnak kerestem az antikban, amikor megakadt rajta a szemem, már el is olvastam, korábban idéztem belőle két verset, abszolút nem bántam meg, majd írok a kötetről is.

Sabina Berman: Én, én, én

Michael Cunningham: Az órák

Rachel Vincent: Lélektolvajok

Karen Blixen: Ehrengard

Mathias Malzieu: A szív mechanikája

Bill Lawson: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet

Alessandro Baricco: Vértelenül

Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!

Alastair Reynolds: Napok háza

Kathleen Grissom: Tölgyfa a dombtetőn

Paula Mclain: A párizsi feleség

William Somerset Maugham: Karácsony Párizsban

Jonathan Sutherland: Sikerkönyvek

Emily Brontë: Emily Brontë versei

John Berendt. Éjfél a jó és a rossz kertjében

Kedvet nem álmodom

Ez a második (még nagyon sokat tudnék mutatni, és majd fogok is, reszkessetek):

Emily Brontë

Kedvet nem álmodom

Kedvet nem álmodom,

emlék nem pusztul el;

a lélek elnyomorodón

jajjal felel.

Békét sem álmodom;

a holtak árnya ül

- ébren őket nem láthatom -

ágyam körül.

Reményt sem álmodom;

az álom képe fáj,

hol képüktől lehangolóbb

az éjhomály.

Erőt sem álmodom,

hatalmam sincs nekem,

csak járni sötétebb habon,

vadabb vizen.

Társat sem álmodom,

ki jó, ha itt a vész;

gúnyolva nézik bánatom - 

nagyon nehéz.

Vágyat sem álmodik,

társulni nem akar,

kínját feledni vágy a szív,

s álomba hal.

1837. szeptember

Fordította: Gergely Ágnes

____________
Kép forrása: weheartit.com

Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat...

Nemrég fejeztem be Emily Brontë verseskötetét, remélhetőleg hamarosan írok is róla, addig mutatok pár számomra tetszetős költeményt tőle:

Hullámzó hanga, vad szélbe hajolgat,

éjfél és holdfény, és csillagos ég;

sötét, de az üdvragyogás vele-olvad,

föld lüktet egekbe, egek lehajolnak,

börtönre vetett lelkünk szabadulhat,

béklyóit, rácsát most törtheti szét.

Rengetegek nagy hangjukat adják

az éltető szélnek, hegyoldalakon;

folyók ujjongva partjuk hasogatják,

völgyeken útjuk gátja-se szabják,

dúlt víz szánt, őrjöngeti habját,

S hátrahagy mindent holt-sivatagon.

Fénnyel és méllyel, s áradva-kihalva,

változva, míg nem lesz éjfélre dél;

égzengve, vagy mint sóhaj-zene halkja,

árny árnyra röppen, egymást tovahajtja,

zord terét villám villámra tagadja,

gyorsan jön mind, sebes tűnt-helye kél.

1836. december 13.

Fordította: Tandori Dezső

__________

Kép forrása: weheartit.com

A démon szeme

" - Neked tényleg a Muppet Show zenéje a csengőhangod? - mondta elképedve. - Hát te tényleg lökött vagy."

Diana Rowland: A démon jele
Értékelés. 2.7 szelíden pszichedelikus nyakkendő az 5-ből
Kedvenc karakter: -

Az eltört teáspohár mellett ez volt a másik balsorsú nyaralós könyvem, de ez sokkal rosszabb élmény volt.

Alapesetben szeretnem kellett volna ezt a könyvet; főleg a többiek értékelésében írott Anita-Blake párhuzam miatt, a démonok is piszkálgatták az érdeklődésem, és persze mindig szerettem az urban fantasy műfaját. De az emberek változnak, én is, és két műfaj kezd megritkulni a palettámon, egyik a YA, a másik az urban fantasy. Félre ne értsetek, nem azt akarom mondani, hogy az én cizellált agytekervényeim-és hulláim már alantasnak találják ezt a két műfajt, dehogy, csak nem olvasok el válogatás nélkül mindent, ami megjelenik ezekben a kategóriákban, túl sok könyvön vagyok túl, más regények felé fordult az érdeklődésem, ennyi.(Ettől függetlenül majd' megveszek Alma Katsu regényéért, de előbb igencsak megvárom, mások mit mondanak róla, nehogy irgalmatlanul pofára essek és értékes időt pazaroljak egy újabb érdemtelen történetre.)
Több problémám is volt a regénnyel: egyrészt irtózatos klisékkel operál - ha még egy könyvben elsüti valaki a "nincs magán-és szexuális élete a magányos főhősnőmnek"-sablont, azt tényleg kirepítem az ablakon. Ehhez kapcsolódik a Démon Lord megjelenése - kapcsolatuk hozza a Wardnál már olvasott alá-fölérendeltségi viszonyt, megjelölés, az-enyém-vagy jááájjj, és még Leelan Park is van, komolyan el tudom képzelni, hogy Rowland huszárosan tisztelegni akart kollégája előtt -, aki természetesen überfantasztikus szexuális élményben részesíti a főszereplőt, Karát. A külseje is teljesen tipikus: fehéresszőke, hosszú haj, adoniszi test (szó szerint ez szerepel), azúrkék szemek. Nem is értem, miért nem "A démon szeme" lett a regény címe, sokkal több szó esik róla, mint ahogy egészséges lenne (azaz egyszer). És ez még semmi, az ellenszenves, tudálékos FBI ügynök pislantói is alapos elemzés tárgyát képezik. Könyörgöm, mi a frászkarikának?! Semmi köze a cselekményhez, se a gyilkosságokhoz, se a démonidézésekhez. Az unalmasnak mondott barna hajszínen végképp felháborodtam, értem én, hogy ezzel a főhősnő emberi, esendő oldalát kívánta megmutatni az írónő, akárcsak a kóros önbizalomhiányt, ami fölöttébb idegesített, de nem tudom értékelni ezt a gesztust, ellentétben mondjuk Bridget Jones kék spárgalevesével, de senkit nem fogok fárasztani a hajszínes vesszőparipámmal, meghagyom Diana Rowlandnek.
A krimiszál volt az egyetlen, amit valamennyire élveztem, bár volt benne pár logikátlanság és egy pont után nem volt nehéz kitalálni a gyilkos kilétét. Sajnáltam, hogy a démonidézésről ilyen keveset közölt az írónő, gondolom, a sorozat további köteteiben jobban kibontja ezt a szálat, de azokat már nem fogom elolvasni, nem én, és nem azért, mert nem jelentek meg magyarul, hanem mert nem érdekel.

Régóta a várólistámon volt A démon jele, és annyira örültem, hogy végre odáig jutottam, hogy végre elolvashatom, és amennyit vártam vele, legalább akkorát csalódtam, biztos így bosszulta meg, amiért sokáig várakoztattam. Hát, bocsánat, kedves Kara - jajistenem, most jut eszembe a befejezés, sose felejtem el - és Diana, de nekem ez nem jött be, úgyhogy érzékeny búcsút veszünk egymástól, ezennel elválnak útjaink. Erős volt a késztetés, hogy félbehagyjam, de meg akartam adni a történetnek az esélyt, hogy megmutassa az előnyeit, tehát én mindent megtettem, de ez bizony rossz élmény volt.

Eredeti cím: Mark of The Demon
Sorozat: Démonlátó 1.
Kiadó: Kelly
Kiadás éve: 2011
Fordította: Farkas Veronika
Ár: 2980 Ft
Az írónő honlapja

Hosszúhajú veszedelem

"Tegnap este meglazult a Hold, elkezdett csúszni, majd eltűnt a szemhatáron. (...) Hogyan tudhatnám meg, hogy most hol van? Akihez került, bizonyára óvakodni fog attól, hogy elárulja. Ezt egészen biztosan tudom, mert magam is azt tenném. Azt hiszem, általában elég becsületes vagyok, és az is világos előttem, hogy lényem legfőbb vonása a szép után való vágyakozás és rajongás - különösen, ha csillagokról van szó. Egy Holdat azért mégsem lehet rám bízni! (...) Hiába, a Holdat nagyon szeretem, olyan szép és romantikus. Öt-hat darab kellene belőle, akkor sohase mennék aludni."

Mark Twain: Ádám és Éva naplója
Értékelés: 4 földiepret evő tigris az 5-ből
Kedvenc karakter. Éva:D (és nemcsak azért, mert szereti az állatokat:)

Az úgy volt, hogy megint láma voltam és hányavetin egy szál könyvvel vonatoztam fel az Nagy Buda-Pestre, azt hittem, az Éneklő folyó lesz hétvégére meg a hazaútra, hát a nagy büdös fenét volt elég, tudhattam volna. Így (ismét) megdézsmáltam a kedves felettébb tetszetős és impozáns könyvtárállományát. Választásom erre a picike könyvecskére esett hamar kivégzendőt akartam, úgysem olvastam még a szerzőtől tisztességesen.

A történet váltakozva, napló formájában mutatja be az első emberpár, Ádám és Éva (első) gondolatait. Roppant szórakoztató irományok ezek, a vége pedig nagyon megható.:) Nem is tudom eldönteni, melyikük eszmefuttatásait szerettem jobban olvasni; Ádám lényegre törő, szikár mondatait, vagy Éva csapongó, mindenre kiterjedő csicsergését, istenem, annyira nő, hogy nem lehet nem mosolyogni rajta, ahogy mindent elnevez, és sziklaszilárdan hisz benne, hogy mindennek az a neve, amit ő ad. Ádám bezzeg mindegyre elkóricál, ahelyett, hogy kényelmesebbé tenné a szűkebb környezetét, mondjuk arrébb tologatna egy-egy hegyet vagy fellökne még egy Holdat az égre, a hosszúhajú kedvéért.
Jajistenem, imádnivaló lökött őseink egymáshoz való viszonyulása, hihetetlen, mennyire máshogy látják a dolgokat; Ádám szerint Éva állandóan fecseg, holott Éva úgy gondolja, ő csak tapintatos, mert a férfi nem elég értelmes és nem tudja normálisan kifejezni magát.:D "Közönséges az ízlése és cseppet sem szeretetreméltó." Bocsánat a kifejezésért, de egyszerűen behaltam ezen a mondaton.
A vicces stíluson kívül - nagyon meglepődtem, hogy még a Bűnbeesést is ebben a szellemben tolmácsolja, csak semmi világvége gyászhangulat, kérem - azt szerettem a legjobban a regénykében, hogy milyen ügyesen és... autentikusan ábrázolja a nemek közti különbségeket, mintha ez mindig így lett volna, és így is lesz, amíg el nem érünk a világ végének sarkába és még azon is túl, amolyan ironikus kikacsintásnak érzékeltem az író részéről.

Kivételesen nem azért írok ilyen röviden az adott könyvről, mert nincs kedvem, hanem mert ennyit elégnek érzek. Persze, lehetne hosszan ragozni és a többi, de számomra nem olyan olvasmányélményt nyújtott, amelyet oldalhosszat szeretek elemezgetni, hanem éppen csak megemlékezem róla, egy pöttynyit. Egy pöttynyit, hogy esetleg ti is kedvet kapjatok hozzá.

Ui.: a MEK-en el is tudjátok olvasni. Nem fog kifolyni a szemetek, papírformátumban nyolcvan oldal sincs.

Eredeti cím: The Diary of Adam and Eve
Kiadó: Officina Nova
Kiadás éve: 
Fordította: Thaly Tibor
Illusztrálta: Jean Effel
Ár: 150 Ft (eredetileg)

 

Személyes

- Befejeztem a Brontë-verseskötetet (csakhogy valami könyves is legyen a postban);
- A Hőscincérbajszú Macska ráesett a fejemre (kb. 5 kilót nyom, nem a fejem, hanem a macska);
- Ismét kék alapon fehér pöttyös pedikűrt alkottam (ingyenes Baba-reklám vagyok);
- Megettem a maradék epret (magyar, nem fagyasztott, a piacon vettem, hehe) stracciatellás jégkrémmel és őszibarackkal, közben óvatosan olvastam - mindjárt kiderül, miért;
- Este nyolckor fütyörészve baktattam az utcán, hálóingben, hónom alatt egy szép hosszú létrával (nem fogom elárulni, hogy mit csináltam);
- Ha alapvetően közgazdász beállítottságú, ám könyvmoly alkatrészekkel és bölcsész vénával megáldott pasival jár az ember lánya (aki 85%-ban bölcsész), akkor az utolsó mondat a világ egyik legnagyobb bókja. Vigyázat, kicsit fáj;)
Én: - De nem is az a baj, hogy nincs hozzá hangulatom [tárgy: New York trilógia], hanem hogy recsegnek a lapok, ahogy haladok, és már alig merem kihajtani, mert félek, hogy kiesik néhány lap, kiszáradt a ragasztó és elengedi őket, vagy nem tudom, mi ilyenkor a gond.
Ő: - Nyugodtan kihajthatod, valószínűleg úgyis veszek egy példányt az új kiadásból.
Én: - De ha miattam kiesnek a lapok, ráadásul ebből a könyvből, szíven szúrom magam.
Ő: - Ne tedd. Nekem fontosak a könyvek, de te fontosabb vagy.

Mindenkit figyelmeztettem, hogy kicsit fáj és nagyon bölcsész:D

Akkor se haragudnék rá, ha megtörné a kedvenc könyveim gerincét.

Ui.: ezt a gyagya postot csak azért írtam mert már megint elcsesztem az időt mert nem olvastok és nem írtok nekem kommenteket és halálosan meg vagyok sértődve, vagy csak unalmas vagyok már.

Őket várom

Közeleg az ősz és vele az új megjelenések ármádiája - nem mondom, hogy eddig rengeteg könyvet találtam volna, ami érdekel (az itthoni szaporulatot elnézve nem is olyan nagy baj), de néhány regényt nagyon szeretnék elolvasni.





Dan Simmons: Endymion - a Hyperioni énekek harmadik része, először magyar nyelven, és 300 évvel a Hyperion bukása eseményei után. Izgi lesz. Megjelenés: szeptember 20. | fülszöveg 

Lavie Tidhar: Oszama - az Ad Astra az az új kiadó, amely bármit meg tud velem etetni, a fülszöveg után a trailer gondoskodik arról, hogy sokan akarják ezt a könyvet, és a kiadó honlapján 30% kedvezménnyel előrendelhető. Megjelenés: szeptember 11., ez is milyen hatásos... | fülszöveg

Karen Marie Moning: Új nap virrad - a Fever/Tündérkrónikák befejező része, yay! Megjelenés: szeptember 17. | fülszöveg

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény - a Galambok őrizői mellett ez a másik Dream válogatásban szereplő regény, amely érdekel a Maxim kiadótól. Megjelenés: szeptember 18. | fülszöveg

Lauren Oliver: Káosz - a Delírium folytatása, eredetileg erre a hónapra volt kiírva. Erősen gondolkodom, hogy nem folytatom ezt a sorozatot, de mire megjelenik, ki tudja, mit határoz a hangulatom. Megjelenés: szeptember (?) | fülszöveg | kiadó

Karen Essex: A szerelmes Drakula - az elébb írtam róla bővebben. Megjelenés: szeptember 27. | fülszöveg

Paul Auster: New York trilógia - a kaphatatlan könyv ismét a boltokban! Még csak negyven oldalt olvastam belőle, de tetszik, és könnyen lehet, hogy szeretnék belőle sajátot. Megjelenés: október (?) | fülszöveg

Alice Hoffman: Galambok őrizői - néhány hónappal ezelőtt kaptam egy e-mailt, amelyben szerepelt az írónő neve és ennek a könyvnek az eredeti címe, olyan fanatikus örömhullám töltött el, hogy majdnem felborítottam az asztalt. Az eddig finom mágiájáról és háztáji boszorkánykodásáról ismert stílusú Alice Hoffman ezúttal történelmi keretbe helyezi meséjét, nagyon várom. Megjelenés: október 10. | fülszöveg

Carlos Ruiz Zafón: A mennyország fogságában - az Ulpius nagyon jól tenné, ha végre összekapná magát és kiadná azt a két könyvet, amelyekre nagyon régóta várok. Imádom A szél árnyékát, szeretem az Angyali játszmát, így nem kérdéses, hogy ezt a regényét is el fogom olvasni. Megjelenés. október 15. | fülszöveg

Joanne Harris: Csokoládés barack - a borítót addig cikiztük, míg eltüntettük róla a Schwarzkopf-lányt, de a megjelenést nem sikerült közelebb varázsolnunk.Kicsit tartok tőle, mert nálam JH nagyon magasra tette a lécet a második résszel (Csokoládécipő - ja, amúgy a magyar címek is nagyon változatosak, az új rész eredetileg Csokoládé és fátyol lett volna, amiről nekem egy olvadt csokiba ragadt szövet jutott eszembe...), de bízom a jó öreg Joanne-ben. Az Ulpiusban már rég nem, de ADJÁK MÁR KI! Nem, nem kezdek el szitkozódni, hogy bezzeg a fos Fifty Shade vagy Darker vagy mifasz kijön...  Megjelenés: november. 10. | fülszöveg

Alma Katsu: Halhatatlan - az Agave ismét bűnbe visz, a negyedik negyedévi megjelenések listája kész álombánya (de nem lesz idén Lehane és The Golden Lily, brühühü), de az eredetileg a The Taker címet viselő regény különösen izgalmasan hangzik - az már más kérdés, hogy tényleg jó lesz-e nekem -, itt lehet róla bővebben olvasni, engem a fülszöveg fogott meg nagyon. Megjelenés: november/karácsony | fülszöveg

Sarah Addison Allen. A Cukorkirálynő - mivel nagyon szerettem A csodálatos Waverley kert kicsit Alice Hoffmanra emlékeztető hangulatát, nem kérdéses, hogy ez is kell. Megjelenés: november (?) | fülszöveg

Az alábbiak megjelenési idejéről nem sokat lehet tudni, azt pedig végképp nem, hogy engem mennyire érdekelnek - kivéve a Smaragdzöldet és Valentét -, ezért csak felsorolásszerűen:
Jenny Downham: Before I Die - smileyboy polcán láttam csak eddig (Ciceró)
Anna Sheehan: A Long, Long Sleep (Könyvmolyképző)
Kerstin Gier: Smaragdzöld (Könyvmolyképző)
Holly Black: White Cat (Könyvmolyképző)
Maggie Stiefvater: Lament (Könyvmolyképző)
Cat Patrick. Forgotten (Könyvmolyképző)
Marissa Meyer: Cinder (Alexandra)
Nick James: The Pearl Wars (Főnix)
Ann Aguirre: Enclave (Fumax)
Lauren DeStefano: Hervadás (Cartaphilus)
Anna Godbersen: Bright Young Things - ismét az Ulpius logikus észjárása bizonyosodott be; a felénél leálltak a The Luxe Girl sorozat kiadásával, most pedig kiadják ezt. Röhej. (Ulpius)
Catherynne M. Valente: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making - nem tudom, hogy megjelenik-e idén, de nem maradhatott le a listáról. (Ciceró) - Lobo információja szerint karácsony előtt szeretnék kiadni.

Ui.: a The Fox Inheritance - Az imádott Jenna Fox folytatása - viszont nem fog magyarul megjelenni.

Jelenlegi olvasmányaim

Most őket nyúzom (ill. nem nyúzom, mert szeretem őket, de értitek ti):



Pöfivonatnak mondtam a Molyon, hogy valószínűleg elértem az olvasmányváltozatossági szingularitásomat, de lehet, hogy bedobok még melléjük egy Shakespeare-t, hogy még szebb legyen a kép:D

Paul Auster: New York trilógia - az úgy volt, hogy már megint zizzent voltam, és nem vittem magammal elég könyvet a kedveshez, fene gondolta volna, hogy befejezem nála az Én és őket, és őt választottam. Tetszik, és már régóta el akartam olvasni - vicomte pedig nagyon ért hozzá, hogy szítsa tovább az érdeklődésem -, de most elég izgága állapotban vagyok, lehet, hogy elteszem máskorra.

Bill Laws: Ötven növény, amely megváltoztatta a történelmet - sztimi53-tól kaptam szülinapomra, annyira örültem neki, hogy rögtön belekezdtem. A non-fiction az egyik olyan kategória, amellyel idén komolyan bővülni látszik az olvasmánylistám. Persze nem annyira hiperkomoly művekkel, de talán előbb-utóbb olyanokhoz is kedvet kapok.

Emily Brontë: Emily Brontë versei - az idei 40. vásárlásom. Eredetileg Halász Margitért tértem be az antikba, ha már fent említett Timi szólt, hogy vannak akciós könyvek, aztán vettem valakinek ajándékba ezt-azt, ő pedig azon a rejtélyes módon ragadt hozzám, ahogy a vásárolt könyveim szoktak. A vers is új műfaj nálam - a látókör-szélesítés sosem tudatosan történik nálam, csak úgymond kedvet kapok az új dolgokhoz, valamiért  elkezdenek érdekelni -, és elég szép tempóban haladunk a barátkozással.
Itt egy versszak, itt pedig egy teljes vers.

Thomas Hardy (+Clare West): Tess of the d'Urbervilles - egy ideje elkezdtem olvasni az Oxford Bookworms sorozatot, nyelvtudás bővítésére, felelevenítésére tökéletesen alkalmasak. Elektronikus formában nyomtam eddig, de elég lassan haladtam a blogolás, levelek, Moly stb. mellett, ezért rávetettem magam a könyvtár idegennyelvi részlegére. Egyébként nem szerettem az Egy tiszta nőt, nem is tudom, miért nem a Jane Eyre-t vettem ki, én, az észlény, brr. Tegnap fejeztem be a Sense and Sensibilityt, muszáj megjegyeznem, hogy könnyített formában is agypusztító volt a sok "admired", pirulás, "cried", "deeply sorrow", ó, és ne felejtsük ki az évi jövedelmeket és a "handsome" férfiakat, grrr.

Drakula - ahogy Mina Harker látta

Néhány éve nagy rajongója voltam Karen Essex regényeinek - bár az Athéné elrablását még nem olvastam -, és amikor nézegettem az eredeti nyelven írt műveit, megakadt a szemem A szerelmes Drakulán, amely a híres viktoriánus történetet meséli el Mina Harker szempontjából. A cím elég béna szerény véleményem szerint, aki meglátja, visítva menekül előle, mert rögtön Ward és Meyer (kufircoló ill. csillámló vámpírok) jutnak róla eszébe, és hogy már a Drakulát is meggyalázzák ebből a szempontból. De.
Aki már olvasott bármit az írónőtől (és tetszett neki), az tudja, hogy Essexnek nem ez a stílusa, én kizárólag miatta vagyok kíváncsi erre a regényre, ha valami ismeretlen szerző neve szerepelne a borítón, valószínűleg megvárnám, míg egy megbízható olvasótársam végez vele. Mondjuk, az is igaz, hogy rég volt, mikor a Kleopátrát, A fáraót és a Leonardo hattyúit olvastam, szórakoztató történelmi regények, könnyed stílusban, de nem a vérgagyi fajtából, Philippa Gregory és Michelle Moran kategóriájába esik az emlékeim szerint.
A "Megjelenések" rovatban már régóta fel van vésve a könyv címe, most pedig végre végigböngésztem a Libri előjegyzési listáját, és szeptember 27-ére van kiírva, remélem, nem fog csúszni.

A borítója nem a legszebb, az tény:

Ez pedig a fülszövege:
"Mina Murray fiatal tanítónő és egy tehetséges ügyvéd boldog menyasszonya a viktoriánus Angliában. Élete látszólag a legjobb úton halad a rendezett nyugalom és a családi boldogság felé, amikor felelevenednek benne gyermekkora egyszerre varázslatos és riasztó emlékei, hogy aztán rejtélyes események vehessék kezdetüket: a valósággal összemosódó, mind zavarba ejtőbb álmokat lát, legjobb barátnőjét a szeme láttára emészti el a megszállott szerelem (vagy valami más?), és egy különös, daliás idegen tekintete kíséri minden léptét. Amikor ráeszmél, hogy lélegzetelállító képességekkel és egy, a sajátjától merőben eltérő, titkos élettel rendelkezik, döntenie kell: a múlhatatlan boldogságot választja, vagy azokat, akiknek az emberi világban van szükségük rá? Karen Essex könyve szellemesen írja át a Bram Stoker megalkotta klasszikus vámpírmítoszt, a vele kapcsolatos félelmeket, hiedelmeket. Érzékenyen ragadja meg egy fiatal nő szexuális eszmélkedését egy olyan világban, ahol alapvetően a férfiaké a vezető szerep. Essex regénye nem pusztán szórakoztat, de el is gondolkodtat: ismerjük-e egyáltalán önmagunkat? Valóban azok vagyunk-e, akiknek lennünk kell - vagy csupán azok, akik lenni szeretnénk?"

Az ára jó borsos, 3500 Ft, előjegyzéssel 2800 peták, a General Pressnél fog megjelenni.