Pici post 2. - Két nagyon szép vers

Sokáig ódzkodtam József Attila kedvszerű (értsd: nem iskolai kötelességből fakadó) olvasásától, mert a tőle tanult versektől iszonyat depressziós hangulatba kerültem, de az utóbbi időben több szép írásába futottam bele, úgyhogy legközelebb ő jön velem a könyvtárból.

József Attila: Aludj

Aludj

egy fáradt vén fa fölrepült és elpihent a legkönnyebb felhőn

a vízcsepp lábujjhegyen gurul reszkető szíved fölött

szeretném ha kócsag lebegne mosolyodban

hó hull

komoly fekete medvék vonulnak

én nem tudom hogy férnek el kicsi tavaszi szobánkban

nem is rád gondoltam tavaly mikor hirtelen fölgyógyultam

amerre jársz jószagú friss fehérnemű lebeg a fejed fölött

könyvek hallgatnak köröttünk

nagyon örülni nem szabad vigyázz

a halott virággal legyezlek melyet hajadból nekem adtál

Ezt meg csak azért, mert szép:

Gyóni Géza: Valami…

Valami édes, valami fájó

borús merengés

ugy elfog néha, mikor az úton

mellettem elmész…

Ugy, ugy szeretnék visszafordulni

s nézni utánad -

Nem szabad. S könnyem, érzem elönti

bús szempillámat.

Valami édes, valami titkos

égi sejtés száll:

valami súgja, hogy te is éppen

arra gondoltál.

Szóval, ilyen dolgok is vannak a tumblr-en, nemcsak szépen megphotosoppolt képek. Az első vers a Nyugat folyóiratról, a másik a MorningPoetryről származik.