Amióta lezajlott a karácsony és a szilveszter (az év két nagy zombiapokalipszise) körüli hiszti és görcsös feszülés, eszméletlen nyugodt napjaim vannak. Elsején, miután letaroltam az internetet, ledőltem a kedves mellé olvasni. Bekuckóztunk, az ablakon lágyan kopogott az eső és olvastunk, csak egy macska hiányzott az ölemből - ahogy katacitának írtam, van egy macskák alakú lyuk a bensőmben, amikor távol vagyok tőlük - a tökéletességhez. Annyi minden történt az elmúlt egy hónapban, hogy alig bírtam feldolgozni. Olyan, mintha egy kifinomult szaglással bíró egyént minden másodpercben erős illatokkal zaklatnának, nem tudom jobban körülírni.:) Szükségem van egy belső csendre, ahol minden nyugodt és állandó, amit nem érnek el a külvilág ingerei - sem pedig a többi ember. Ez a csend kell ahhoz, hogy nagyjából kiegyensúlyozott legyek; ezáltal tudok blogot írni, olvasni, főzni, edzeni, beszélgetni, túlzás nélkül: létezni.
Gyógyultra olvasom magam, jutott eszembe mosogatás közben. Tudjátok, bebújni egy könyv lapjai közé és ki se mászni napokig. Per pillanat a Szikomorfán születtemben lakom, utána nem tudom, hova teszem a székhelyem, de valami jó könyvbe.
(Állatira parázom, hogy fogom ezt megtartani a hétköznapokban.)
Ha továbbvezetem ezt a gondolatot: az olvasással őrzöm meg a maradék józan eszemet. Olyan szívderítő gondolataim vannak.
Tetszik a Szikomorfa?
VálaszTörlésNekem az előző két hetem így telt kb, mint neked most, leszámítva néhány stresszesebb karácsonyi és családi napot, és fogalmam sincs, hogy hogyan leszek képes visszamászni az életbe. Jelenleg tele vagyok lelki energiával, tervekkel, célokkal, kedvvel, de tudom, hogy amint hétkor kell kelnem meg dolgozni meg ilyenek, egyből megint csak arra fogok vágyni, amit most csinálok: itthon fetrengeni + olvasni + macskázni + posztokat olvasgatni meg videókat nézni.
Töltődj fel a maradék kis hétvégén, gondolom hétfőtől neked is kezdődik a csoda, aztán reménykedjünk, hogy a most belélegzett idill valameddig ellát minket lendülettel az új évben.
Én is szeretem ezt a csendet, jó érzése bekuckózni, jó érzés még ez a pár nap szabi, és a pihenés - az ünnepek tényleg zombiapokalipszis, és sajnálatos hogy mindenféle "kötelességek" meg elintéznivalók, meg kapkodások miatt ott nem is tudunk igazán megpihenni, vagy az nagyon más pihenés, mint amiről írsz.
VálaszTörlésRemélem tetszik a szikomorfa!
Ó, bár sose jönne el a hétfő, annyira nem akaródzik visszaállni a "futószalag" mögé... :(
Teljesen megértelek titeket lányok, nálam is ez a helyzet. Bár én a héten voltam dolgozni, de az szinte semmi volt, és olyan jó kis pihenős-ráérős volt ez az elmúlt két hét. Nekem sincs kedvem visszacsöppenni a hétköznapokba, főleg hogy a január tuti húzós lesz az új helyen.
VálaszTörlésJajjj, annyira szívemből szóltál! Ezt a belső csendet a legnehezebb megtartani a hétköznapokban, mintha az egész világ ez ellen dolgozna a ránk ömlő ingeráradattal,a rohanással, a túlfokozott feszültséggel. De nem lehetetlen ;) Csak dolgozni kell rajta.
VálaszTörlésMondom én, aki ma reggel konkrétan sírva fakadtam, hogy nem akarom, hogy véget érjen az ünnep, nem akarok visszatérni a gyilkos hétköznapokba, nem akarom elölről kezdeni az egész éves taposómalmot. (Bocs, tök vidám társaság vagyok ma délután, ugye? :) Mert igazából nekem ez a nagybetűs ÜNNEP - amikor ketten itthon Zolival, gyönyörködünk a fényeinkben meg a karácsonyfánkban, olvasunk, filmet nézünk, és már nem rohanunk sehova, nem "kell" megfelelni semminek. Na, ezt kéne tartósítani.
Élvezzétek ki még ti is ezt a maradék két (másfél) napot!
katacita: aha, de azért nem olyan vidám könyv. Inkább keserédes.:) Vagy csak én vagyok még ehhez is hiperérzékeny.
VálaszTörlésNem nyafogásként, de én hatkor kelek.:S Én, az éjszakai lény. Tegnap (ill. ma) hajnali egyig viháncoltam, olyan jó volt, hogy nem telepedett rám az ólmos, "rögtön elalszom ülve"-fáradtság.
Aha, hétfőtől kezdődik.:S De hogy lehet azt megcsinálni, hogy az idill kitartson? Attól félek, hogy már két nap után megint síkidegbeteg leszek.
Pilla: annyira utálom a kapkodást... amikor az utolsó pillanatban is azon kattog az agyad, hogy mit felejtettél el, mit kell még gyorsan elintézni.
Aha, tetszik.:)
Neked aztán pláne nem leányálom.:(
Nita: kitartást a januárhoz!
ilweran: valahogy sejtettem, hogy így lesz.:) Elárulnád, hogy kell rajta dolgozni? Mert egyelőre képtelen vagyok rájönni.
Én tegnap este kerültem egy depis hangulatba, amikor rájöttem, hogy már csak két nap van. Aztán gyorsan elhessegettem azzal, hogy inkább kiélvezem a maradék időt.
Tényleg ez az ünnep, igazad van. Gondolom, valamikor erről is szólt, csak ez mára elsikkadt.
Abszolút megértem és átérzem, amit írtál.Nálunk itthon amúgy sem a pörgésről, meg a nagy összejövetelekről szólnak ezek a napok, kevesen vagyunk, elvagyunk magunkban, szóval én már korábban be tudtam húzni a kéziféket. De ettől függetlenül már visszaszámoltam a napokat, hogy már csak 9..8..7 nap itthon és kezdődik újra minden :((
VálaszTörlésNem tudom hogy lehet ezt átvinni a hétköznapokba, régóta keresem a trükköt, de pl. a munkát igyekszem itthon kizárni, ergo már arról sincs kedvem beszélni, hogy "na, mi történt ma bent?". Minek? Az itthon lét másról szóljon, ne kerüljenek be olyan dolgok, amiket igazából valamilyen szinten ki lehet zárni. Az olvasás épp ezért is lett nekem is kapaszkodó, oda csak én megyek meg a könyv :D
Addig is kitartást, gondolj vissza majd erre az érzésre ha nagyon kiborítanak a hétköznapok, mert azért lesz ilyen máskor is, mármint ez a fajta ellazulás és csend :D
Tényleg keserédes, de még a szomorú és tragikus események ellenére sem tudott szomorúvá tenni. Nem tudom, hogy csinálja!
VálaszTörlésNem tudom, az idillt hogyan lehet megtartani, annyira még nem vagyok nagy király, hogy amit elmondogatok magamban, az tudatosuljon is. Pl az, hogy legalább van munkahelyem, ami nem szar ráadásul, plusz van hol lakni meg pasi meg macska meg minden :)
Hatkor, úú,még jobb... ez a korán kelés egy akkora szívás, én is imádok sokáig fenn lenni, de a 6 óra alvás meg kevés :/ ja és persze sokáig sem szeretnék benn maradni a melóhelyen délután, szóval inkább a 8 órás munkaidőt kéne leredukálni hatra :D
Hát drága, ha tudnám, hogy kell megőrizni, én sem sírnék azon, hogy vissza kell térni a hétköznapokhoz :) :(
VálaszTörlésNéha azért jól sikerül. Nekem sokat segítenek a fotók, tökre mániásan fotózunk itthon, és ha mondjuk munkahelyen épp készülök kiborulni az ügyfelek/kollégák miatt, csak előveszem a telefonom, nézegetem a gyönyörű lakásom és eltölt valami nyugalom :) Pl tudatosítsd magadban ezt az érzést, amit fentebb elírtál, próbáld elraktározni, mint egy kis gondosan becsomagolt értéket, ami csak a tiéd, és ha épp kezd kicsúszni a talaj, vedd elő és dédelgesd. Semmi nem oldódik meg tőle, de jobban fogod érezni magad :) Persze a legnehezebb azt megtanulni, hogy az ember ne csattanjon/fakadjon sírva azonnal, hanem elszámoljon háromig és elővegye azt az érzést ami lecsendesíti. Hát erre gyúrni kell. Ezek ilyen hétköznapi pszichológiai izék, mint a tudatosítás - ha sokat mondogatod, hogy miért lehetsz hálás az életedben, akkor talán beépül és nem ugrik rád azonnal minden negatív gondolat karmát kitolva.
De hát na... nem állítom, hogy flottul megy mindennek a megvalósítása, ugye sejted? :)))
Nikkincs: oh, még jó, hogy nálunk sincs nagy pörgés meg rokon-és barátlátogatás, akkor totál megkattantam volna.:)
VálaszTörlésEzt én is hasonlóképpen gondolom, ill. szeretném, hogy ha onnantól, hogy kilépek a munkahelyről, már másra tudnék koncentrálni.
katacita: sztem úgy, hogy alapvetően pozitív az író életszemlélete, a lányok egymásnak végső mentsvárat, kapaszkodót jelentenek.
Nekem _már_ kevés a hat óra alvás. Régebben mintha jobban bírtam volna, de lehet, hogy az elmosódott emlékek tehetnek róla.
Egyetértek, éljen a hatórás munkaidő (nem csökkentett fizetéssel)!:D
Ilweran: :(
Érdekes, a képnézegetéstől én is megnyugszom, bár fotózgatni nem nagyon szeretek (ha meg engem fotóznak, attól végképp hiriges leszek).
El tudom képzelni... próbálkozom ezzel, de igazság szerint már délben ideges lettem, hogy még a bevásárlással tökölök, és mindjárt itt a hétfő.:S