"Amit egyszer a toronynak adsz, többé nem kérheted vissza."

"A romok mögött, a város szívében, ahol az utak sugarai összefutottak, állt a torony maradványa.
Anyja a mesékben gyönyörűnek festette le, márványbordájú és zafírszemű szobrairól beszélt, erkélyek alatt hajló akvaduktról és hozzá csatolt függőkertről, ahol húsevő növényeket nevelnek, de Arzén csalódott. A torony szürke volt, mintha pernye fedné. Hét-nyolcemeletnyi csonk maradt belőle, tetején hasadék tátongott, mintha villám mart volna bele. Körülötte törmelék: szilánkosra repedt faldarabok, egymásra halmozott toronymorzsák kőből és a néhai palaburkolatból. A kupac tetején egy félarcú nőszobor egyetlen karjával az égre mutatott."

Moskát Anita: Bábel fiai

Kb. harminc oldal olvasás után éjszaka a toronnyal álmodtam. Szolid homokvihar kanyargott körülötte spirál alakban, az egész snitt szépiaszínű volt és egyetlen mondat kísérte: Vérből és átkokból építették. Ebből néhányan azt a következtetést vonták le, hogy nem tetszik a történet, pedig azok a könyvek, amelyek nagy hatással vannak rám, valamilyen módon átlépik a határokat, beleeszik magukat a lelkembe, belopóznak az álmaimba vagy csak hetekig a gondolataim között forognak, mint mondjuk a Száll a kakukk fészkére - ráadásul elég élénk álmaim vannak, a kedves szerint az álmaimban élek. Ne higgyétek, hogy ez jó, általában negatív élmények, érzések "csapódnak le". Biztos van, aki halálra röhögné magát rajta, de vicomte rendszerint elborzad rajtuk. Azonban a bábeles álmom kifejezetten visszafogott volt, ezért se értem, miért hitték azt páran, hogy nem szerettem a regényt - többek között Anita is!
A legerősebb benyomásom az, hogy mennyire érzékletes ez a könyv. Érezni a mosdatlan, verítékező testek szagát, a sikátorok bűzét, a szélben kavargó homokot, ahogy csikorog az emberek fogai között, a tűző nap feketére égeti a bőrüket. Nem, ez nem egy kedves regény, és bármennyire röhejesen hangzik, a fantáziaelemek ellenére realisztikus, mintha tényleg Bábelben járnánk, igaz, Moskát Anita képzeletbeli, ugyanakkor nagyon valóságosnak tűnő Bábelében. Ha választani lehetne néhány leírás közül, amelyek a várost és históriáját ábrázolják, az övére voksolnék. Mivel korábban beleszagoltam egy másik írásába, nem lepődtem meg a stílusán, az éleslátásán vagy azon, amit egyesek durvaságnak vagy kegyetlenségnek neveznének - szerintem csak pontosság és reális emberismeret. Mondjuk, azt hiszem, egyébként se

Kép forrása

hökkentett volna meg, az antennáim ritkán tévednek.

"Miről szavaztatok? - kérdezte Arzén sorozatosan Hananiástól, aki végül kikerülte a választ. A lezuhant vízköpő elterelte a figyelmüket, ő pedig feladta a faggatózást. Hananiás életáldozatot kért a néptől, pedig még Léonard Château sem tette soha, még ő is beérte a könyökből megcsonkított, gyomorfekélyes, félfülű vagy félszemű munkásokkal, a tüdőbajos vagy elgörbült gerincű áldozókkal, akik a torony szilárdságáért adták az egészségüket."

Habár a történet több szereplőt mozgat, az igazi főszereplő maga a torony, ő áll a középpontban és minden szál tőle indul ki és hozzá vezet, az események igazi mozgatórugója. Ahogy haladtam előre, egyre erősebbé vált az érzés, hogy a torony nem pusztán egy malterral összetapasztott kőhalom, hanem valami, ami életre kelt, pontosabban felébredt. Mi ez a dolog? Az isteni akarat szócsöve, egy eretnek bálvány, vagy a hozzá imádkozó, neki áldozó, őt építő hívők elegye?  A kínból, engedelmességből, vak hitből, vérből, verejtékből és a neki adott testrészekből lakmározó, ugyanakkor örökké éhes torony a személyiséggel bíró, régi házakra emlékeztetett, amelyek mágnesként vonzzák a körülöttük élőket - és azokat is, akik akár egy másik világban élnek.
Ilyen a festő Dávid, aki lassan teljesen megvakul. Az esetre nincs orvosi magyarázat, az egyetlen nyomot a fiú ismétlődő álma jelenti - a torony hívja magához. Az ő története a mai Budapesten játszódik, kicsit aggódtam és idegenkedtem attól, hogyan szövi össze a két szálat Anita, mennyire lesz hihető. Az álmok terén maradó megoldásra tippeltem, de egész más kerekedett ki belőle - bármennyire valósnak hat, mégiscsak fantasyről van szó.:) De inkább hibridnek tekintem a könyvet, amelyben több műfaj elemei elegyednek, én pedig nagyon szeretem a nem beskatulyázható történeteket.
A másik emberi főszereplő Arzén, a vallást alapított próféta, Léonard Château fia. A toronyhívők klasszik szektának tűnnek, érdekes megfigyelni, mire képes egy karizmatikus vezető és a megszállott emberi hit, ill. mi mindent képesek megtenni az üdvözülésért az egyetlen, szent igazság nevében. Belelátunk a vallás mögötti indítékokba, megismerjük a próféta köpenyébe burkolt embert, aki ugyanolyan közönséges halandó, mint mi, és akit megnyomorított a megszállottság - a körülötte élőkkel együtt. Talán ezért olyan kegyetlen ez a regény, nem idealizál és nem szépít, nagyon éles fényű tükör. Nehéz a szereplőket megkedvelni, talán egy-két kivétellel nem is lehet. Dávid önző, makacs és türelmetlen, fikarcnyit nem érdekli a többi ember, csak a célját akarja elérni. Arzén képtelen kilépni az apja árnyékából. Hiába ő a város ura és a főpap, nem törődik az építkezéssel, a hívőkkel és hogy a tanács tagjai miket művelnek a szeme láttára. Nem látja, mert csak a saját sebei érdeklik, és ha nem lenne valaki, aki kirángatja az önsajnálat gödréből, képtelen lenne elengedni a fájdalmát. Pedig muszáj, különben felemészti.

Nehéz elhinni, hogy a Bábel fiai egy fiatal író első regénye, pontosabban Anita ezt tekinti elsőnek, holott ez a ötödik kézirata. Ügyesen váltogatja a nézőpontokat, mutatja be az indítékokat, nézőpontokat, a leírásai meg olyan érzékletesek, mintha egy festményt szemlélnénk. Állati kíváncsi voltam rá, mit hoz ki a bábeli torony históriájából, amit a Biblia pár sorban említ, mégis annyira érdekli az embereket és rengeteg alkotás foglalkozik vele. Az eredmény egy szuper regény lett. Remélem, a ************* is kiadásra kerül.

Kiadó: Gabo
Sorozat: Gabo SFF
Kiadás éve: 2014
Ár: 2990 Ft
Anita blogja
A könyv pinterest boardja