Az elmúlt néhány nap

Az elmúlt másfél-két hétben volt pár dolog, ami alaposan kiakasztott és még két testi nyavalyát is sikerült begyűjtenem, ennyi elég volt, hogy a könyvheti tobzódást lerövidítsem a csütörtöki napra. Ill. még vasárnap is kinéztünk, a kedves megvette az első és utolsó könyvheti szerzeményét, a Futni születtünk címűt, és nem is kellett sokáig győzködni. Rá is fért, és nemcsak az előtte szépen teljesített váltómaraton miatt. Mindenki állati ügyes volt, a menazséria - én, sztimi53, pat, egy cuki kislány és egy cuki kutya meg egyéb férfiszemélyek - hatékonyan heverészett a pléden, próbálta Baba kutyát magához édesgetni (aki azonban inkább kaját kunyerált, cseresznyével játszott és madarakat kergetett) és persze szurkolt, miközben a futók az előnytelen pályát és a tűző napot élvezhették. Light is kilátogatott egy nagy adag cseresznye társaságában. Én meg béna fotókat lőttem, mert a futók sokan voltak és gyorsak, a gyalogosok meg fütyültek az erőlködésemre. De legalább ez jó lett:

Verseny végén, ebéd előtt

Utána elzarándokoltunk a Vörösmarty térre, felszedtük Nokedlit, megebédeltünk a Nagyi palacsintázójában, sztimi kicsit túlvállalta magát a négy fogással, de vicomte nemcsak futóként, hanem étkezési segédként is jól funkcionál. Kénytelen voltam egy 0,33-mas adag erejéig felfüggeszteni a kólaabsztinenciámat, mert majdnem lefejeltem az asztalt, de legalább pat addig kávét ivott, éljen a koffein. Visszamentünk a térre, a kedves megejtette a vásárlását, megszabadultam a könyvrakományom jelentős részétől - csak vicomte két kötetét cipeltem.:) -, hazajöttünk és szerény személyem aktívan feküdt a kanapén, mint egy halott. Gőzöm nincs, mitől vagyok ennyire fáradt.
Kicsit előre szaladtam. A közös bacchanália csütörtökre volt betervezve. Mindenki legnagyobb örömére öt könyvet szereztem be:

Bocsánat, kicsit homályos

Az arany cimbalom és az arany manikűűűr

Igazából elég lett volna Az arany cimbalom, amely reci az Agavétól és az 500 Ft-os Bérgyilkos mindörökké (szintén Agave, és sikerült a sorozat harmadik részét megkaparintani), de kitört rajtam az önsajnálat. És mégis, mi a fenének sanyargassam magam, ahhoz képest, hogy néhány éve mennyi könyvet szereztem be egy évben, állatira megjavultam, a rá fordított költségekről nem is beszélve. Úgyhogy jött velem egy birodalom nélküli királykisasszony, az Átmeneti üresedés és a Kakukkszó. Alig várom, hogy olvassam őket.:)
Amíg nem vettem részt ezen az ünnepnek nevezett orgián, én se értettem, mi olyan nagy szám a Könyvfesztiválban és a Könyvhétben, 20-25% kedvezménnyel a neten is beszerezhetem a vágyott köteteket. De hasonló őrültekkel tök jó találkozni, és még könyvet is jó venni, tényleg közösségi élmény. Mellékesen pedig a teljes összeg a kiadókhoz vándorol. Olyan, mint egy nagy közös zabálás, na.:D
Persze érdekes dolgok itt is előfordulnak, Nitáékat megtámadta néhány előítéletes idióta, nagy a tömeg, a hőség (legalább az eső nem zuhogott, mint tavaly). Engem az lep meg, hogy mennyi tájékozatlan ember van, akik a könyvek 95%-áról semmit nem tudnak. Érdekes, milyen könyvek jutnak el az átlagemberekhez, A katedrális, Twilight, Bridget Jones, amikhez irdatlan hype társul, holott annyi, de annyi jó könyv van... de hiszen tudjátok.
Fagyiztunk is, Nitával megint sikerült egyformát kiszemelnünk, de a papucsunk, a körmeink (kézen és lábon is!) is hasonlóak voltak, ráadásul ugyanolyan Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől-szatyorral flangáltunk. A Staropramenbe is beugrottunk, fezer legnagyobb bánatára nem kamerázták a hátát, de a Krieg meggysör még mindig finom.
Másnap ismét ott kötöttünk ki, a Nita szervezte sci-fi sörözésen, nekem sikerült egy kicsit becsiccsenteni, de szerencsére nagyrészt kialudtam. Szombaton agonizáltam a nyavalyáim miatt, szörnyen röstellem, de nem bírtam kimászni a Könyvhétre, de még az ágyból se nagyon.
Vasárnap vicomte privát edzést tartott nekem, rohantunk közlekedési eszközökhöz, persze a villamos nem jött, így az út egy részét végigszaladtuk, de időben odaértünk és a fentebb ecsetelt futóverseny flottul lezajlott, három óra ötvennégy perc alatt futották le a maratoni távot, ami nagyon jó eredmény.

Egyébként van piszkozatban egy hisztis postom, amiben tételesen felsorolom, hogy mit utálok. Végül nem tettem közzé, mert próbálok keveset vinnyogni, de szinte minden napra van valami. Az előbb felhívott apám, hogy ne ijedjek meg, de az egyik macska lenyelt egy darazsat. Már jól van, szerencsére apám gyors volt és ügyes, de vehehheeeeenyíííííí azért megijedtem.

Emlékezetes mondatok (sajnos nem tudtam mindet megjegyezni, a repkedő szóviccekről nem is beszélve):
"Baba, bunkó vagy."
Pat nem vesz több könyvet a Könyvhéten - mert már nincs olyan, ami ne lenne meg neki.