Bella István-versek

Bella István nevével a Molyon találkoztam először, Véda karcolgatott tőle jó néhány verset, és a Tudsz-e még világul elektronikus változatát is belinkelte (sok minden olvasható róla és tőle a PIM-en). Mivel nem vagyok odáig a monitoron való olvasásért, lecsaptam a Szeretkezéseink c. kötetre a legutóbbi könyvtári garázdálkodás során, ebből fogok idézni pár verset.

Új nyelv

"Hiányzok, hiányzom, hiányzok"

- ragozgatom. Órám rámbámul.

Egy napja tanulom hiányod.

Még egy nap, és beszélek halálul.

****************************************

Palatábla

Mert oly vékony a bőröd,

hogy a születésedig látni,

áttetszik rajta az ég,

szeretem olvasni

ereid hieroglifáit,

az ó-egyiptomi macskák

időtlen üzenetét!

Vagy valami fenevad karma kéklik?

                Ereid ketrece

mélyén föl-alá, végtől végig

jár egy gyönyörű, fekete

              párduc: a véred,

és szívedtől a mindenségig

sóhajtja azt az égit

járása lázas, lüktető üteme?!

Vagy - tűnődöm tovább a sok kéklő ábrán -

                          csillagképekkel van tele

a bőröd: hasadon farkas és bárány,

                     hátadon oroszlán, s gödölye,

és köldök-sarkcsillagod alatt,

mint hajótörött matróz-ábránd,

                          ágyékod Göncölszekere.

Vagy világelőtti palatábla?

                                                     Az első? S az isten firkálta tele

csillaggal a hasad, a hátad,

mikor világtanulni járt önmagába,

                                    még az idők kezdete

előtt, ő rajzolt tele kék lánggal:

írt rád hold-betűt, nap-ó-t, üstökös-s-t,

és hasadra zsinórírással

hullámos tengert, hogy egyszer,

valaki

olvassa el és betűzze le!

Vagy nem is égbolt? Külvárosi házfal?

        Szerelmes kamaszok üzenete

kél versenyre csillaggal, napvilággal,

s hirdeti szemérmes lánggal:

"Kutyu szereti Csókát", "Álom és násfa"

                 azt mondja mindegyik szívek szíve:

"Szeretem!" "Szeret-e?" "Szeret-e?"

(Mert oly vékony a bőröd,

hogy a születésedig látni,

áttetszik rajta az ég,

szeretem olvasni

ereid hieroglifáit,

az ó-egyiptomi macskák

időtlen üzenetét!)

****************************************

Nagyfényű páva lépdel szívemben,

vérem mezőiben, és arról énekel,

van egy nő, egy nő, aki megölet engem,

van egy nő, egy nő, ki megölhet bűntelen.

A szeme színe dél, a szeme színe éjfél.

Ő lépi ki időm, hamupercet fakaszt,

hol minden egyszerre születik, hal meg és él:

a hó elvirágzik, a virág elhavaz.

Egyik melle napbölcső, másik holdéj csalitja.

Egyikben születek, másikban meghalok.

Ha majd mind a kettőt végtelenné nyitja,

öröktől fogva és öröktől vagyok.

Nagyfényű páva lépdel szívemben,

vérem mezőiben, és arról énekel,

van egy nő, egy nő, aki megölet engem,

van egy nő, egy nő, ki megölhet bűntelen.