Másodszor járok úgy az írónővel, hogy a temérdek kijegyzetelt idézet és oldalszám ellenére tanácstalanul bámulok magam elé, hogy mégis mi a fenét írjak erről a könyvről. Nos, lesz, ami lesz.
Az 1899-es évben járunk, a viktoriánus Londonban, egy kor halálán és egy másik kor hajnalán. Egy koszlott szoba az első felvonás színtere, benne három szereplő: a szkeptikus, kalandos életű újságíró, egy boszorkasztikus gardedám, és maga a hírhedett szárnyas nő, Fevvers, akinek, ha nincsenek is szárnyai, valami dudorodik a rongyos pongyolája hátán (no, nem a keblei, azok a helyükön vannak) és enyhén zizeg.
Carter prózája tömve van utalásokkal, intertextualitással, szimbólumokkal. Rengeteg mindennel játszik, aminek gyaníthatóan a felét sem ismertem fel, de csak ha a felszínt nézzük, az is rendkívül érdekes és szórakoztató.
Először is, ami nagyon meglepett, hogy Fevvers tulajdonképpen undorító, akinek a legfőbb (talán egyetlen) vonzerejét a rendkívüliségre utaló, csodálatos szárnyai, avagy a rendellenes, őt torzszülötté nyomorító groteszk kinövései adják - attól függ, honnan nézzük. A világ kegyetlen, és ha valaki eltér a szabványos átlagtól, jobban teszi, ha előnyt kovácsol a másságából, különben eltiporják. Fevversnél ez pláne működik; olyan harsány, hihetetlen mesét kanyarít az életéből, hogy azt a legnaivabb olvasó is kikacagja, aztán... aztán felmerül a kérdés, hogy valóságról van-e szó vagy illúzióról. Hogy mi a valóság és az illúzió.
(Egy biztos: festeti a szárnyait, nem maguktól játszanak ragyogó bíbor árnyalatban. Ez tuti, ő vallja eskü alatt.)
De térjünk vissza Fevvers külsejére.
Angela Carter nagyon szépen, kifejezően ír, és ezt a fordító, Bényei Tamás remekül adja vissza. Például: Fevvers hangja "bariton kukafedél"-hez hasonló, "érzékien buja dokkmunkásvállai" vannak, ő maga pedig "szárnyas trampli". Még egy gyöngyszem: "Walser meglepetten látta, milyen egészséges és életerős: mint egy iowai kukoricatábla."
Mégis úgy vonzza a férfiakat, mint a mágnes, vagy talán pont ezért. Fevvers az új korszak női ideálja (vagy vágyképe), aki erős, független, biztos kézzel irányítja az életét és a szerelemben is ő diktál. Nincs úgy a földhöz láncolva, mint néhány más nőalak a regényben, mondjuk Mignon, a gyerektestű, alultáplált, félénk lány-nő, aki csak a megalázást ismerte, amíg Fevvers sínre nem rakta az életét.
De mi történik a szárnyas nővel, ha szerelmes lesz?
És a szerencsétlen-szerencsés férfival?
Mindketten elvesztik önmagukat, hogy aztán újra felépítsék a személyiségüket, amiben hagynak helyet a másiknak. De vajon sikerül-e? A regény egészén átívelő utazást tekinthetjük a szereplők saját lelkük, lényük legmélyére tett utazásnak. Mi marad Fevversből, az évszázad szenzációs aerialiste-jéből a szibériai pusztaságban? Mi lesz Walserből a szavak ereje nélkül?
A mélylélektani elemzésen túl - érdekes, hogy ez maradt meg bennem az olvasmányélményből - elbűvöl minket (ill. engem) a cirkusz mágikus realista, néhol groteszkbe hajló világa (most már ti is csodálkoztok, ugye?), a különböző helyszínek tarka kavalkádja, a ragyogó történetmozaikok egyvelege. Szép, okos könyv az Esték a cirkuszban, ajánlom mindenkinek, aki szeret az emberi természeten agyalni és imádja, ha szép nyelvezettel kényeztetik.
Ui.: Köszönöm Dórinak, hogy postjával rávett, hogy végre elolvassam a könyvet. Azt hiszem, hízelgő jelző, miszerint ez a könyv "amadeás".:D
Ui2.: Szerepel a könyvben a "háztartási mágia" kifejezés! Hah, Angela Carterrel rokonlelkek vagyunk!
Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2011
Fordította: Bényei Tamás
Ár: 3990 Ft
Jó volt olvasni a posztodat, visszajöttek az emlékeim a könyvről :)) Örülök, hogy tetszett, és a névjelzősítést nem tudtam kihagyni :)
VálaszTörlésKöszi, örülök.:) Pedig paráztam, mert úgy éreztem, semmi gondolatom nem lesz róla, és ez a legrégebben halogatott postom per pillanat.
VálaszTörlésAbszolút nem bánom.:)