Időutazó sorozatgyilkos.
Tudom, hogy már mindenki unja ezt a figyelemfelkeltő reklámszlogent, de midőn először hallottam, ennek a két szónak jóformán varázsereje volt. A kiadóban ültem, amikor Hanna kiejtette a száján ezt a két szót - nagyon jól ért ahhoz, hogy ilyen rövidke jellemzéssel az egekig tornássza az érdeklődésem -, és azóta, majdnem két éve várok arra, hogy megjelenjen ez a könyv, amiről semmi mást nem tudok, csak a szerző nevét és azt, hogy időutazó sorozatgyilkos van benne.
Beukestól még csak a a cyberpunk világégést, a Moxylandet olvastam, ami műfajánál fogva nem került közel hozzám, divatosan kifejezve kívül esik a komfortzónám mozgatható kerítésén - nem, odáig nem lehet tágítani, mert összeomlik az egész tákolmány. Vannak ilyen könyvek: értem (legalábbis érteni vélem), eljut az agyamig a mondanivalója, de lelki alapon nem birizgál meg.
A Tündöklő lányok megbirizgált - vagy inkább az elevenembe vágott.
Azt hiszem, ez is a női könyvek közé tartozik; nem a rózsaszín bugyogós lányregényekre vagy a kemény-mégis esendő-csajos, lightos urban fantasykre gondolok, hanem a falhozvágós, a lélekig rezonáló történetekre, amit - feminizmus ide, sovinizmus oda - csak a nők képesek átérezni. Persze a férfiaknak is tetszhetnek ezek a regények, de aligha lesz számukra húsba vágó élmény.
Beukes ezúttal sem pepecsel, belenyomja az arcunkat a... (tudjátok, mibe). Gyors, sodró, lendületes, általában jelen idejű szövege és a képek plasztikussága egy színes, intenzív és impulzív élményt ad - továbbá nagyon durvát. Hencegtem magamnak, hogy meg se fog kottyanni a zsengekori thriller-és horrorélmények miatt, és egészen addig így gondoltam, amíg el nem értem egy bizonyos részig. Mert az egy dolog, hogy éktelenül dühös leszek egy olyan eltaposnivaló féregtől, mint Harper Curtis, de amikor mondhatni premier plánban, 4D-s élményben vetíti az agyamba az író egy lány kibelezését, nem tudtam, hogy sírni fogok vagy hányni, esetleg a kettőt egyszerre. A reggeli buszon, tíz perccel munka előtt. Kurvaélet, hogy be nem megyek egy erdőbe kutyát sétáltatni.
"Teljesen megbabonázva simítja végig az ujjával a csillagokat összekötő vonalat. Nagy Göncöl. Kis Göncöl. Nagymedve. Az Orion az övével és a kardjával. De éppígy lehetne bármi más is, ha máshogy kötnék össze a vonalakat. És egyáltalán ki a megmondhatója, hogy az ott egy medve vagy egy harcos? Őt aztán egyikre sem emlékezteti. Azért vannak mintázatok, mert az emberek keresik a rendszert. Kétségbeesetten törekszenek a rendre, mert nem képesek szembenézni azzal az iszonyattal, hogy minden csak véletlen lehet."Van egy szereplő a regényben - Harperen, a gyilkossági kísérletet egyedüliként túlélő Kirbyn és Danen, az újságírón kívül -, aki némán, baljósan meghúzódik a háttérben, mégis minden szálat ő mozgat. Ez a Ház, csak így, egyszerűen, amely segítségével a sorozatgyilkos Harper sétákat tehet a múltba és a jövőbe. Gyengéim a szinte személyiséggel bíró házakat tartalmazó regények, de ritkábban találkozom gonosz entitású házakkal, inkább a varázslatos, alapvetően jóindulatú épületek a gyakoribbak. A Ház nem ilyen. Saját akarata van, Harper jóformán dróton rángatott eszköz - a Ház legalább annyira ki akarja oltani a ragyogással bíró lányok életét, mint a torz lelkű férfi.
Az időutazás mikéntje nem derül ki, de az írónő szépen összeölti a különböző szálakat a regény végén, bezárja a hurkot, amire én csak bólogatni tudtam. Igen, ez így jó, ezt a mesét - aminek egy része sajnos nem mese - hajlandó vagyok elhinni.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2014
Fordította: Körmendi Ágnes
Ár: 3000 Ft
Nekem szerintem ez a könyv esik kívül a komfortzónámon, de mégis megborzongok még most is, ha eszembe jut, óriási élmény volt. Lényeglátásom most is a maximumon pörög, jobban érdekelt az egész újságírós miliő meg Chicago, mint a gyilkolósdi. :)
VálaszTörlésÉn nem bánom, hogy az időutazás mikéntjébe nem mentünk bele, továbbra sem tudok megbarátkozni a témával, kicsi hozzá az agyam :D Ez így pont jó volt, hogy nem kellett rajta nagyon agyalni.
Hű de egyszerre írtunk róla :) örülök, hogy neked is tetszett!
VálaszTörlésIgazából volt egy csomó hiányérzetem, és valahogy nem ragadott annyira magával mint a Moxyland, de ez a borzongató hangulat, a kíméletlenség, a ház annyira szuggesztív, hogy megbocsátom minden hibáját :)
Hú, ez igazán érzékletes volt. A várólistámon van a könyv, de most elbizonytalanodtam, hogy nekem való-e. Időutazás minden mértékben jöhet, sorozatgyilkosokat is elbírok egy határig, a naturalisztikus horror viszont nem nekem való. Azt hiszem, várok még vele egy darabig és igyekszem felkészülni lelkileg.
VálaszTörlésKöszönöm az értékelést! :)
lényeglátás felsőfokon: lehet láttalak, amikor nálunk voltál a kiadóban, de én annyira vak vagyok, hogy simán fel sem ismertelek? (Igaz még fotót se nagyon láttam rólad :D úgyhogy ezen nem csodálkozom, amúgy is vaksi vagyok, iszonyatosan rossz arcmemóriával) legközelebb szóljál, ha erre jársz :)
VálaszTörlésa könyvet meg nekem is el kell olvasnom, már itt csücsül a Kindle-n, csak még gyűjtöm az erőt, mert ehhez azt hiszem kelleni fog.
katacita: szerintem Beukes örülne, ha tudná, hogy valakit ez a két szál jobban érdekelt, mint az időutazás és a gyilkolás.:)
VálaszTörlésIlweran: bocsi, nem is figyeltem, az elmúlt napokban nem is voltam internetközelben. De jövő héten talán utolérem magam.
Nekem az volt az egyedüli bajom vele (pontosabban nem baj, mert egy kicsit már ismerem LB stílusát), hogy egyszerű a szövege. Ha szépen, fájdalmasan ír, engem jobban odavágott volna, de ez egyéni szociális probléma.:)
Olívia: köszi (sztem nem lett jó:). Ez nem horror, inkább thriller. Szerintem less bele egy könyvesboltban, az majd eldönti, hogy kell-e neked vagy sem.
Szívesen.:)
zakkant: nem lehet, mert ajándékba kaptam a könyvet.:) Nyugi, én láttam rólad pár képet, de nem biztos, hogy élőben rögtön leesne, hogy te vagy te.:)
Annyira nem vészes (vagyis nem végig az), majd utána lenyomsz egy kis könnyűt és máris jobb lesz.:)