A pokol kapujában

"Ahogy nézte ezeket a férfiakat, figyelte őket előbb a vágy és az esdeklés, később pedig a kéj és a mámor perceiben, kereste rajtuk, ám sehol nem találta a boldogságot. Egy idő után arra a következtetésre jutott, hogy az talán nem is létezik. Van helyette gazdagság és szenvedély, tulajdon és kielégültség, parancs és engedelmesség. Amennyiben pedig a néhány évvel korábban oly mohón vágyott, sőt megtalálni vélt boldogság voltaképpen nincs is, úgy semmi és senki nem ítélheti el akár őt, akár mást, akárhogyan is cselekszik. Elvégre senki nem tesz egyebet, mint hogy megpróbálja megkaparintani és kézben tartani azt a keveset, amit ez a földön eltöltött néhány évtized képes nyújtani. A feladat pedig ez esetben az, hogy elfogadjuk a világban létező rendet, és igyekezzünk belőle a lehető legtöbbet a magunk hasznára fordítani."

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Hosszú évekkel ezelőtt cseréltem ezt a könyvet - már azt se tudom, mire és kivel -, mégis sikerült idáig tologatni, pedig tudtam, hogy jó eséllyel tetszeni fog. Szerencsére a könyvösztönöm néha még működik, és nem minden esetben az derül ki a régóta halogatott könyvekről, hogy már elmúlt az idejük.
1910-ben járunk, Budapesten. A fülszöveg nem igazán sejteti, hogy egy több fő karaktert mozgató történetről van szó, pedig A vérgróf legalább annyira Tarnóczay Etelka története, mint Szállási Tituszé vagy a titokzatos gyilkosságoké. De haladjunk sorjában.

"Fázni, dideregni kezdett a város. A legkisebb utcákba is befújt a Duna fölött lengedező szél, a körúton nagy lendülettel kavarta, dobálta a zörgő faleveleket, s a nők bokáig eresztett, szűk szoknyáját éppúgy megcibálta, mint a férfiak nehéz szagú kabátját. Egyszeriben még inkább sietőssé váltak az eddig is szapora léptek, s ha leszállt a rideg este, már nem hallatszott cigányzene a Vár alatti fogadók nyitott ablakaiból. A kávéházak is szorosra zárták ajtóikat, kirakataikon pedig nem lehetett belátni a bent kavargó füsttől és az üvegre tapadt, lassacskán jégvirággá bontakozó párától. A konflisok lovaira meleg pokróc került, a kalauzok folyton káromkodtak a befagyott váltók miatt, az autók pedig rettenetes pöfögéssel és köpködéssel tiltakoztak, ha a gazdájuk megpróbálta őket beindítani."

Igazából számomra a véres események háttérbe szorultak, jobban érdekelt a kor miliője, Hunyadi Margit, Molnár Ferenc (Muli:D) felbukkanása és a fiatal főszereplők botladozása az életben. Annyira jól éreztem magam a könyvben, hogy, miután befejeztem, a világ hideg és barátságtalan helynek tűnt. Nem mintha az a Budapest szívderítő hely lett volna; rögtön itt van Sára, a vidéki leányzó, aki egy jobb élet reményében érkezik a fővárosba, de fokozatosan csúszik le a nem túl magas létráról, míg végül megesett leány, majd bordélyházi kurva lesz, aki hetente egyszer látogatja a gyerekét. Iszonyú kilátástalan az élete, a gondolatai között a Duna fagyos hullámai is szerepelnek, mint reális lehetőség. Szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) találkozik a fiatal rendőrrel, Mihucz Ervinnel, aki a Hasfelmetsző mintájára elkövetett gyilkosságok ügyében nyomoz. A jó öreg Hasfelmetsző Jackre mindent rá lehet fogni - annyi legenda mellett elfér még egy-kettő, rossz hírét nem fogja kelteni, max, a meglévőt öregbíteni. Maga a Hasfelmetsző is gyanúba keveredik néhány röpke gondolat erejéig, de aztán gyengéden eltereli a gyanúnkat Saint-Germain grófjára (szintén rá lehet húzni a vizes lepedőt), magyaros nevén Rákóczi Lipótra. Őt a szegény kis szerencsétlen Szállási Titusz szemszögén keresztül ismerjük meg, akinek akkora út-és önkereső problémái vannak, mint a Margit-híd, ugyanolyan magányos, szorongó fiatal, mint bármelyik mai huszonéves. Tudom, hogy nem ez a történet fókuszában, de nagyon meglegyintett a szereplőkben felbukkanó vágy - hogy muszáj valahova tartozni. Tulajdonképpen mindannyian sodródnak, és vágynak arra, hogy horgonyt vessenek valahol, esetleg valaki mellett. Kérdés, hogy sikerül-e valaha.
Ha nem függök rá a huszonévesek identitásproblémájára - ugyanis alapvetően ez egy hangulatos, századelőn játszódó krimi, ami jól megállja a helyét ebben a műfajban [tessék, sikerült elkerülnöm, hogy egymás után kétszer használjam a "krimi" szót]. Ezen belül a könnyen fogyasztható aldobozba tartozik, ami tartogat egy-két kellemes meglepetést, amennyiben szeretjük, ha orrunknál kézen fogva vezetnek minket. Amennyire szerettem agyalni az Urak és játékosok sakktáblajátékában, itt ugyanolyan élvezettel merültem el a regény hangulatában, a szereplők közötti viszonyokban. Örülök, hogy végre sorra került A vérgróf, előbb-utóbb a folytatásokat is elolvasom. Remélhetőleg nem három-négy év múlva...

Ui.: Leírtam még egy olyan gyönyörű kifejezést, hogy "a klasszik rémregények apoteózisa", de a szövegtestbe már nem fogom beleerőltetni. Önmagában is szép.

Sorozat: Vérgróf-trilógia 1.
Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2012
Ár: 3490 Ft (de sokszor hozzá lehet jutni olcsóbban a Libri akciókban)