2014. február 5., szerda

Bella István-versek

Bella István nevével a Molyon találkoztam először, Véda karcolgatott tőle jó néhány verset, és a Tudsz-e még világul elektronikus változatát is belinkelte (sok minden olvasható róla és tőle a PIM-en). Mivel nem vagyok odáig a monitoron való olvasásért, lecsaptam a Szeretkezéseink c. kötetre a legutóbbi könyvtári garázdálkodás során, ebből fogok idézni pár verset.

Új nyelv

"Hiányzok, hiányzom, hiányzok"
- ragozgatom. Órám rámbámul.
Egy napja tanulom hiányod.
Még egy nap, és beszélek halálul.

****************************************

Palatábla

Mert oly vékony a bőröd,
hogy a születésedig látni,
áttetszik rajta az ég,
szeretem olvasni
ereid hieroglifáit,
az ó-egyiptomi macskák
időtlen üzenetét!

Vagy valami fenevad karma kéklik?
                Ereid ketrece
mélyén föl-alá, végtől végig
jár egy gyönyörű, fekete
              párduc: a véred,
és szívedtől a mindenségig
sóhajtja azt az égit
járása lázas, lüktető üteme?!

Vagy - tűnődöm tovább a sok kéklő ábrán -
                          csillagképekkel van tele
a bőröd: hasadon farkas és bárány,
                     hátadon oroszlán, s gödölye,
és köldök-sarkcsillagod alatt,
mint hajótörött matróz-ábránd,
                          ágyékod Göncölszekere.

Vagy világelőtti palatábla?
                                                     Az első? S az isten firkálta tele
csillaggal a hasad, a hátad,
mikor világtanulni járt önmagába,
                                    még az idők kezdete
előtt, ő rajzolt tele kék lánggal:
írt rád hold-betűt, nap-ó-t, üstökös-s-t,
és hasadra zsinórírással
hullámos tengert, hogy egyszer,
valaki
olvassa el és betűzze le!

Vagy nem is égbolt? Külvárosi házfal?
        Szerelmes kamaszok üzenete
kél versenyre csillaggal, napvilággal,
s hirdeti szemérmes lánggal:
"Kutyu szereti Csókát", "Álom és násfa"
                 azt mondja mindegyik szívek szíve:
"Szeretem!" "Szeret-e?" "Szeret-e?"

(Mert oly vékony a bőröd,
hogy a születésedig látni,
áttetszik rajta az ég,
szeretem olvasni
ereid hieroglifáit,
az ó-egyiptomi macskák
időtlen üzenetét!)

****************************************

Nagyfényű páva lépdel szívemben,
vérem mezőiben, és arról énekel,
van egy nő, egy nő, aki megölet engem,
van egy nő, egy nő, ki megölhet bűntelen.

A szeme színe dél, a szeme színe éjfél.
Ő lépi ki időm, hamupercet fakaszt,
hol minden egyszerre születik, hal meg és él:
a hó elvirágzik, a virág elhavaz.

Egyik melle napbölcső, másik holdéj csalitja.
Egyikben születek, másikban meghalok.
Ha majd mind a kettőt végtelenné nyitja,
öröktől fogva és öröktől vagyok.

Nagyfényű páva lépdel szívemben,
vérem mezőiben, és arról énekel,
van egy nő, egy nő, aki megölet engem,
van egy nő, egy nő, ki megölhet bűntelen.

5 megjegyzés:

  1. Nekem a középső tetszik :) Olyan szépen használja a szavakat, mintha egy varázsmintát hímezne vele, bele a szívem közepébe.

    VálaszTörlés
  2. És képzeld, az egyik verscsokor fejezetcíme az, hogy "Dorombolások" (meg az egyik versnek is ez a címe), majdnem eldobtam magam.:)
    Fogok még tőle idézni, csak most nincs nálam a kötet.
    Ezt nagyon szépen írtad.:)

    VálaszTörlés
  3. Hú akkor még az is lehet hogy én is nekiesek. Épp a minap gondolkodtam hogy többet kéne verset olvasnom, nagyon szeretem az ilyen léleksimogató sorokat.

    Köszi, én is írtam verseket, csak manapság nincs időm vagy ihletem hozzá :)

    VálaszTörlés
  4. köszönöm, hogy olvashattam őket nálad :) áttetszik rajtuk az ég

    VálaszTörlés
  5. Szívesen.:)) Még teszek jó néhányat.

    VálaszTörlés