A köztünk lévő zárójel

Maggie O'Farrell: A kéz, amely először fogta az enyémet
Értékelés: 3 nyoszolyamedve az 5-ből
Kedvenc karakter: Lexie

O'Farrelltől csak az előző regényét, A köztünk lévő távolságot olvastam - könnyed, csajos könyv komolyabb témákról -, amely tetszett annyira, hogy a friss könyvére is kíváncsi legyek.
Sajnos ezúttal mellélőttem. Persze, mint mindig, most is fennáll a helyzet, hogy nem a megfelelő hangulatban voltam, ezért nem ragadott magával annyira a történet hangulata, A KLT (nem írom ki még egyszer ezt a hosszú címet) esetében is ez volt a húzóág. De ez az elem volt az, ami a három csillagot megadta a könyvnek, szerettem olvasni a házakról, a Sohóról - az írónő elvileg még némi kutatást is végzett a témában -, a szerkesztőségbeli munkáról, szerettem hallgatni Lexie írógépének kopogását (és imádom azt a szót, hogy "jegyzetfüzet").
A szereplők közül egyedül Lexie volt szimpatikus, tetszett, hogy nem az elveszett kislány a nagyvárosban, és nem a naiv kislány a csélcsap pasi oldalán. A többiek hidegen hagytak, jaj, dehogy is, Ted rettenetesen idegesített, azt se lehet tudni, mi a baja - sokáig szellemi vagy szervi problémára gyanakodtam -, sőt, még ő maga sem tudja megfogalmazni, de magára hagyja a barátnőjét, aki a lépcsőn alig képes felmenni a nehéz szülés után.
A központi téma - a hétköznapi emberi kapcsolatok mellett, amivel Maggie O'Farrell ismét foglalkozik - az anyaság, és főleg ez lehet a ludas abban, hogy közömbös volt számomra a könyv. Annak ellenére, hogy megmutatja az anyaság jó és rossz oldalát is, nem tudott megfogni, de ez aligha az én hibám, olvastam már más könyvet is erről a témáról, amelyek százszor jobbak voltak. Azon szaporán ugrált a szemöldököm, hogy vértanúi áldozatnak állítja be a lapos sarkú cipő viselését (vagy csak azért nem hatott meg, mert nem hordok magas sarkút), azt meg nem hiszem, hogy muszáj lenne minden anyának levágatni a hosszú haját, nem apácák lesznek, vááá.

A Gabo általában jó minőségű könyveket ad ki, de ez eléggé félresikerült, sok benne az elütés és a hiba, de a fordításban is maradtak érdekes dolgok, pedig én ritkán veszem észre őket, annyira elmerülök a történetben:
"A capuccinomasinához szerződött fém kattan egyet."
"A szénbányafekete égboltban narancsszín pászmák fürdenek."

Azt hiszem, ez a könyv azok közé fog tartozni, amiket hamar elfelejtek és nem lettem volna szegényebb, ha nem olvasom el. Közepes, közönyös, vízízű.

Eredeti cím: The hand the first held mine
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2013
Fordította: Kis Marianne
Ár: 2490 Ft
Az írónő honlapja