Kicsit bizonytalan voltam abban, akarom-e olvasni ezt a könyvet vagy sem; a Harry Pottert baromi régen olvastam (ugye mindenki vágyik arra a párszor már elismételt információra, hogy az első részből nekem még ez a kiadás van meg? Sznobozás vége) és sokakkal ellentétben (sznobozás 2.) tisztában voltam vele, hogy ez és az Átmeneti üresedés felnőtteknek szóló regények, tehát nemigen lesz benne varázspálca, bagoly, kviddics meg ilyesmik, bár a bagolyban nem voltam biztos. Azonban a Könyvhéten elragadott a frazeológiám és ilweran volt kedves megadni a végső kegyelemdöfést. Az már nem is okozott dilemmát, hogy ezt vagy az Átmeneti üresedést vegyem meg, jött velem mindkettő.
Kb. az első ötven-hetven oldalon rosszkedvűen ráncoltam a fitos orromat. Igen, ez egy krimi, valószínűleg nem is lesz rossz, de minek ez a felhajtás körülötte? Biztos csak Rowling dicsfénye verődik vissza, ha tényleg egy Robert Galbraith nevű faszi írja, nem kapnák fel ennyire. Picsába, túl sok krimit olvastam már.
Rowling azonban ismer engem, tíz évesen, amikor Amadea még nem is létezett, már egyszer kiegyenesítette a nyűgösködő ráncaimat és megajándékozott egy fantasztikus olvasmányélménnyel. Most, tizenöt évvel később nem volt szükség egy fantáziadús, hihetetlen kalandra, elég volt egy erkélyről kizuhant szupermodell. A kor előrehaladtával egyre igénytelenebb leszek. Remélem, Rowling egy évtized múlva megörvendeztet egy szerelmes regénnyel.
(Hehe, akkor is egy kanapén heverve szenvedtem, és most is. Nekem nem olvasófoteleim, hanem
olvasókanapéim vannak. Fotelben rohadt kényelmetlen szundikálni.)
"Hogy lehet az emberre ekkora hatással, ha meghal valaki, akivel sosem találkozott?"
A krimik központi alakja, kinek vállára mázsás súly nehezedik a gyilkosság megoldása és a történet tetszési indexe miatt is, az ügy nyomozója. Lehet hivatásos rendőr, engedély nélküli magánnyomozó, kotnyeles zsurnálhölgy, idős néni, sármos újságíró, antikváriumos-tolvaj vagy akár fájdalomtól összetört rokon. A mi hősünk most Cormoran Strike - akit a neve alapján hórihorgas, fekete lódenkabátos, komor alaknak képzeltem el - volt katonai rendőr, háborús hős és magánéleti katasztrófa, egy "bokszolóba oltott Beethoven". Az egyik lába nagyjából térdtől lefelé Afganisztánban maradt. Ezt azért említem meg, mert nagyon megrendített és érdekesnek találom, hogy a közelmúlt eseményei lassan beépülnek a regényekbe és gondolom a művészet egyéb ágaiba is, tudjátok, mint mondjuk a második világháború, ami sokaknak már csak mementó, de tényleg megtörtént és egykor az emberek életének része volt.
Strike, akinek kb. tizenöt beceneve van, pénze viszont egy szál se, abszolút elviszi birkózóvállain a regényt. Nyomozás közben behatóan megismerkedünk vele; miután kénytelen otthagyni a katonaságot, tkp. az egyetlen családélményt, amit valaha ismert, az élete, és önnönmaga is idegen neki, amit előbb meg kell ismernie. Ó, gondoltam, mi nagyon jóban leszünk, kedves Cormoran.
Meglepő módon a női főszereplő, Robin is nagyon szimpatikus volt. Nem az a női olvasó vagyok, aki ki nem állhatja a női főhősök nagy részét, általában jól elvagyok velük, de Robin precizitása, tapintata annyira velem közös tulajdonság, hogy nem tudtam nem megkedvelni. A csalafintasága és a nyomozás iránti, gyerekkorból eredő izgalma már kevésbé ismerős, de remekül szórakoztam az izgatott zsizsegésén. Kicsit olyan érzés volt, mintha Rowling bizonyos tulajdonságaimat átemelte volna a hősei személyiségébe.
Egy közös vonás van a Kakukkszó és a Harry Potterek között: az írónő rossz véleménye az emberekről, szebben fogalmazva a társadalomkritika. Ahogy Strike enyhén bicegő lépteivel halad előre és egyre több érintettel beszél, úgy undorodtam meg ezektől a senkiháziaktól. Tökmindegy, hogy Lula Landry sofőrjéről vagy a szomszéd producerről van szó, ezt a lányt senki nem szerette őszintén, még a rajongói imádata is valódibb, mint a hozzá közel állók álszent, kikozmetikázott érzelmei, amelyek valójában kapzsiság, sértettség, irigység névre hallgatnak. Ez pedig átkozottul szomorú.
Bármilyen undorító a könyv legtöbb szereplője, azután a bizonyos 50 oldalt követően, miután leküzdöttem az előítéleteim és a görcsösségem, semmi mást nem akartam egész nap, csak a könyvet olvasni. Igen, ez egy krimi, sok klasszik vonással, de én szeretem a krimiket (csak mostanában csodálkoztam rá, mennyire), szeretem Rowlingot és szeretem ezt a könyvet. Nagyon aprólékos, csavaros, a megoldás mégis végtelenül egyszerű, annyira, hogy nevetnem kellett. Ezek alapján már nem értem, miért vártam már rögtön az első oldalakon valami észveszejtő durranást. Rowling képes jó ifjúsági regényeket és jó krimiket írni, sok író már annak örülne, ha az egyik összejönne - de számomra az a legfontosabb, hogy képes napokra mindenféle kanapékra ragasztani, hogy a könyveit olvassam.
Eredeti cím: The Cuckoo's Calling
Sorozat: Cormoran Strike 1.
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2014
Fordította: Nagy Gergely
Ár: 3990 Ft
Elég vegyes véleményeket hallottam róla, de ezek után el fogom olvasni.
VálaszTörlésNa ennek nagyon örülök :)
VálaszTörlésÉljen! :) Ott ült a legnagyobb mosoly olvasás során az arcomon, amikor azt írod, hogy "mást nem akartam egész nap, csak a könyvet olvasni". Dettó így voltam én is! :))
VálaszTörlésValahol olvastam, hogy valószínűleg év végén érkezik a második rész magyarul, ha ez igaz, akkor meg is van a karácsonyi ajándékom, addig meg én is sorra kerítem az Átmeneti üresedést is.
Mostanság csak olyan könyvekről írsz, amiket én is szeretnék elolvasni (Kakukkszó, Bábel fiai, London folyói) :))))
VálaszTörlés(Harry Potter megjelent olyan kiadásban, amit linkeltél?? Azt hittem nekem a legelső kiadás van meg - a seprűn repülős, és még nincs a gerincén sorszám).
VálaszTörlésEgyre több helyen jön szembe ez a könyv, és persze muszáj olvasnom, pedig a leírások alapján annyira nem vonz ez a Cormoran Strike :) Ha rám talál majd, nem utasítom el ;)
meggyőztél.
VálaszTörléstheodora: az Amadea által linkelt volt az első kiadás, még a nagy robbanás előtt. :) Azt hiszem, a második vagy harmadik megjelenése után igazították hozzá a számozatlan kiadást az újakhoz.
VálaszTörlésNekem ez a szép zöld van meg. :-P Amúgy jobban tetszik sokkal, mint az újak...
L. Littlewood: tényleg?:o Azt hittem, mindenki odáig van érte.
VálaszTörlésRemélem, tetszeni fog.:) Nem futkosós könyv, szóval hosszabb időt igényel, míg kifejti a hatását.
Ilweran: én is.:)
Nikkincs: köszi az infót, legalább addig nem felejtem el, mi történt ebben a kötetben. Másrészt: áááá, anyagi csőd, 200 olvasatlan könyv, végtelen várólista, áááá!
zakkant: örülök.:) Remélem, nem átkozol majd el a várólista növelése vagy az esetleges nem tetszés miatt.
theodora: bocsi.:) Azért ne keseredj el.:)
*napszemüveg*
Strike-nak van ám személyes varázsa, meg humora.:)
Nima: örvendek.:) Ne, ne küldj levélbombát, ha esetleg nem tetszik, nee!:)
pragmaP: sajna a többi már nem jött ki ilyen dizájnnal. Nincs bajom az újakkal se, de nem bírom megállni, hogy ne menőzzek vele. *napszemüveg again*
Én is repesek, hogy elnyerte a tetszésedet a Kakukkszó, bár ezt most úgy mondom, mintha én írtam volna. Egyébként hogy csatlakozzam a kettes számú sznobozáshoz, én imádom olvasgatni a fintorgó értékeléseket JKR felnőtt könyveiről, mert hogy milyen unalmasak (nyilván inkább az Átmeneti üresedés) meg lehangoló meg "én ezt nem bírtam..." Hát, így jártatok! :) Te szeretni fogod azt is szerintem.
VálaszTörléskatacita: csak úgy mondod, mint akinek tetszett a regény.:)
VálaszTörlésRemélem. Sztem elsősorban azoknak unalmasak ezek a könyvek, akik valamiféle HP-utánérzést várnak, akiknek elég, hogy Rowling írta, juj, kell, és csak néznek, hogy miért rossz ez a könyv.
Én nem vártam HP utánérzést, sőt. Örültem, hogy felnőtt könyvet olvashatok, de nekem ez nagyon nem jött be, pedig 150 oldalt olvastam. Akkor már inkább az Átmentei Üresedés. Mondjuk azt unalmasnak egyáltalán nem mondanám.
VálaszTörlésszeee: nem azt mondtam, hogy mindenki ezt várta, azért a rutinosabb olvasóknak több esze van, aki viszont csak a HP-t olvasta a kötelező olvasmányokon kívül, az, ööö, na.
VálaszTörlés