Értékelés: 5* babahajszál az 5-ből
Kedvenc karakter: -
Ezen az értékelésen hamar túl leszek, mert valahol, két város között elszórtam a jegyzetem, ráadásul nem is a legfrissebb élmény. És még durcás is vagyok (utálom, ha nem találok valamit), pedig ez a könyv és a szerző megérdemelné, hogy normális post szülessen róla.
Jimmy, Sean és Dave Boston munkásnegyedében élnek. 1975-ben ismerkedünk meg velük, még gyerekek. Egy nap összeverekednek az utcán, mert a gyerekeknek az a dolga, hogy az út közepén gyepálják egymást. Két, arra furikázó rendőr választja szét őket, a bátortalan Dave-et hazafuvarozzák. A két férfiról kiderül, hogy valójában nem rendőrök. Dave négy nap múlva kerül elő - mindenki tudja, hogy mi történt, de senki nem beszél róla. Még kevésbé törődnek vele.
Sok évvel később Jimmy lányát brutálisan meggyilkolják. Az eset újra összeköti a három egykori barát életét, és...
... és egyáltalán nem biztos, hogy ennek jó vége lesz.
Dennis Lehane olyan hangulatot teremt a regényeiben, amelyek engem teljesen elvarázsolnak. Rég volt olyan, hogy alig bírtam letenni egy könyvet, hogy legszívesebben egész nap olvastam volna [szerencsére a Titokzatos folyó után olvastam pár hasonló hatású könyvet, de akkor még ez volt a felállás]. Abba a földi pokolba jutunk, amit a Kenzie-Gennaro sorozatból már ismerhetünk; nagyon más, mint a hazai nyomor, de a poklok és az emberek mindenütt egyformák, gúzsba fonja őket a saját gyűlöletük, a generációkon átörökített sérelmek.
Azt is szerettem ebben a regényben, hogy mennyire... mondhatnám azt, hogy gyarlók, emberiek a szereplők, de valójában dühítőek. A végén rettenetesen mérges lettem, sokkal mérgesebb, mint a Hideg nyomon befejezésekor. Elképesztő, milyen hatékonyan képesek meggyőzni magukat az emberek a saját vélt igazukról. És hogy milyen undorító férgeket termel ki az emberiség.
A kötet a vésztartalékom volt, kicsit fájó szívvel vettem le a polcról, de szerencsére nem kell sokat várni a következő Lehane-re, novemberben jön az Ima az esőért, a Kenzie-Gennaro sorozat ötödik része.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2004
Fordította: Pék Zoltán
Ár: 1980 Ft (eredetileg; viszonylag ritkán lehet kapni)
Az író honlapja
Ha majd egyszer szembejön, ne ugorj el a film elől - nem hibátlan (vannak benne hollywoodi öt percek), de erős; és azt a nyomasztó légkört, amit te is annyira kajolsz Lehane-ben, azt maradéktalanul rakodja át filmnyelvbe. A Sean Penn - Kevin Bacon - Tim Robbins hármas eszelős játékáról nem is beszélve...
VálaszTörlésA filmet én is ajánlom, engem teljesen padlóra küldött az atmoszférája (igen, szeretem ezeket a filmeket :)), de most a könyvre is kedvet kaptam.
VálaszTörlésEz volt az első Lehane, amit olvastam, és bár Kenzie és Gennaro jó páros, azóta sem tudta ezt túlszárnyalni... A film maga döbbenetes, bár vannak hibái, a legjobb adaptációk közé tartozik, ahogy Shizoo írta, elsősorban a szereplőgárda miatt. Sean Penn Jimmy-je azóta sem megy ki a fejemből, pedig jó néhány éve már, hogy láttam...
VálaszTörlésshizoo: majd egyszer megnézem, köszi az ajánlást.
VálaszTörlésNikkincs: ó, feltétlenül (azaz tényleg elkerülhetetlen, hogy ismét beiratkozz a könyvtárba...) :)
Ilweran: nálam kb. azonos a tetszési index, a sorozat kicsit más (nekem), de nem tudnék dönteni, melyik tetszett jobban.
Hú, Jimmyt nagyon utáltam...
Nálam is ott vannak a Lehane kötetek, mint azok a könyvek, amiket akkor veszek elő ha valami csemegére vágyom. Ezt még nem olvastam sajnos, de megvan, úgyhogy majd sort kerítek rá. Én imádom Lehane leírásait, kevés író tud így beszippantani mint ő (eddig Zafónnak, és Nesbonak sikerül kb). A filmet már nekem is ajánlották sokan, de addig nem merem még nem olvastam :)
VálaszTörlésEz így van:)) Mondjuk, Nesbót még nem olvastam, de fogok valamikor, főleg, hogy azt mondod, ennyire jó.
VálaszTörlés