Könyvheti napló

Update: két vicces momentumot kifelejtettem:
1. "Bugyit kérsz vagy gumit?" - A plakátokat, printeket befőttesgumival vagy műanyag fóliával adtuk.
2. Kira szombaton, a grafikusok dedikálása és a legnagyobb káosz közepette bevágódott a bódéba, hogy nincs-e körömlakkunk. Mert nem szalonképes a keze megjelenése! Csilla erre elröhögte magát: "Kira, pont most akarsz körmöt festeni?"

Ezt a bejegyzést úgy terveztem, hogy minden este megírom az aznapi történéseket, de ez természetesen nem jött össze. Eléggé elfáradtam, a vasárnapot kivéve mindennap eláztam, és mire hazabumliztam, csak arra voltam képes, hogy bedőljek az ágyba.
Továbbá az egész könyves éra ezzel van tele, szal izgalmas nem leszek, de sebaj.

Szerda, főleg este
Természetesen még egy csomó mindent meg kell csinálni, amit nem közölhetek, különben jön értem a nagy fekete autó. Kirával úgy terveztük, hogy a Könyvfeszt előtti éjszaka 11-ig tartó robotolása (ill. szenvedése) után ezt megismételjük, de hat után ez már nem tűnik jó ötletnek. Röhögünk a félregépeléseken, a kólától és a mogyorós csokitól kimered a szemünk, miközben majd' megfagyunk, hát sajnálják tőlünk a fűtést?!

És mi lesz, ha elmos minket az eső vagy egy laza mozdulattal elmos az árvíz?! PuPilla szerint nem kell félni, van elég papír, hogy felszíííjjja a vizet. De, ahogy ismerem, elsőként menekítené a köteteket a fák tetejére.
Az idő miatt duplán hisztis vagyok, mert nem tudom felvenni a piros ruhám. De legalább piros szövetkabátom van, kettő is.

Csütörtök
Istenem, de örülök, hogy nem kellett hatra kimennem - ekkortól kezdődött a kipakolás. Kb. kilencre odadugtam a fitos orrom, és megmutatkozott, hogy a bölcsészek nem koránkelő népség, rengeteg stand még zárva volt.
Az időjárás teljesen hazavágott, tizenegy környékén majd' leragadt a szemem, amin nem segített, hogy aktív vásárlói roham nem volt, tehát többnyire kint üldögéltem a könyvek mellett, vagy bent meredeztem, lábujjhegyen pipiskedve, mert köztem és a pult széle között három doboz volt, tele könyvjelzőkkel, könyvekkel, szórólapokkal, spulnival, meg a jó ég tudja, mivel.
Hárman osztoztunk hat négyzetméteren, pontosabban az Ad Astra és az Abrakadabra hármon, azaz nekünk másfél négyzetméter jutott. Ennek ellenére egész jól elfértünk, igaz, hogy állandóan fel kellett forgatni az egész szamárfészket, mert egymás hegyére-hátára pakoltuk a holmikat, de sebaj. Most is egy zsibvásárra hasonlítottunk; a butikban voltak moxyk, plakátok (két méretben), printek, szatyrok, bugyik, könyvjelzők, szórólapok, bögrék, állványok, rengeteg papír, sütik, túlélő vízkészlet, hűtőmágnesek, és persze a főszereplők, a könyvek , akik immár tizenheten vannak. Igen, a dög Szingularitás is elnyerte földi alakját, teljesen elfoglalta az asztal alatti részt.
Még délelőtt átvágódtam a Burger Kingbe kóláért - ez és a H und M kitűnő forgalmat bonyolíthatott a hétvégén, csak azt sajnálom, hogy mi nem árultunk AA-s esernyőt -, annyira nem bírtam magammal. Délután már nagyon magamba fordultam, rosszabb voltam, mint három Holden Caufield, pat mentette meg a napomat, amikor elhurcolt szétnézni.
Rossz ötlet volt. Nagyon rossz ötlet.
Tudtam, hogy az olcsó könyves standok veszélyt jelentenek rám - és igazam lett. A Park (ahol végre találkoztam Esztivel) és a Palatinus sírba vittek, hat könyvet szedtem össze, egyet, A sehol hercegnőjét anyának vettem:

    

A gond az volt, hogy nem volt nálam a pénztárcám, de pat lovagiasan felajánlotta a szolgálatait, nehogy zsákmány nélkül maradjak. Gyorsan, hatékonyan tudtunk együttműködni: én rámutattam a könyvekre, ő fizetett, nem is lehet olyan rossz kitartott nőnek lenni.:D Kezdem érteni, mit érezhet a kiskacsa, aki egy embert pillant meg először, pat kb. ilyen gyengéd érzelmeket ébresztett bennem.
De legalább több könyvet nem szereztem be, ezzel próbálom magam vigasztalni. Részben örülök, mert tök jó kis könyveket szereztem be, részben mérges vagyok magamra, amiért elrontottam a jó kis arányaimat.
Ja, és persze esett az eső. Délelőtt még csak éppen megmutatta magát, délután viszont istenesen lezúdult, a tericumos srácok pöpec ponyvaszerelők és még vízelvezető lyukat is fúrtak. Amíg tartott a zuhé, Csillával olvastunk, az eső nem esett ránk, én beburkolóztam az ünnepi könyvhetes abroszba, mert persze, hogy fáztam.
Este ötösben, Nita nélkül, Lighttal kiegészülve ellátogattunk a Staropramenbe, fezerrel majdnem a többieket ettük meg éhségünkben. A pizza irtó finom volt, még az se érdekelt minket, hogy 13 fok van.

Péntek
Meleg van, basszus. Úgy emlékszem, az eső ezúttal megkímélt minket, de nem vagyok benne biztos. És egyszer a szél megemelte a két stand közé kifeszített kis ponyvát, és teljes, dédelgetett tartalmát ránk zúdította, élmény volt ez a hideg zuhany. De lehet, hogy ez szombaton volt, a fene tudja.
Megjöttek a hűtőmágnesek! Irtó cukik, rögtön vettem is egy Jessie-set. A plakátokból egy-egy példányt Kira lamináltatott, nagyon jól néznek ki, persze, hogy mindenki ezeket akarja elvinni.
Csilla szerint olyan voltam az ablakból kikucskálva, mint egy macska az ablakban, még le is fotóztatott.
A vásárlók közül egy csapatra emlékszem nagyon: két fiatal csajra és egy elegáns öregúrra. Hihetetlen formáció volt, a lányok megfűzték az urat, hogy vegyenek együtt hárman könyvet, így 30% kedvezményt kaptak, olyan cukik voltak.:) Távozott velük egy Jessie Lamb, egy A dervisház és egy Ingókövek, előbbi az egyik süvölvényé, utóbbi a bácsié.
Jött PuPilla, akit jól megajándékoztam, remélem, tetszeni fog neki a </Harmónia>.
A bazári elmebaj is kezdett jelentkezni, Kira művésznő macskatappancsokat nyomdázott az alkaromra, jelentem, az imbolygó nyomok egyike még mindig látszik.:) Biztos azért, mert egy profi grafikus csinálta.
És végre van Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől-szatyrom! Tavaly óta ácsingóztam egy ilyenre, nem érdekelt, hogy 990 Ft-ba fájt, nekem kellett és kész.

Szombat
Erre a napra lehetetlen felkészülni, a hangulat az őrjöngéssel határos. Adjátok össze a zsúfolt standokat, a rengeteg embert (kutyákkal, babakocsikkal és minden egyébbel, perecárus is volt, továbbá katonák, indiánok, krisnások, legionáriusok, bohócok stb.) és a hőséget, garantált a tömeghiszti. Ha pedig délután jön egy kiadós monszuneső, az élmény megfizethetetlen.
Tízre mentem ki, a nemrég zsákmányolt piros ruhámban. Nagyon tetszettem magamnak, de nem igazán praktikus viselet, ha percenként kell a padlóra térdepelni, könyékig túrni a dobozokba, körömmel cibálni szét a fóliát. Szerencsére Vöri társam volt az elmebajban, felváltva írtuk és tépkedtük a blokkot, számoltuk a pénzt, a visszajárót, adtuk a könyveket, a szatyrot, a plakátokat, van hűtőmágnesünk is, könyvjelzőket vigyél! Tau kint segítette a vásárlókat, aligha van még egy kiadó, ahol az igazgató segít összeszedegetni az ingyen könyvjelzőket.:) Sikerült összefutni Agathával is, aki Stühmer csokit (!) és képeslapot hozott nekem, olyan örömmel vetettem magam a nyakába, hogy majdnem összedöntöttem a standot. Sűrű nap volt, 11-től az öt grafikus dedikált, fél kettőtől Lőrinczy Judittal volt beszélgetés az 1000 Teában, amire mi nem jutottunk el, na, majd videón megnézzük. Háromtól pedig Judit a stand előtt dedikált.
Azt hiszem, akkor kezdődött az őrület, amikor megjöttek a molyok, egyszer csak előtermettek a semmiből, és mindannyian mindent akartak, ha kékre változik a ruhám, azt se veszem észre a rohanásban. Nem győztünk egymáson átesni, a keze alá nyúlni, ráadásul majd' megsültünk a bodegában, Csilla beugrott a H und M-be sortot venni, Vöri (aki egyébként 22 könyvet szerzett be a Könyvhéten, mindenki ezzel nyugtatgatja magát) lerúgta a cipőjét. Még szerencse, hogy a nap kezdetén megvettük a saját kis nyalánkságainkat, később nem jutott rá idő.
Én három után leléptem ebédelni pattel és ponttyal, pont akkor kezdett esni, amikor elértünk a Cserpesbe (a hype-hoz képest szerintem nem olyan nagy durranás, nem szeretem az olyan helyeket, ahol nincs idő nyugodtan szétnézni és kevés a hely), a dedikálásnak kicsit betett az eső - amely később nagyon belehúzott, a többször megnevezett ruhabolt eresze alá húzódtunk be. A monszun csitultával megcéloztuk a Staroprament, ezúttal bent vertünk tanyát, én, vicomte, pat, ponty és Szilmariel, akinek a gurulós táskája (illetlen nevén banyatank) nagy sikert aratott, jövőre mindenki azzal fog császkálni a Könyvhéten. Meggysört ittunk, vicomte pizzázott, minket is megkínálva. Szerencsére ilweran rám szólt, hogy merre vagyok, különben elfelejtettem volna, hogy nekünk könyvet kell cserélni, gazdagabb lettem egy Nyarak könyvével.

Vasárnap
Kivételesen nem a Vörösmarty téren kezdünk, hanem a Ligetben. Dögmeleg van, a mentő sűrűn jár. A csapat sikeresen lefutja a váltómaratont, én vagyok az egyetlen földi halandó és még két képet is sikerül elrontanom:P
Azt hiszem, Light árulta el, hogy a Lázár Ervin köteteket féláron árulják a Könyvhéten, kivételesen nem én, hanem a kedves esik kísértésbe, de ő még így is csak három könyvnél jár. A Guruban való ebédelés után bevásároltunk és végre hazakeveredtünk, kivételesen nem késő este, igazán jólesett elheverni és végre megnézegetni a csütörtökön vásárolt könyveimet.

Most pedig megyek aludni. Mindenki egyen meggyet!

Ui.: bocsi, ha valamit / valakit kihagytam, még nem tudtam kipihenni a hétvégét.