Szöszölős bejegyzés

Tegnap feltámadt bennem a buzgóság, hogy írok egy csomó postot, és fogok is, de kifelejtettem a számításból, hogy a pesti időzónám szerint este tíz óra környékén kezdek baromi álmos lenni. Otthon is az vagyok, de általában éjfélig virulok, mint a tök, aztán persze reggel nem bírok kimászni az ágyból, de képtelen vagyok átprogramozni magam (viszont a hajnal három-négy órás fekvéshez képest az éjfél tök jó).

Kép innen

Sok dolgom van, nagyon, és örülök, hogy ennyire kedvem van molyolni a könyvekkel meg a bloggal, mert megint kezdek beforogni és depressziós hangulatba kerülni.
Rendbe teszem a blogot, Nima készített a szülinapomra szép sablont, amit még nem volt időm feltölteni, folytatom a szelektálást, befejezem az éjszaka megkezdett krimis postot, most kedvem támadt sütiset írni (egy könyvesblogon, jó irányba haladok, hogy teljesen leamortizáljam:D), aztán van négy megíratlan könyvem (Gyöngyhomok, Mozart és a kaméleonok, Holtodiglan, Én nem félek), lassan figyelni kell az őszi megjelenésekre, különben rossz vége lesz.

És már látom, hogy dugába dől az eleve reménytelen tervem, hogy év végére elolvasom az összes várólistacsökkentő könyvet (kilencet olvastam el, és az alternatív listát is be akarom fejezni, mert nem vagyon normális) és az idén beszerzetteket (kivéve a karácsonyi adagot). Ez negyvenvalahány könyvet jelent, és hiába járok most 65-nél, biztos, hogy négy hónap alatt nem tudok lenyomni három Ginny nénit.
Sebaj, ahogy katacita írta, az olvasásban lehet tervezni, de nem érdemes, az ütemezés sokakhoz hasonlóan nekem is elveszi a kedvem. Ahhoz talán még tudom magam tartani, hogy a saját várólistámon belül maradok - tegnap visszavittem a Homokhegyet, és nem hoztam ki semmit pedig mennyi mindent láttam! És vicomte pont akkor hívott fel, amikor a polcok felé indultam, mint egy mohó rája, tökéletes revizor, nemde? -, és a maradék három várólistacsökkentőt elolvasom, az alter lista pedig vagy sikerül, vagy nem, emiatt nem fogok a kardomba dőlni.

Juj, 30-a van, meg kell írnom a havi zárást! Juj, éhes vagyok, előbb reggelizek.

Nem ilyen, hanem Asus, de lusta vagyok normál képet keresni róla.

Ui.: A piros biciklit már elújságoltam, de a piros notebookot még nem. Metálpiros, azt hiszem, pontosabban meggypiros, ez volt az utolsó darab, egy liter jeges víz folyt le a hátamon, de az enyém lett. Augusztának neveztem el pat segítségével, vettem hozzá mobilnetet, piros táskát (ekkor már az eladó is röhögött, nemcsak én), és annyira gyönyörűséges, fantasztikus, hogy napjában ötször megkérdezem a kedvestől, hogy "Ugye szép?" (nagyfokú türelmet és acélidegzetet igényel velem lenni), de előbb-utóbb csak leszokom róla, ma már A lány, aki körülhajózta Tündérföldet stáblistáját se mondom el, legalábbis nem naponta. A Kis Fuvallatok Leopárdja!
Tegnap Nitával bementünk a C&A-ba nézelődni és borzasztó kétezer forintért vettünk bordó leggingset, azt, amelyik normál nadrág vastagságú.