Megvagyok egyébként, a kedvessel voltunk itt-ott, volt Nitával közös szülinapi bulink, és végre ma sikerült főznöm is, egyszer talán eljutok odáig, hogy végre mindenről beszámoljak itt is. Mondjuk holnap.
Kis, jellegzetes epizód, mely a szülinapi rendezvény után esett meg:
Sétáltunk hazafelé, egyszer csak észreveszek egy sünit a szemközti járdán. Úgy ült ott, mintha egy gyerek rajzolta volna oda, olyan régen láttam sünit, hogy az összes eltelt év elfojtott sünivágya kitört belőlem:
- Jaj, süni! Sünike!
Mindez visítő, picsás fejhangon, szegény állat hangsebességgel iszkolt be egy kertbe a kerítésen át. Reakció (immár normál hangfekvésben):
- Kurva sün, gyere vissza!
A hátralévő úton ezen röhögtünk, de annyira, hogy aki szembejött, enyhén kapatosnak nézhetett minket.
Holnap igyekszem elmesélni, hogy ültem seggre a Duna-parton (tuti, hogy a kacsák kiröhögtek), milyen jó érzés a szentendrei macskaköves lépcsőkön kézben cipelni egy biciklit és hogy milyen irtózatosan mocskosak voltunk utána. Vagy ömlengeni fogok a Családom és egyéb állatfajták újraolvasásáról, esetleg macskákról fogok mesélni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése