Félévi gondolatok

Keresem, keresem a tavalyi féléves zárást, hát miért nincs meg... mert elfelejtettem írni, esetleg durcás kedvemben direkt hanyagoltam. Ha a lányoknál nem látom, valószínűleg idén is kimaradt volna, de szerencsére egyesek sokkal fegyelmezettebb blogírók, mint én.:)

2016-ban szöveges félévi zárást írtam, előtte a már ismert kérdéssort töltöttem ki, idén kombinálom a kettőt, mert a tagben bőven vannak olyan kérdések, amelyekre nem tudok válaszolni.

Eddig idén sokkal kevesebb könyvet olvastam el fél év alatt, mint az előzőekben; eddig is csökkenő tendenciát mutattam, de idén elég látványossá vált; jelenleg 37 könyvnél tartok, ebből a jelenlegit, a Kisvárosi életeket sorolom már át a második félévre. Nem mondom, hogy elutasítanék egy havi ajándék szabadságot - vagy hogy nem hiányzik a nyári szünidők órákra belefeledkezős-rácsodálkozós olvasása -, de az is biztos, hogy nem csak könyvekre szánnám az időt, x év x darab könyve után alighanem sokan máshogy állnak hozzá ehhez (vagy bármely) hobbihoz. Hiába, Rob Fleming is megmondta, hogy az olvasás tinédzserkorban az igazi.

2016-ban nagyon ott voltam a szeren ütős könyvek tekintetében, idén ez is máshogy alakult.

    

    

    

A lista vegyes, nem csupán a nagyon-nagyon eltalált, hanem a kellemes, elég jó könyvek is rajta vannak. A plafont kevesen szakították át - ha nagyon őszinte akarok lenni, akkor a Nagyonkék és a Láthatatlan az, ami minden tekintetben lefoglalt-lenyűgözött, amelyekkel szemben mákszemnyi kifogásom se lehet.

Na és az agyonajnározott Az essexi kígyó? Ó, imádtam olvasni, a maga kategóriájában nekem világcsúcsos, de intellektuálisan nem vezette belém a 220-at, mint a fenti kettő. Dagonyázós guilty pleasure, amire nagy szükségem van - ilyen még a Norah, gyere haza!, a Pop, csajok, satöbbi, a Macskapásztor, az Eleanor Oliphant köszöni, jól van.

Meglepően kellemes volt a benga évkezdő A fényességek, némi jószívűség is van azért abban, hogy itt helyet kapott, akárcsak az Olümposz esetében, ami szintén jó volt, de nem annyira, mint az Ílion. Delphine de Vigan írt már jobbat az Igaz történet alapján-nál, de úgy érzem, eléggé egy rugóra jár az agyunk, és az összekacsintós volta miatt szerettem ezt a könyvet - legalábbis sokkal jobban, mint mások. Az Altatódal nagyon izgi, befalós kis könyv, szépen belengetett komoly témákkal, értékelem az ügyességét. Márqueznél mindig a Száz év magányt keresem tulajdonképpen (lusta vagyok újraolvasni), ez a kis kötet jól hoztam a vágyott hangulatot.

Kellemes meglepetés volt a Blacksad második része, a Hófehér nemzet - a címe miatt ódzkodtam tőle -, számomra tökéletesen kiegészítette egymást a történet és a karakteres rajzolás, jólesett benne elmerülni egy kis időre. A főszereplő teljes neve amúgy John Blacksad. Nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen kemény noir kandúrnak van keresztneve.

Jemisin meg Jemisin, és kész. Jó lenne majd egyben újra elolvasni a trilógiát, hogy teljesen átlássam a képet, megsínylette a kihagyást a második kötet, de attól még imádatos.

Tehát, ha egyet kellene választanom az olvasmányaim közül, nem menne, a Nagyonkék és a Láthatatlan együtt állnának a képzeletbeli talapzaton.

Csalódások is akadtak, szintén különböző mértékben; Franzennel feladtam a próbálkozást, közel vagyunk a kompatibilis voltunkhoz, de sose fogjuk elérni. A St. Oswald fiúiskola... hát, nem Harris legjobbja, el lehet olvasgatni, de csak árnyéka a többi vonatkozó könyvének. Sajnos ide került az idei Strahan-válogatás, gyerekes módon úgy érzem, a szerkesztő elárult engem, megalkudott, elromlott a szemüvege, franc tudja, de ez a kötet, a toronymagas EQ-m mellett is, összességében gyenge.

Valaki ebédet emlegetett?
Forrás

Megszületik augusztusban: jézusom, de lefárasztott. Biztosan én vagyok a hülye és nem tudom értékelni Faulkner technikáját, de az életben nem fogom újraolvasni. A Bőrügyeket már eleget szapultam.

A vacsora és A Piros Hajú Nő voltak azok, amelyek végtelenül felbosszantottak, emléküket fedje vastag lepel.

A szerzők közül Toni Morrisont jelölném új kedvencnek; bár nem szoktam egy könyv alapján beléptetni valakit ebbe a bizalmas klubba, jó érzésem van vele kapcsolatban.

A Várólistacsökkentéssel magamhoz képest elég jól haladok, a szokásosan teljesíthetetlen 24-es listából eddig 10-et olvastam el, remélhetőleg fél év alatt nem csak kettővel fogom növelni az elolvasottak számát.:)

Idén 12 könyvet szereztem be, ill. kaptam, most nyüvöm a nyolcadikat, magyarán egész jól állok. Azért a 816 oldalas Lelkek labirintusával nem könnyítem meg a dolgomat, de csak összejön egyszer... A még olvasatlanok közül a bűnös ínyencfalatot, a Kisvárosi életeket most olvasom, és nagyon várom, hogy megkapjam szülinapra a Nixet (már fizikai valójában is a polcon van, de illetlenség lenne az ajándékozás előtt elolvasni).

A várható megjelenések közül a Megkövült égbolt érdekel a legjobban (ill. eddig egyedül ez érdekel), biztos, hogy még idén elolvasom. 

Hogy mit szeretnék még idén elolvasni emellett... nyilván minél többet a várólistacsökkentősek és az idén beszerzettek közül, valamint az aktuális könyvtáriakat, mert utálok olvasatlan köteteket visszacipelni. Lydia Davis: A történet vége és Lucia Berlin: Bejárónők kézikönyve különösen érdekel. Ez egy határozottan nőies év.

(Ezek itten a jelenleg kikölcsönzöttek.)

A többiek féléves bizonyítványa:
PuPilla
Dóri
Nikkincs