2015. december 13., vasárnap

Természetesen nem jött össze

Avagy rövid helyzetjelentés egy állati jó karácsonyi meglepetés-buli után.
Természetesen nem olvastam el két könyvet szombatig, viszont A Mester és Margaritának nekiálltam. Rohadtul nyugodtabb időszak szükségeltetne hozzá, de olyan nem lesz, úgyhogy egy életem-egy halálom - elven belekezdtem. Ha nem veszem komolyan és nem agyalok rajta, hogy mi mit jelent, egészen élvezem. Semmi kincsért ne álljatok szóba idegenekkel, mert Annuska már kiöntötte az olajat és a fekete kandúrok szabályszerűen akarnak tömegközlekedési eszközöket igénybe venni.
Kaptam sok szép könyvet (szám szerint ötöt), és még fogok egyet, ha sztimivel sikerül összelogisztikázni a dolgot. Ezzel meghaladom a tavaly beszerzettek számát, de oly mindegy, hogy 35, 36 vagy 37 új könyvem lesz 2015-ben. Meg nem ez a lényeg, hanem az ésszerűség, meg hogy tényleg vágyott könyveket vegyek meg (és olvassak el), ne pótcselekvést műveljek.
Ezeket kaptam (pat, fezer, Nita, vicomte és vicomte ajándékai):
Jung Chang: Vadhattyúk Hilde Østby: A vágyakozás enciklopédiája Romain Gary: Lady L. Emmi Itäranta: A teamesternő könyve Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról

És a köret, az még ennél is izgalmasabb.
Új lakásba költöztünk. Nagyobba, szebbe, közösbe. És volt pofánk eltitkolni.:)
Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, milyen brutális mértékben megritkultak a postok, a költözés volt a fő ok, a költözés mellett végzett munka volt a második. Élni már nem nagyon jutott idő, olvasni, edzeni és írni végképp nem. Az egész procedúra és az átélt kalandok megérdemelnek egy külön postot, amennyiben érdekel valakit, miért habzik a szám a kartondobozok látványától és milyen rosszul vagyok az Obi és az Ikea gondolatától is. Ha az a kurva mosógép meg egy centit is arrébb mozdul, kivágom a picsába.
Huhh.
Tehát, ott tartottunk, hogy pofátlanul eltitkoltuk a lányok elől a helyváltoztatás tényét. Valami isteni csoda folytán mindenkinek alkalmas volt a december 12., a szombati munkanap a közös ünneplésre. Fezert beavattuk a titokba, mert ő meg messze költözött és nem érdemelte meg a kis kiruccanást, nem úgy, mint a büntitúrát elnyafogó pat és Nita. Kár, hogy nem készült videó, hülyére röhögtük volna magunkat, miközben a forralt bort és a kuglófot készítettük a meleg lakásban.:)) A két lányt halálpontosan négyre odarendeltük a régi lakáshoz - szegény Nitának várnia kellett, mert vicomte még tévét szerelt. A pasim gonosz, és felmásztak az ajándékokkal, kajával a harmadik emeletre, be az üres lakásba. Két perccel később becsöngetett pat, aki végképp nem gyanított semmit, hiszen azonnal nyílt a kapu, minden a szokott módon zajlott, a gonosz Nita pedig sapkában-kabátban elbújt, hogy teljes legyen az élmény. Az arckifejezés valószínűleg szavakkal nem kifejezhető, azokat a szitokszavakat pedig nem illik képernyőre vetni.
Az ünnepi szerelés

Közben én otthon már átkozottul ideges voltam. Két hónap elmebaj volt mögöttünk, péntek este bevásároltam, még szombat reggel is eliszkoltam pár cuccért - sietni kellett a tévé kiszállítása miatt -, kitakarítottam, pakoltam, aztán megállapítottam, hogy szívrohamom lesz és ledőltem kicsit. Olyan iszonyatosan fáradt és álmos voltam, hogy még akkor is fáziskésésben voltam, amikor a lányok megérkeztek, de legalább a vérnyomásom helyre jött. Ha nincs ott velem fezer, nem tudom, mit csinálok, bestresszeltem a kuglóf és a hosszú tepsi miatt, amit ő elfordított, forralt bort csinált, segített ajándékot csomagolni, de még el is mosogatott, örök hálám érte.
A felháborodottságtól (na meg a másfél kilométeres sétától) kipirult arcok minden fáradozást megértek, a teljes hétvégéket felemésztő pakolást, a hétfő esti ikeázást, a rengeteg szerelést, a sok cipekedést, mindent. Szegényeket kicsit sajnáltam, de ha belegondolok, hogy én mennyit túráztam, futottam és milyen kevés könyvet szereztem be, már annyira nem.

Maga a délután-este nagyon jó hangulatban telt, a legkedveltebb italt a cider volt (patnek a lime-os örök szerelem marad), a legjobb étel még mindig a mártogatós. Elregéltük az egész históriát, onnantól kezdve, hogy nyáron nekiálltunk aktívan lakást nézni, odáig, hogy aznap délután kettőkor vicomte összerakta a tévét. Utána társasoztunk, engem a saját pasim (is) megölt a Citadellában, amiért szaloncukrot és mandarinhéjat hajigáltam hozzá. Kilenckor asztalt bontottunk, mert mindenki majd' lefolyt a (nagyon szép huzatú!) székről, a kedves hajnal kettőig bizgerálta a tévét (leginkább káromkodott), én bezuhantam az ágyba a plüssállatok közé és nyolcig aludtam.

Mindenkinek válaszolni fogok a kommentjeire, csak előbb alszom egyet, mert pokoli fáradt vagyok. Most már legalább tudjátok, miért.:)

9 megjegyzés:

  1. Húú, de jó, gratulálok az új lakáshoz! :))) A költözés egyszerre jó és rossz, de remélem, most már inkább jól érzitek magatokat a helyzetben. Macskakompatibilis lesz a lakás? :D
    Tök jó könyveket kaptál, a Vadhattyúk kicsi korom óta megvan a családnak, és nagyon régóta szeretném elolvasni, de ahogy magamat ismerem, sosem kerül rá sor...

    VálaszTörlés
  2. Majdnem megkönnyeztem ezt a posztot. :)
    Szerintem ezt a sztorit még évek múlva is emlegetni fogjuk. :D És szuper háziasszony vagy, nagyon szép a lakás, minden nagyon finom volt, és szerintem mind teljesen elégedetten, boldogan és kisimulva távoztunk a hosszú hét után. :)

    VálaszTörlés
  3. Gratulálok a sok szép szerzeményedhez, a kedves baráti társasághoz (ritka kincs, higgyétek el nekem és őrizzétek meg egymást jó sokáig) és természetesen az új lakáshoz! Remélem a karácsonyi időszak stresszmentesebb lesz, leljetek sok örömöt az új lakásban és pihenjetek jóóóó sokat! :D

    VálaszTörlés
  4. Micsoda kész átverés show kerekedett ebből! :D Ó és mellékesen, kérem priviben az új címed, ha szabad ;)))

    VálaszTörlés
  5. katacita: köszi.:) Sajna még több a rossz, úgy érzem, az életben nem leszünk kész, még januárban is lesz bőven mit csinálni. És tegnap ment tönkre a mikró.:D
    Én szeretnék macskát, ill. szerettem volna kertes házat, hogy elhozhassam otthonról a macskákat (már eleve bajos elmélet...), de vicomte nem akar a lakásba macskát, úgyhogy egyelőre jegelve van a fájdalmas téma.
    Vannak ilyen könyvek. Nekem pl. a világirodalom nagy része ide tartozik.:D

    Nita: remélem, de azt is, hogy szép emlékké patinásodik.:) Köszi, igyekszem, hálistennek az idegbaj annyira nem jött ki rajtam, pedig még csomagolópapírt is tépkedtem, amikor az egyik könyvre keveset vágtam le, kettőkor még totál ideges voltam.

    VálaszTörlés
  6. Nikkincs: köszi, azon vagyunk.:)
    Mindkét család hozzánk jön, úgyhogy fel vagyunk készülve a legrosszabbra.:D

    Pilla: persze, küldöm.:)

    VálaszTörlés
  7. Jujjj de jó hogy tényleg sikerült ennyire titokban tartani és összejött a meglepi :) azért megnéztem volna az arcokat :)
    Itt is gratula az új lakáshoz, csak ismételni tudom magam: élvezzétek ki és hagyjatok most már időt magatoknak nyugiban (amint vége a karácsonyi hajcihőnek) ;) minden más várhat, egy lakás úgysincs sose teljesen kész :)))

    VálaszTörlés
  8. De jó, sikerült kb. mindent elismételnem a levélben, majd ugord át azokat a részeket.:D
    Vicomte végigröhögte az utat, úgyhogy igen vicces arcot láthattak. De még én is csapkodtam a cicás térdeim, amikor megjöttek.:D
    Köszi, megpróbáljuk.:)

    VálaszTörlés
  9. Nem mondod, hogy megkegyelmezetetk neki, és elmarad a büntitúra? :(
    Gratulálok az új héderhez! Vicomte meggyőzését macskaügyben nem tartom reménytelennek. Ha kell, nyilatkozom, mint tíz évig lakásban macskával együtt élő!

    VálaszTörlés