Már mindenki tudja, miféle ámokfutást végeztem a Könyvfeszten, plusz ezeken kívül nem szereztem be más könyvet (szerencsére), így szükségtelen még egyszer felsorolni őket. Egy pillanatra se bántam meg, hogy ennyi mindent vásároltam, szépek, izgalmasak, és hát olyan régóta mértékletes vagyok, megérdemeltem már egy kis dorbézolást.
Ezzel összefüggően nagyon remélem, hogy az olvasással kicsit gyorsabban fogok haladni, különben soha nem érek az olvasatlan könyveim végére. Ez a hónap kicsit biztatóbbra sikerült, mint a március:
A Csipkerózsika-álom vegyes szájízt hagyott maga után, vázlatosnak, kezdetlegesnek éreztem. Az Édes életünk sokkal jobb élmény volt, boldogan fedeztem fel, hogy Gavalda, bár gagyinak van bélyegezve, engem még mindig képes táncba vinni. Nagylelkű olvasó vagyok, ha egy könyv bármely eleme elbűvöl - a hangulat, a történet, valamelyik szereplő -, hajlandó vagyok elnézni a hibáit.
A királykisasszony, aki nem mehetett el a bálba c. gyönyörű mesekönyvet a gyors könyvtári látogatásomkor olvastam el. Alapvetően Nokedlivel szoktam meséken vihogni, de ez az alkalom kihagyhatatlan volt, az Ursula Jones-Sarah Gibb páros elég népszerű az aprónép (és/vagy szüleik) körében. Egyébként baromi fáradt voltam, úgy kóvályogtam a polcok között, mint egy narkolepsziás molylepke, ezt-azt levettem a polcokról, de rendre azt állapítottam meg, hogy: "Nagyon érdekel, de túl fáradt vagyok hozzá." Az arcomon is látszódhatott valami, mert a könyvtárosok extra kedvesen bántak velem, csak a teknőcök tűntek kissé morcosnak.
Az Ezer éve itt vagyok postja már majdnem készen van - nem volt rossz könyv, de nem is volt embertelenül jó. (Finnyás dög vagyok, na.) A Napok háza és A titkos történet viszont teljes szerelem volt, ezért alapvetően sikeresen könyvelem el az áprilist - négy jó, egy közepes és egy rossz könyv nem rossz arány a korábbi fiaskókhoz képest. Valószínűleg visszatérek a korábbi, megérzés alapján működő választásaimhoz, ami sokkal működőképesebb volt, mint a "Válasszunk valami könnyen és gyorsan olvashatót". A lustaság nem kifizetődő az olvasásban.
A többiek:
katacita - a színes-szagos visszafogottság mintapéldánya
Nita - ő is nagyon jól viselkedett idén, de a Könyvfeszt az Könyvfeszt, kérem
Dóri - hinnye, tizenegy!:D
Pilla - csak eggyel maradtam le mögötte
Nikkincs - ő is kitombolta magát:)
"Narkolepsziás molylepke" - ezen most jót mosolyogtam :)
VálaszTörlésGratulálok a beszerzésekhez és olyan mérsékletes voltál eddig, hogy ezt most már igazán megérdemelted :)
Nagyon örülök, hogy az Édes életünk, és A titkos történet nálad is befutó lett, ez utóbbira májusban majd én is lecsapok, hogy a polcomon tudhassam végre. Én azt vettem észre, hogy mostanság megint változik az ízlésem: csúsznak a kegyetlen krimik, és amiket elviekben szeretnem kellene, mert olyan szépen írták meg, na, azokban nagyokat csalódtam...
Eredetileg "álomittas" volt, de a narkolepsziás jobban hangzik.:)
VálaszTörlésKöszi, én is így gondolom.
Mikre gondolsz? Pl. A párizsi építészre?
"A lustaság nem kifizetődő az olvasásban." -de jó ez a mondat, osztom a véleményedet. Tyű, de szép borítója van A titkos történetnek, még nem is láttam sehol sem, de biztos én vagyok vak, meg nem is figyelek annyira a friss megjelenésekre. Majd visszakukkantok a posztodra, mert érdekel, hogy mi is ez :)
VálaszTörlésMegmondom neked: jó kis könyv.:D
VálaszTörlés(Tudom, menjek a fenébe.:)) Majd írok róla bővebben.)